The Little Slytherin Girl (hungarian)//befejezett//

1.

Ahogy beléptem a Mardekár klubhelyiségébe az unokatestvérem oldalán, egyből elérzékenyültem. Hiányzott ez a hely. Az ablakból kilátszódó víz alatti táj, a sötét falakon világító tűz fénye, a sercegő pennák hangja és a szokásos levendulaillat, amit annyira imádok.
Megnyugtat a hely. Halálosan nyugtató. Szeretem a Mardekárt. Nagyon.

Ellentétben a hiedelemmel, ide nem csak sznob, aranyvérű és pökkhendi emberek járnak. Vannak köztünk félvérek, rendes gyerekek és tök kedves, jó arcok.
Mint Lily Artwood, a legjobb barátnőm. Félvér, szerény és nagyon aranyos lány. És az van, hogy beleszeretett az ő teljes ellentétjébe. Senki másba, mint az unokatestvérembe, Draco Malfoyba. Sose értettem miért. Hiába próbálom megóvni Dracotól, hiába mondogatom neki, hogy a szíve megsérül majd... nem hallgat rám. Pedig Draco már megszámlálhatatlanszor sértette őt meg. Néha olyan szavakat használ rá, hogy Lily napokon keresztül sír miatta. De nem érdekli, mert valamiért nagyon szereti őt.
Félreértés ne essék... én is szeretem Dracot. Én ismerem a legjobban őt, bár ezt ő maga nem tudja. Vele éltem le a gyerekkoromat. Ő lenne a világ legjobb unokatestvére, ha az apja, Lucius nem nevelt volna bele egy nagy gonoszság+beképzeltségadagot. Sose szerettem Luciust. Csak elrontotta Dracot.

-Hé, Artwood! -kiabálok oda Lilynek, majd Dracoval karöltve odasétálok hozzá. Szeretem az embereket a családnevükön szólítani. Komplexus.

-Szia Ems! -ölel át Lily.

Annyira hiányzott. Nem sikerült találkoznunk a nyáron és még levelezni sem volt nagyon időnk. Apa Mágiaügyi Minisztériumi munkája miatt egész nyáron utaznom kellett.

-Draco. -köszön oda mosolyogva az unokatesomnak, aki csak biccent egyet, mire oldalba bököm, így kelletlenül elmormog egy 'sziát'.

-Leléphetek? Vár Crack és Monstro. -mutat a sarokban álló barátaira, akik bamba képpel integetnek neki. Sokszor azt hiszem, Draco csak azért barátkozik velük, mert így ő a legokosabb.

-Menj. Találkozunk a vacsorán. -nyomok egy puszit az arcára, ő pedig elvonul.

Lily megbabonázva bámul utána. Teljesen elkalandozik a tekintete Dracon, de szerencsére észbe kap és inkább felém fordul.

-Hogy telt a nyár? -kérdezi.

-Tök jól. A tied?

-Unalmasan. Bár hasznosan. A Szent Mungóban önkénteskedtem.

-Tényleg? Az tök jó! -mosolyodom el.

-Na de hagyjuk a nyarat. Találkoztál már Weasleyvel? -vigyorodik el.

-Nem. -mondom csüggedten. -Csak Ronnal váltottam pár szót a vonaton a mozsdónál.

-Te mióta dumálgatsz Ronnal?

Elvigyorodom.

-Hosszú történet.

-Van időm. -mondja Lily.

-Majd emesélem. De mit szólsz, ha most lemennénk az ebédlőbe? Egyrészt éhen halok, másrészt helyet kéne foglalni. És kedvenc ikerpárom is szinte mindig elsőként érkezik oda.

Lily bólintott.

Felmentünk a szobánkba, átöltöztünk talárba, majd elindultunk fel az ebédlőbe.
Igen, ellentétben a többiekkel, a Mardekár klubhelyisége a pincében található, egyenesen a tó alatt. Szerintem az egy nagyon jó hely, bár télen nem gyönyörködhetünk a hóhullásban, csak a befagyott ablakban.

Ahogy a lépcsőn haladtunk felfelé, összetalálkoztunk Pansy Parkinsonnal, a Mardekár ház talán legidegesítőbb csajszijával.
Nem is köszönt, csak bosszúsan ránk nézett, majd idegesen elvonult. Lilyt utálja, mert ő is szereti Dracot. Engem azért utál, mert távol tartom tőle Dracot. Minden Draco körül forog, igen.
Nem törődtünk vele, már megszoktuk hogy mindig ilyen.

