Ne hagyj itt..

#1

Augusztus van,nemsokára suli és felfordulás.Bár ami azt illeti nálunk nyáron sem volt nagy nyugalom,hiszen 7 fiúfestvérrel aligha unatkozhat az ember.Ráadásul idén iratkoztam át tesóim gimiébe úgyhogy duplán izgulok.
-Jó reggelt.-köszöntem mostohaanyámnak aki épp reggelit készített.
-Jó reggelt.-mosolygott.Felültem a pult előtt álló székre és a pultra hajtott fejjel figyeltem,ahogy tesz vesz.
-Miért csinálsz reggelit,ha még csak mi ketten vagyunk ébren?
-El kell mennem 8-kor és gondoltam megcsinálom előre,hogy ne kelljen rohannom.
-Ja..hova mész?-érdeklődtem.
-Augusztus elseje van...-nézett rám jelentősségteljesen.El is felejtettem,hogy ő ilyenkor már dolgozik,elhúztam a számat.
-Huh..szerencsére nekünk még egy hónap.
-Igen,élvezzétek ki.Na,megyek is!-jelentette ki,majd egy puszit nyomott az arcomra.-Légy jó!-azzal ki is lépett az ajtón.Unottan néztem körbe..minden olyan csendes.Fura ez egy ekkora házban ahol mindig van valami zűr.Feltápászkodtam,elvettem egy pirítóst az asztalról majd felmentem a szobámba,hogy keressek egy fürdőruhát.Kb 10 perccel később kint feküdtem a napozóágyon a medence mellett és pirítóssal tömtem magam miközben olvastam.Gyanútlanúl olvasgattam mikor hirtelen valaki megragadott.
-Áááááá-sikítottam fel artikulátlanul.-Hagyd abba!!!-kiabáltam 17 éves bátyámra aki egy pillanat alatt felemelt és a medencébe szándékozott bedobni.
-Nem hagylak,fel kell frissülnöd lustaság!-röhögött Abdul.
-Mi???Lustaság??Na adok én neked!!-kiabáltam és a hátát kezdtem ütögetni,de nem engedett el.-Abdul!Eressz el!
-Neeeem
-Hülye!!-már nagyon közel járt hozzá,hogy bedobjon,de abban a pillanatban valaki meglökte hátulról így velem együtt esett a vízbe.
-Áááá-sikítottam mielőtt becsapódtunk volna.Ploccs,beleestünk.Mikor feljöttem a felszínre Abdul épp szitkózódva próbált kimászni.Azt már nem!Gyorsan odaúsztam a medence széléhez és megragadtam a lábát,mire újra visszaesett a vízbe.
-Hahahaha-röhögtük ki Isaac-el aki a parton állt és valószínüleg ő lökte meg Abdult.Szigorúan kaptam oda a fejem.-Te is kapsz még,nehogy azt hidd,hogy megúszod!-Isaac 'rémülten' nézett rám,majd jobbnak gondolta elhúzni a csíkot,így befelé vette az irányt.Abdul pont ekkor merült fel,egymásra néztünk és úgy döntöttünk utána megyünk így egyszerre ugrottunk ki a medencéből és öcsénk után eredtünk.Hét mostoha testvérem közül talán Abdullal állunk egymáshoz a legközelebb,mivel egy idősek vagyunk,mindketten 17 évesek.Ebből adódóan a csapatmunkánk is tökéletesen működik.Mivel képesek vagyunk pillantásokkal kommunikálni,elég gyorsan elkaptunk öcsénket és jól megcsikiztük amíg a földön fetrengett.Kínzásában mi is kifáradtunk,megkönnyebbülten rogytunk a földre.Mikor Hassan a legidősebb bátyánk lejött a lépcsőn és észrevett minket ahogy sorban fekszünk a földön,megállt és mereven bámult.Mi hárman felröhögtünk,de Hassan csak lekezelően pillantott ránk.A bátyám mostanában mindig ilyen,megunta,hogy mi még úgymond gyerekek vagyunk,mindig elmegy itthonról és nem hülyéskedik velünk úgy,mint 4 éve mikor a szüleink összeházasodtak.Feltápászkodtam és Hassan után indultam aki jobbnak látta elmenni a közelünkből.
-Hé Hassan!-szóltam,mire hátrafordult.-Jó reggelt!-mosolyogtam és a nyakába ugrottam volna ha nem áll félre.
