Ne hagyj itt..

#9

Hasogató fejfájásra ébredtem ami elég szar érzés volt.
-Bazdmeg.-nyekeregtem,mikor Alex nyitott ajtót egy szál alsóban,bögrével a kezében.Furcsán néztem rá,mire elmosolyodott.
-Nem is haragszol?-kérdeztem.
-Megértem,hogy így próbász felejteni.
-Mi van abban?-váltottam témát a bögrére bökve.
-Valami tea-szagolta meg fintorogva.
-Ugye nem nekem?
-Én biztos hogy nem iszom meg.-röhögött fel.
-Hát én se.Az arcodból ítélve szar szaga lehet.
-Az is,de megiszod mert jót tesz.-mondta miközben leült az ágy szélére és kezembe nyomta.Várta,hogy beleigyak,de nem mertem.-Na,nem lehet annyira rossz.
Megforgattam a szemem és egy kicsit kortyoltam a sárga léből.Amint megéreztem az ízét már köptem is ki egyenesen Alex meglepődött arcára.
-Mi a fasz?-ugrott fel arcát törölgetve,én meg csak letettem a teát és megállás nélkül röhögtem.Alex először mérgesen nézett,de aztán ő is elnevette magát.
-De mi baj volt vele?-kérdezte már kissé lehiggadva.
-Szerintem-kezdtem,de elnevettem magam,mert nem hittem el,hogy hogy lehet ennyire balfasz.-Sót raktál bele cukor helyett.
-Nem vagyok ilyen hülye.
-Dehogynem.
Még egy ideig elvitatkoztunk róla,hogy milyen hülye aztán a napot vele és Zoeyval töltöttük és azt hiszem,hogy így három hónap távollét után végre beletörődtem,hogy nem lehetek Neelsel.Hiányzott még,nagyon is,de elhatároztam,hogy nem leszek miatta szomorú.
***
Február közepén járunk ami azt jelenti,hogy már nagyjából négy hónapja Washingtonban lakunk és a party másnapja óta nem gondolok minden nap Neelsre hanem élvezem az itteni életet.Kibontakoztam a szomorúságból és már nem kerülnek a gimiben.Igazán még mindig csak Zoeyval vagyok jóban de ez elég mert vele viszont mindent megbeszélhetek.A bátyáim is jobban érzik magukat és újra kezdem teljesnek érezni az életemet.Egyetlen baj az,hogy a partyban "megismert" srác állandóan figyel a suliban.Kiderült,hogy egy helyre járunk.Szívás.Helyes ugyan de kezdek félni tőle,minden pillanatban mikor egyedül vagyok azon parázok,hogy pont akkor bukkan fel és rámmászik meg hasonlók.Pláne,hogy egy hete úgy érzem mintha valaki követne.De komolyan,minden lépésemet,akárhova megyek úgy érzem,hogy valaki figyel.

-Ez para,el kéne menned valakihez aki megvizsgál.-mondta Zoey aki velem szemben ült törzshelyünkön a Green-ben.
-Annyira nem durva.-motyogtam határozatlanul,mire csak úgy nézett rám mint aki hülye.Megforgattam a szememet és beleittam a limonádémba.
-Jó talán elmegyek.
-Biztos.-mondta barátnőm erőteljesen.
-Jó..
-Köszi.-mosolygott,felszürcsölte az utolsó cseppeket poharából majd felállt.-Holnap találkozzunk.Szia.-mosolygott,aztán kiment a Greenből.

Ahogy a pszichológus felé sétáltam,szokatlan módón nem éreztem magam kényelmetlenül.Mintha ma nem követne senki.Ez jó érzéssel töltött el,így magabiztosan beszéltem a doktornővel.Azt mondta nincs komolyabb bajom,talán csak az aggaszt,hogy kevés barátom van.Lehet,hogy igaza van.Talán tényleg barátkoznom kéne.
-Köszönöm,hogy fogadott.-mosolyogtam.-Viszlát.
-Szia.-mosolygott vissza rám a nő,mire kiléptem az ajtón.Kint már sötétedett,az utcákon már égtek a lámpák.Mivel ez a környék nem igazán zsúfolt,gyorsan lépkedtem hazafelé.Nem voltam messze a házunktól,az utcákon azonban kevesen sétáltak ami félelemmel töltött el.

Már majdnem a házunknál voltam amikor lépteket hallottam magam mögül,hátranéztem,de nem láttam semmit.Gyorsítottam tempómon,hamar haza akartam érni.
*ezaz,már csak pár lépés*gondoltam megkönnyebbülve.Majdnem az ajtóhoz értem mikor valaki megragadta a karomat,szembe fordított magával és a házam falához lökött.Felsikítottam,de amint megláttam az illető arcát rögtön lefagytam és a hang már nem jött ki a torkomon.

Neels volt az.

Azokkal a ragyogó kék szemekkel találtam szembe magam amelyeket annyira hiányoltam.És most belém nyilalt a fájdalom.Nem tudom miért,de fájt újra látni őt,mintha a régi majdnem begyógyult sebek most felszakadtak volna bennem.Egy könnycsepp folyt le az arcomon ahogy csak bámultuk egymást.Egy szót sem tudtam kinyögni,pedig nagyon sok kérdésem volt.Hogy került ide? Miért? Miért így találkozunk? És még sorolhatnám.De egyiket sem tettem fel,nem tudtam.Ő se szólt,csak mélyen nézett a szemembe.Szomorúnak látszott,de megkönnyebbültség is látszott szemeiben.Én is így éreztem,és hirtelen elfogott az érzés,hogy rátapadjak ajkaira.Szájára néztem,mire csak lassan közelebb hajolt,kezemet még mindig a falhoz nyomva.Éreztem lehelletét az arcomon és megcsapott finom illata.Nem csókolt meg,várt.Tudta,hogy megőrülök.Magamhoz akartam húzni és hosszan megcsókolni,de a kezemet nem tudtam mozdítani.Újra szemébe néztem,nem értettem miért nem teszi meg ő.
-Szeretnéd?-suttogta nagyon halkan amitől kirázott a hideg.
-