Végre kijutottunk a felszínre. Az előcsarnok teljesen meg volt világítva, nem mint a mi sötét pincénk, ami beleillene egy horror sztoriba.

-Khm... Emelie Agathe Green. -hallottam meg egy ismerős hangot, majd megfordultam. Ott állt a lépcsőnk fala mellett, karba tett kézzel és hétágra vigyorogva.

-Fred! -szaladtam oda vidáman hozzá, majd átöleltem. -Hiányoztál.

-Te is nekünk.

-Hol van George?

-Ha velem jösz, megtudod. Ó, szia Lils! -köszönt Lilynek.

-Szia Fred! Akkor én megyek és helyet foglalok nekünk! -nézett rám.

Biccentettem, majd követtem Fredet, fel a lépcsőn.

-Hová megyünk? -kérdeztem.

-Mindjárt meglátod, ne kérdezősködj.

Végül a csillagvizsgáló toronyban kötöttünk ki.

-Green! -ugrott elém vigyorogva George.

-Weasley! Szia! -nevettem el magam, majd átöleltem, miközben a szívverésem duplájára nőtt. -Mit csinálunk itt?

-Kipróbáljuk a Szuper Galaktikus Távcsövet! -büszkélkedett Fred, belőlem pedig kitört a nevetés.

-Mit találtatok ki ezúttal? - kérdeztem.

George a kezembe nyomott egy lila távcsövet.

-Nézz bele!-mondta.

-De hisz teljesen bevan borulva odakint. -világosítottam fel.

-Az nem számít. Csak nézz bele!

Megvontam a vállam és úgy tettem ahogy mondta.

Előszőr semmit sem láttam és már épp leakartam tenni, amikor hirtelen fényes csillagok jelentek meg és betűkké formálták magukat.

Boldog Születésnapot Emelie! -szólt a felirat.

Leengedtem a távcsövet és mosolyogva öleltem át őket.

-Köszönöm,ez gyönyörű.

-Nincs mit. Ha már augusztusban nem sikerült felköszöntenünk, akkor bepótoljuk most. Ja és van itt még valami.-mondja George vigyorogva,majd átnyújt egy hatalmas dobozt.

-Weasley Varázsvicc Vállalat...-olvasom el ami a dobozon áll. Nem tudom megállni,hogy ne nevessem el magam.

-Ez egy extra csomag, minden eddig megjelent cuccal amit létrehoztunk...-magyarázta Fred.

-...és az újdonságokkal, amiket a nyáron fejlesztettünk ki.-fejezte be George.

-Hát ez haláli.-mondom még mindig nevetve.-Imádom. Ez a világ legszuperebb ajándéka.-vigyorodom el,mert komolyan így is gondolom. Rengeteget dolgoztak vele.

-Nos...ideje lemenni. Éhen halok!-mondta Fred, majd előreszaladt a lépcsőn.

Én még mindig a dobozzal álltam a kezemben és egyenesen George szemeibe bámultam.

-Jó újra látni.-mosolyodik el,majd egy puszit nyom a homlokomra.-Idén aztán lesz izgalom a suliban.

-Igen?-kérdezem, miközben lefelé baktatunk a lépcsőn, a szívem pedig gőzgépként zakatol még mindig az imént kapott homlokpuszi miatt.

-Nem hallottad? Idén megrendezik a suliban a Trimágus Tusát.

-Komoly?-torpanok meg,mire bólint.-Szóval azért van itt a Durmstrang és a Beauxbatons. Ti is beneveztek?

-Beneveznénk...csak nekünk nem lehet.

-Ó...-mondom.

-De az nem jelenti,hogy nem fogjuk megpróbálni.-neveti el magát.

Én is eleresztek egy mosolyt. Hát persze,hogy megfogják. És nem lesz jó vége. De nem aggódom.

Beértünk az ebédlőbe. Én a dobozzal a kezemben odasomfordáltam a Mardekár asztalához és helyet foglaltam Draco és Lily között, míg George a Griffendél asztalánál foglalt helyet, Fred és Harry mellett.

Ez az év...más lesz,érzem. Valamiért teljesen más...