The Little Slytherin Girl (hungarian)//befejezett//

22.

A napokban hozok még két részt, amellyel pótolom az eddigi elmaradást. Szóval legyetek résen! :)

Az ujjamon lévő gyűrűben gyönyörködtem.

3 hónap...

3 hónapja már, hogy megtörtént a támadás...

3 hónapja nem hallottunk semmit Harryékről...

3 hónapja Ginny visszament a Roxfortba...

3 hónapja kérte meg George a kezemet...

3 hónapja mondtam igent neki...

Boldog voltam.

Rettenetesen és őszintén boldog.

Talán kissé valóban korai, hisz alig töltöttem be a 17-et, George meg a 19-et... de őszintén szeretjük egymást. Egyetlen nagy veszekedésünk volt eddig és az is csak azért, mert titkolóztam előtte a halálommal kapcsolatosan.

De jó, hogy elmondtam neki.

- Tetszik? - kérdezte a mellettem fekvő George.

- Hogy tetszik-e? Imádom! Gyönyörű! - mondtam mosolyogva. - De ezt már nem egyszer mondtam el.

Egy puszit nyomott az arcomra.

- Lemegyek és reggelit készítek, aludj még egy kicsit, rendben?

- Köszönöm. - mosolyodott el. - Már most csodás feleség vagy, Em.

Kinyújtottam neki a nyelvemet, majd elindultam átöltözni. Amint ezzel kész voltam, leballagtam a lépcsőn.

Valaki lent volt már, ami meglepett, mert ilyen korán Fred még nincs felkelve, Arthur dolgozik, Molly pedig az Abszol útra ment, így gyanakodva léptem be a konyhába.

Valaki az édességes szekrényben kutakodott.

Közelebb léptem hozzá, hogy megnézzem ki az.

Amint a szekrény becsukódott, ismerős arc fogadott.

Hirtelen minden gyanakvásom elszállt, helyét átvette az őszinte öröm és az értetlenség egyszerre.

- Ron? - kérdeztem elképedve.

- Emelie! - kiáltott fel.

Néhány pillanatig csak meredtünk egymásra, majd hirtelen a nyakába ugrottam.

- Nem hiszem el, nem hiszem el! - szinte már sikítottam. - Hogy kerülsz te ide? Hol voltál eddig? - engedtem el, könnyes szemekkel.

- Sok a kérdés kicsit, hagyj lélegzethez jutni! - jelentette ki.

- Jajj, ne haragudj! Tudom milyen idegesítő...

- Nem. - rázta meg a fejét mosolyogva. - Jól esik, hogy hiányoztam valakinek.

Elmosolyodtam.

- Épp reggelit készítek, neked is kell? Ne fald már fel az édességkészletet!

- Elfogadom, köszi! - motyogta.

Elfoglalta a helyet a kanapén, én pedig nekiláttam egy halom pirítóskenyér, meg egy hatalmas adag kávé elkészítésének.

- Mesélj közben! - kértem.

Felsóhajtott.

- Harryvel és Hermioneval... bújkáltunk. - kezdett bele a mesélésbe, én pedig figyelemmel lestem minden szavát.

Elmesélt mindent az elejétől a végéig, bár szerintem valamit eltitkolt mert helyenként elég homályos volt a meséje.

- Szóval hazajöttem. Így történt. - fejezte be a meséjét.