-Auuu-nyögtem fel,mivel így a földön landoltam...megint.De ő csak jóízűen felröhögött és így szólt:
-Jó reggelt hugi-ezzel el is vonult be a nappaliba.Morogva tápászkodtam fel és inkább felvonultam a szobámba.A fiúk hülyék.
*
Egész nap a szobámban döglöttem,olvastam,zenét hallgattam meg hasonlók.Körübelül este 10 óra lehetett,mikor Alex a 18 éves bátyám rontott a szobámba,megragadott és lefelé kezdett rángatni.
-Héé Alex,hova megyünk?-nyafogtam.
-Meglátod!-mondta és már nyitotta is a bejárati ajtót.Kiléptünk a kellemes esti levegőre.Megálltam és mélyet szippantottam,de szőke hajú tesóm tovább rángatott.
-Gyere már!
-Ajj,mi ilyen sürgős?-nem válaszolt csak rámkacsintott,majd betömött a kocsiba,ahol már Abdul,Carlos,Isaac és Hassan nyomorogtak.
-Hello-köszöntek mind.
-Hali.Csak én nem tudom hova megyünk?-kérdeztem.
-Én se!-tette fel a kezét Isaac és Carlos az öccseim,Isaac ugye 15 éves,Carlos pedig 16.Eközben Alex is beült az anyósülésre Hassan mellé és elindultunk.Hassan már 20 éves,ő vezethet..és mi pisisek meg csak hátul ülünk és nézünk.Nem igazság!
-Abdul!Te ugye elmondod hova megyünk?-néztem rá kétségbeesetten,ő meg csak selytelmesen rámmosolygott és kacsintott.Hát jó...-Amúgy a többiek hol vannak?-kérdeztem ugyanis Denny és Markus nem voltak velünk.
-Denny Markusra vigyáz,mivel még ő sem elég idős,hogy ilyenkor elhagyja a házat-mondta Alex.Denny 14 éves és úgy tűnik ma rábíztuk 5 éves öcsénket.

Mikor kiszálltunk az autóból,kíváncsian néztem körbe.Meglepetésemre egy klub parkolójában álltunk.
-Ömm..fiúk...Miért hoztatok ide?-néztem körbe zavartan.
-Hogy miért?-szólalt meg Abdul.-Hát hogy ismerkedj-kacsintott rám,majd átkarolt és elindultunk befele.Bent fülledt volt a levegő és nagy volt a tömeg.Valami szőrnyű diszkózene szólt és majdnem mindenki a táncparketten ugrált.
-Fogd jó erősen a kezemet hugi!-kiabálta túl Abdul a zenét.Bólintottam és megszorítottam meleg kezét.Húzni kezdett a tömegen át,könyökök csapódtak az oldalamba,lökdöstek de a világért sem eresztettem volna el.Sikerült kijutni egy viszonylag üresebb helyre és ekkor láttam,hogy a többiek is jöttek utánunk.Isaac,Carlos,Alex,Hassan én és Abdul,mindannyian megvoltunk.Abdul még fogta a kezemet nehogy elveszítsen aztán egy szekuritisnek tűnő fazonhoz mentünk,Hassannal és Alexal együtt felmutatta a csuklóját amin ugyanaz a karszallag volt.Isaac,Carlos és én érdeklődve figyeltük ahogy az őr szemügyre veszi őket majd még három karszallagot vesz ki zsebéből és felénk nyújtja.Abdul elvette és sorba feltette az én és öcséink karjára.
-Mi ez Abdul?-kérdeztem.-Minek egy klubba karszalag?
-Nem a klubba kell butus!-kacsintott.-Hanem a zártkörű rendezvényre az alagsorban.Kérdőn néztem rá mire csak játékosan elmosolyodott,megragadta a kezemet és elindultunk lefele a lépcsőn,a többiek utánunk.
Mielőtt leértünk volna,Abdul félrevont és előre engedte a többieket akik bementek a titkos terembe.
-Figyelj Leila!-mélyen a szemembe nézett.-Bármi történik bent...ne veszíts szem elől engem vagy a többieket.Egyikőnket mindenképp figyelj,mert nem akarom,hogy elkeveredj!-komolyan beszélt,engem pedig kirázott a hideg,vajon mi lehet odabent.-Leila ez egy titkos klubb,néha összegyűlünk és megnézünk pár verekedést.-ezen meglepődtem.
-Verekedés?
