The Little Slytherin Girl (hungarian)//befejezett//

11.

Ahogyan egyre haladtunk az idővel, Umbridge is bekeményített. Szinte minden nap hozott egy új szabályt és egy idő után nyomon sem tudtuk követni. George-al is titokban kellett találkozgatnunk, mert Umbridge azzal szórakozott, hogy szerelmespárokat választott szét ahol csak látott egyet.

-Meg kell szivatni. Keményen.-jegyezte meg Fred.

-Az biztos.-helyeseltem. -De azt mégis hogyan tehetnénk, anélkül, hogy bajba kerülnénk?

-Majd az RBF vizsgán megtudod.

-Jajj, ne is emlegesd azokat a vizsgákat! Torkig vagyok velük!-forgattam meg a szemeimet.

-Inkább tanulj rá, ha jó munkát akarsz a jövőben.-puszilt meg George. -De ha nem is sikerül, majd felveszünk a vállalatunkhoz.

-Sikerülni fog, de ez azért megnyugtató.-nevettem el magam.

*

A folyósón inkább meghúztam magam ha Umbridge-ot láttam. Nem azért, mert féltem tőle, hanem mert ha nem teszem meg, még véletlenül rá küldenék egy átkot vagy rontást. Gyönyörűen festene nagy piros pattanásokkal az egész fején...

Most is csendesen haladtam végig a folyósón, amikor dulakodást hallottam. A következő sarkon észrevettem Longbottomot, illetve  az unokatesóm két lángész haverjét, akik természetesen piszkálták a kissé esetlen Griffendéles fiút.

-Hé ütődöttek!-kiabáltam oda, mire a két fiú rám pillantott. Hallgatnak már a saját "nevükre" ennyi év után. -Hagyjátok őt békén.

-Emelie, maradj ebből szépen ki.-mondta Monstro. -Ez a kis vakarcs megérdemli.

-Mondom hagyjátok békén.

-Kopj le!-rivalltak rám.

-Ha békén hagyjátok őt, megkapjátok a sütiadagomat egy kerek hónapig.-sóhajtottam.

Úgy látszik, ez másképp nem megy...

-A csokisat vagy a cukormázosat?-kérdezte Crack.

-Az összeset.-forgattam meg a szemeimet.

-Áll az alkú!-jelentették ki, majd még egyet löktek Longbottomon és  nevetve eltűntek.

-Jól vagy, Neville?-kérdeztem.

-Persze.-bólintott. -Köszönöm.

-Igazán nincs mit.

A következő pillanatban valami hihetetlen váratlan történt: hirtelen egy ajtó jelent meg a falban, mondhatni a semmiből.

Neville-el meredten néztünk rá.

                            *

-Kurvára rendesek vagytok!-kiáltottam oda Weasleyéknek amikor találkoztam velük legközelebb a folyósón.

-Mi a baj, Emelie?-kérdezte George aggodalmasan.

Megfogtam mindkettejük kezét és kihúztam őket az épületből.

-Dumbledore Serege.-suttogtam.

Kikerekedett szemekkel néztek rám.

-Honnan tudsz erről?

-Szóval igaz.-suttogtam. -Az mindegy honnan tudom. Csak kösz, hogy szóltatok róla nekem is. -jegyeztem meg gúnyosan.

-Emelie, figyelj. Nem szólhattunk, mert...-kezdett bele George, de képtelen volt folytatni.

-Mert Mardekáros vagyok. Ravasz és gonosz. Draco Malfoy rokona. Értem én. Mindent értek.-gyűltek össze a könnyek a szememben, majd hátat fordítottam nekik.