A folyósón sétáltam, amikor megláttam az ikreket. Remek, mert épp őket kerestem. Pontosabban George-ot.
-Hé Weasley... -szólítottam meg.
-Melyikünk? -kérdezték egyszerre.
-George. -néztem rá a bal oldalira.
-Honnan tudod, hogy én vagyok George? -kérdezte.
-Csak. Tudom. -mosolyodom el.
Nem árulhatom el neki. De soha az életben nem tudnám megkülönböztetni őket, ha Georgenak nem csillogna masképp a szeme, ahányszor találkozunk. Szeretném azt hinni, hogy miattam. De nincs az az Isten, hogy valaha többet jelentene neki egy kis Mardekáros lány...
-Igen?-kérdezte.
-Beszélhetnék veled? Négyszemközt?
Mindketten Fredre néztünk.
-Oké, vettem a célzást!-emelte fel a kezét védekezően, majd elnevette magát és elment.
-Igen?-fordult vissza felém George.
-Ne itt.-ráztam meg a fejemet, majd megfogtam a csuklóját és arrébb húztam magam után, le egészen a tóig, ahol nem volt senki.
-Mi az, titkos küldetésre megyünk?-kuncogott.
-Valami olyasmi.-bólintottam.
Leültünk a tó partjára.
-Segítened kell.-néztem rá.
-Na és miben?-kérdezte.
-Gyere le velem Roxmortsba. Ma este.
-Mert hogy?
-Mert hogy...mert hogy követnem kell Lilyt és Dracot.-böktem ki.
-Mert hogy?
-Mert hogy titkolóznak előttem.
-És én menjek Fred nélkül mert hogy?-vigyorodott el.
Na annál a pontnál elvörösödtem.
-Hát, csak izé...
-Emelie Green nagyon nem számított arra, hogy George Weasley megkérdőjelezi ezt majd, ugye?-mosolygott sejtelmesen.
Őszintén, meg se tudtam szólalni. Igaza volt. Nem gondoltam bele a magyarázkodásba. Egyszerűen csak kettesben akartam lenni vele egy kicsit.
Hirtelen megfogta a kezemet és a szemeimbe nézett.
-Le megyek veled Roxmortsba, Em. Egy feltétellel. Iszunk ott egy vajsört.
-Még szép!-vágtam rá.
-Akkor jó!-bólintott. -Ha már pont Malfoyt kell követnem... De mégis mi van velük?
-Nem tudom. Ezt szeretném kideríteni. Múlt félévben tök jól megvoltak, de a nyáron valami történhetett, ugyanis nem szólnak egymáshoz már. Dracoból kiszedni nem lehet semmit, Lily meg nem hajlandó elmondani. Tegnap meghallottam, hogy valamit meg kell beszélniük, de ehhez találkozniuk kell Roxmortsban. És ha ők nem mondják el mi van, akkor én magam fogom kideríteni.
-Huh...-sóhajtott George. -Te kis ravasz Mardekáros.
Erre elnevettük magunkat.
*
-Weasley, tudod mi az a csend?-rivalltam rá Georgera, amikor követtük Lilyt.
-Bocsi. Nem az én hibám, hogy beütöttem abba a fránya kőbe a lábam!
أنت تقرأ
The Little Slytherin Girl (hungarian)//befejezett//
أدب الهواة"-Hé Weasley... -szólítottam meg. -Melyikünk? -kérdezték egyszerre. -George. -néztem rá a bal oldalira. -Honnan tudod, hogy én vagyok George? -kérdezte. -Csak. Tudom. -mosolyodom el. Nem árulhatom el neki. De soha az életben nem tudná...