The Little Slytherin Girl (hungarian)//befejezett//

12.

Az utam egyenesen a fiúk hálókörlete felé vezetett és addig dörömböltem az ajtón, ameddig Zambini ki nem nyitotta.

-Helló, Ems.

-Cső, Zambini.-köszöntem. -Draco itt van?

-Draco!-kiáltott be a szobába. -Keresnek!

Legalább három percet várnom kellett, ameddig végre hajlandó volt drága jó unokatestvérem kikecmeregni az ajtóig.

-Igen?-állt meg szemben velem.

-Beszélnünk kell. És most kell beszélnünk.-néztem rá szigorúan.

-Rendben. Mondd,mit akarsz?

-Nem itt. Négyszemközt.

-Nincs időm.

Erre megfogtam a csuklóját és szó szerint lerángattam a lépcsőn.

-Emelie, megvesztél? Apám hallani fog erről, hogy...

-...teljes mértékben leszarom mit fog Lucius hallani tőled. Sőt, meg is mondom őszintén a szemedbe, hogy ki nem állhatom Lucius bácsit. És tudod miért? Hm? Szeretnéd tudni?

-Pont úgy beszélsz, mint az a rühes Potter.

Draco dühösen nézett a szemeimbe.

-Kussolj. Szóval azért utálom, mert egy bunkó seggfejt nevelt belőled.

-Oh kérlek, ne kezdjük ezt a témát ismét.-forgatta meg a szemeit.

-Nem kezdjük, hanem befejezzük. Azzal, amit most mondani fogok.

-Miről is van akkor szó? Mert tényleg nincs most időm...

-Nem miről. Kiről.

Draco kíváncsian fürkészett. Egy ideig semmit sem mondtam, hátha magától rájön.

És igazam volt. Elcsodálkozott.

-Lily...?-kérdezte.

-Bizony. Lily.-bólogattam. -Tönkre tetted őt.

-Nem is! Én csak...

-...te csak apád elveire hallgattál. Aki nem aranyvérű az nem is igazi mágus, ugye?-kérdeztem. -Valóban így gondolod?

-Hát persze...hogy így gondolom.-próbált meg magabiztosnak látszani, ám hangja megingott.

Elfintorodtam.

-Nevetséges vagy.

-Ki vagy te, hogy kioktass engem?-rivallt rám.

-A tulajdon unokatestvéred, baromarc! A családnak soha sem fordítanék hátat.

-Apámmal mégis megtetted.

-Ez nem igaz.-ráztam meg a fejem. -Attól, hogy nem kedvelem, még nem kívánom a halálát.

Megforgatta a szemeit.

-Mostmár elmehetek?

-Draco...te tényleg ennyire érzéketlen vagy?

Megvonta a vállát.

Mi ez a búra, ami mögé beburkolózik?

-Érzéketlen vagy nem, nem érdekel.-vont vállat.

-Hülye vagy.- jegyeztem meg.

-Ha én vagyok a hülye, akkor te mi vagy?-kérdezte, amin igencsak meglepődtem. -Mert hogy a család szégyenfoltja vagy, az is biztos.

-Hogy mondod?

-Jól hallottad.-fintorodott el. -Undorodom attól, amit művelsz. Láttalak Weasleyvel. Egy szégyen vagy a szememben. Rosszabb, mintha egy sárvérüvel kavartál volna. Azt hitted sokáig titkolhatod?

-És te mit titkolsz?-kérdeztem dühösen.

-Mit titkolnék?-nevette el magát. -Nincsenek titkaim. Illetve de. Van egy. Tudni szeretnéd? Rendben, elmondom. Talán akkor végre békén hagysz.

-Hallgatom.-vontam fel a szemöldökömet.

Irtó ideges voltam rá. Draco eddig sosem beszélt így velem. Igaz, sokszor leszólt, de nem ennyire.

-Lilyvel találkoztunk a nyáron. Nem is egyszer. És tudod mit csináltam, hm? Hazavittem őt. Hozzánk. Amikor apa megtudta, hogy félvér, rettenetesen kiakadt. És akkor jöttem rá, hogy igaza van. Nincs szükségem senki olyanra, aki nem tiszta vérű. Még a végén...engem is megfertőz és a Malfoy család tagjai évek óta hordozzák a tisztaságot...

-Elég!-kiáltottam rá olyan hangosan, ahogyan csak tudtam. Minden szem ránk szegeződött a teremben. -Nincs dolgotok?-rivalltam rájuk, mire visszafordultak. -Elég, Draco.-mostmár suttogtam. -Rólam beszélhetsz csúnyán és tiszteletlenül. Nem érdekel. De Lilyről ne merj rosszat mondani te idióta, felfogtad? Nekem ezt mind elmondhatod, elmondhatod a szépen betanult, hazug szövegedet. Ismerlek. Ezek nem a te szavaid. De hazudd őket, hazudd a szemembe. De azt megnézném, amikor ugyanezt Lily szemébe is elmondod. Egy csőd vagy, Draco. Csalódtam benned. És soha többé nem akarom, hogy közöm legyen hozzád.-mondtam könnyes szemekkel, majd faképnél hagytam.

-Eme...-próbált meg visszarántani Lily amikor látta, hogy eljöttem Dracotól, de kitértem a keze elől, kimásztam a portrélyukon és felrohantam az előcsarnokba, ahol egy csendes sarokba leültem és előtört belőlem a sírás.

Miért beszélt így? Miért ilyen? Miért teszi ezt? Magával és Lilyvel is. Miért fél ennyire Luciustól? Miért akarja minden áron eltaszítani magától azokat, akik tényleg szeretik és törődnek vele? Miért csinálja?

Hirtelen egy kar érintését éreztem meg a vállamon és felnéztem. Lily és George álltak előttem és aggódva pillantottak rám. Mindketten egyik-egyik felemre ültek le.

-Sajnálom...-suttogta Lily. -Az én hibám.

-Nem.-ráztam meg a fejem. -Nem, Lil's.-szipogtam, majd átöleltem legjobb barátnőmet. -Ez csak az ő hibája. Mert egy vérbeli bunkó.

-Miről is van szó pontosan?-kérdezte George. -Mit csinált Malfoy?

-Semmit. Semmit ami ne lenne nála szokásos.-jelentettem ki. -De mindegy, nem számít. Ha ő ezt az utat választotta, magára vessen.

George megsimogatta a hátamat, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

-Nincs semmi baj. Bármit is mondott az a pöcs, mi itt vagyunk neked és bíztatunk. Szeretünk téged, Em.-mondta.

-És Draco is szeret. Csak rá kell még jönnie kik az igazán fontos emberek az életében. Előbb utóbb rá fog jönni. És akkor minden rendbe jön.-tette hozzá Lily.

-Köszönöm, mosolyodtam el, majd forgattam a fejem mindkettejük között. -Nálatok nagyszerűbb embereket nem is kívánhattam volna.-jelentettem ki.

Sziasztok! Tudom, rövid rész lett, de most ennyi tellett tőlem. Azért remélem tetszett. :)