The Little Slytherin Girl (hungarian)//befejezett//

14.

Draco bejelentése úgy vágott fejbe, mint egy baseball ütő.

Az egész testemen átvette az uralmat a remegés és nem sok kellett ahhoz, hogy elsírjam magam.

Pontosan tudtam, hogy mit jelent ez.

Ha eljöttek Dracohoz, nemsokára hozzám is eljönnek.

-Mit fogsz tenni?-kérdeztem tőle.

Draco a szemeimbe nézett és megrázta a fejét.

-Ezt nem én döntöm el.-suttogta.

-De igen!-fogtam meg az arcát. -De igenis, te döntöd el, hallod? Ne hagyd magad Draco! Ha nem akarsz közéjük állni, nem kell megtenned. Biztosan van másik út ehez...

-Miféle másik út, huh? Szerinted van olyasmi? Egy nagy büdös fenét! Ha nem állok be, megölnek. És nem csak engem, hanem az egész családunkat. Téges is beleértve Emelie. És téged...nem veszíthetlek el.

A kijelentése miatt tényleg elsírtam magam.

Magamhoz húztam a fiút és szorosan átöleltem.

Visszaölelt.

Azt hiszem évek óta nem volt már ilyen hosszú és bensőséges cselekedet közöttünk mint akkor, abban a pillanatban.

-Azt hiszem, szeretem őt...-suttogta a fülembe.

Elkerekedtek a szemeim.

-Szeretem Lilyt.-bökte ki.

-Tudom...-simogattam meg a hátát. -...tudom, Draco.

-És annyira sajnálom, hogy olyan beszari alak vagyok. De a jelenlegi körülmények között...nem tehetem ki őt ennyi veszélynek. Nem helyes, hogy belém szeretett. Nem vagyok jó ember. Nem vagyok az.

-De igen, az vagy.-fúrtam bele az arcomat a vállába. -Az vagy, Draco, higyj nekem. Talán nem úgy viselkedsz...de jó vagy. Ha nem lennél jó ember, nem lennél képes szeretni és érezni bármit is. Nem csak Lils' iránt, hanem senki iránt sem. Ha rossz lennél, meg sem fordulna a fejedben, hogy ne állj be a halálfalók közé. Egyből megtennéd.

-Sajnálom...-suttogta.-...hogy olyasmiket mondtam rád. Nem vagy egy szégyen, egyáltalán nem vagy az. Én vagyok a legnagyobb szégyen. Mert nem álltam ki a lány mellett, akit szeretek. Nem mertem...szembeszállni az apám akaratával.

-Csssst. Semmi baj.-simogattam meg a haját. -Semmi baj. Minden megoldódik.

Minden megoldódik.

De hogyan segíthetnék rajta, miközben én is ugyanakkora szarban vagyok mint ő?

*

A nap hátralévő részét George-al töltöttem. Előtte lepleztem, hogy mekkora űr és keserűség volt abban a pillanatban a szívemben és hogy mennyire emésztett ez az egész Dracos dolog.

Voldemort visszatért. E felöl eddig sem volt semmi kétségem. Viszont most közelebb éreztem őt magamhoz, mint azelőtt bármikor.

Igen, merem kijelenteni hogy úgy éreztem, mintha megfigyelne engem.

-Hé...-szólított meg hirtelen George. -Mi a baj?-kérdezte.

-Ja...semmi.-ráztam meg a fejem. -Csupán gondolkodtam.

-Micsodán?-kérdezte.

-Az RBF vizsgákon. Aggódom.-hazudtam.

-Nincs miért aggódnod. Egyáltalán nem parás az egész.