-Verekedés-bólintott-akik tagok azokat a főnök időnként felhívhat és megmondja nekik,hogy hol és mikor lesz verekedésük,mindig kijelöl valakit aki aznap összecsap valaki mással.A klubb tagjaihoz gyorsan eljut a hír,hogy mi lesz,így összegyűlünk.A verekedőkre lehet fogadni és ők is kapnak fizetést.
-Miért hoztatok minket ide?
-Úgy gondoltuk jó buli lenne.
-Aha..
-Ne félj hugi,csak maradj velem jó?-mosolygott rám.Bizonytalanul,de visszamosolyogtam.
-Jó.
Erősebben szorította a kezemet és beléptünk a terembe,ahol szintén nagy tömeg volt.A fiúkat már nem láttam sehol,így közelebb húzódtam Abdulhoz mire átkarolt,tudta,hogy tartok egy kicsit ettől a helytől.
-Hello srácok!-hallatszott hirtelen egy éles,hangos hang.-A mai este két összecsapója Juan Maxy éés az eddig veretlen Neels Wilde.-a teremben őrült éljenzés tört ki a Neels név hallatán.
-Ki ez a Neels?-böktem oldalba bátyómat.
-Új tag,amúgy ugyanúgy tizenegyedikes mint mi.Eddig még veretlen.Hihetetlenül verekszik,durva a csávó.
A csatatér felé pillantottam,de a tömegtől alig láttam valamit.
-Menjünk közelebb-szóltam.
-Nem ajánlom-húzta el a száját.-Túl nagy a tömeg,még a végén elesel és rádtaposnak.
-Cuki,hogy így aggódsz,de látni akarom.-ezzel kiszakadtam a kezei közül és a tömegbe vetettem magam.
-Leila!!!-hallottam Abdult,de nem akartam ott maradni,egyedül is kijutok.Gondoltam én...Mikor közelebb értem,Neels épp könyökkel vágott vérrel borított ellenfele arcába,de az ő arca még sértetlen volt.Hihetetlen...Juan egyszer sem tudta megütni.Betolakodtam az első sorba és ámulattal néztem a küzdelmet.
-Hajrá Neeeels!!!!-kiabáltak körülöttem.Zavartan néztem körbe,nem akartam ordítani.Egyszercsak mikor felnéztem,Neels mintha engem nézett volna,de alihogy ezt észrevettem,Juan Neels arcába vágott egyet,amitől ő hátratántorodott.Mérgesen emelte Juanra a tekintetét és ököllel csapott bele,ellenfele szédülten rogyott a földre,mire a hely főnöke sípolt egyet és magasba emelte Neels kezét.Mindenki éljenzett,én is mosolyogtam,iszonyat jól harcol.Ebben a pillanatban valaki hátulról megragadott és kifelé kezdett húzni.
-Leila,végre megvagy,mindenki téged keres!-bár az arcát nem láttam,hangjáról felismertem Carlost.
Mikor kevésbé zsúfolt helyre értünk,öt mérges és aggódó tekintettel találtam szembe magam.
-Mégis mit gondoltál,hova mész??-kezdte Hassan.Megszólalni sem tudtam,mert a többiek kórusban folytatták.
-Héj héj fiúk!-szólalt meg valaki a hátam mögött és a vállamra tette a kezét.-Csak a küzdelmet nézte.-erre mindannyian abbahagyták a beszédet és meredten néztek mögém.Én is hátra pillantottam és csaknem a szívbaj kerülgetett mikor megláttam,hogy Neels Wilde magasodik fölém.
-Szívesen-kacsintott rám,majd a fiúkra pillantott és kifele indult.Mind a hatan döbbenten néztünk utána.
-Látott?-kérdeztem leginkább csak magamtól.
-Ezekszerint...-mondta Alex,majd megragadta a kezemet és elindult kifele.
-Már megyünk is?-csodálkozott Isaac.-Pedig olyan jó itt.
-Igen,megyünk.-Alexnak ellenvetést nem tűrő volt a hangja,így mindenki utánunk eredt.A kocsiig nem szóltunk semmit,majd újra betömörödtünk egymás mellé és hazafelé vettük az irányt.Félúton Carlos a kezem után nyúlt,mert érezte,hogy feszült vagyok a történtek miatt.Hálásan tekintettem rá és vállara hajtottam a fejem.Néha nagyon is jó,ha az embernek megértő és aggódó fiútestvérei vannak.