Ne hagyj itt..

#14

Óvatosan felvettem a kutyust,buksin pusziltam és lesétáltam a lépcsőn.Könnyeimet törölgetve álltam a 8,számomra legfontosabb ember elé.Mindegyikük kedvesen mosolygott én pedig nem tudtam visszafolytani a könnyeimet.Áradni kezdtek a szememből,de nem a szomorúságtól,hanem a boldogságtól.Örömmel töltött el,hogy törődnek velem.Hogy szeretnek.
-Szeretlek titeket!-zokogtam meghatottan.
-Mi is téged.-mondta Crawford,mire mindenki körém gyűlt és megöleltek.Újdonsült kutyusom mindenkit arcon nyalt akit csak ért.
-Mi lesz a neve?-kérdezte mosolyogva Zoey mikor elengedtek.Kérdésén elgondolkoztam és kimondtam az első nevet ami eszembe jutott:
-Max
-Miért pont Max?-hökkent meg.
-Mindig is tetszett ez a név.-mosolyogtam,majd kutyusomra néztem aki boldogan lihegve tekintett föl rám.-Látod? Tetszik neki.-nevettem,majd még egy puszit nyomtam Max fehér buksijára és a többiekre néztem.
-Gyere.-fogta meg kezemet Craw és magával húzott.Engedelmesen követtem és nem tudtam figyelmen kívül hagyni meleg kezét ahogy enyémre kulcsolódott.Kivezettett a teraszra ami égőkkel volt díszítve melyek gyönyörű fénye nagyon barátságossá tette a kicsike helyiséget.

Crawford felém fordult,szájához emelte kezemet,csókot lehelt rá,majd rámkacsintott és elengedte a kezem.Éreztem ahogy az arcomat elönti a pír,ezért a cipőmet kezdtem bámulni.Ekkor a többiek is kiözönlöttek utánunk mindenféle ételt és italt hozva magukkal.Letették az asztalra és helyet foglaltak.Várakozva figyeltek én pedig úgy döntöttem leülök Alex mellé.Mikor leültem,ő puszit nyomott az arcomra és felkiáltott:
-Buli van emberek!A húgom 18 éves lett baszki!
Mindenki felnevetett,majd enni és beszélgetni kezdett.Én csak mosolyogva figyeltem őket és éreztem ahogy szívemet elönti a boldogság.A Neels hagyta lyuk ugyan ott tátongott bennem,de ez a szeretet amit testvéreim és barátaim iránt éreztem,úgy tűnt elnyomja azt a fájdalmat.Gondolataimból az apró Max zökkentett ki egy nyalást hagyva az arcomom.Felnevettem,magamhoz öleltem,majd óvatosan letettem a fa padlóra.Még utoljára megnyalta a lábamat mielőtt körbebaktatott a teraszon és mindenkitől pogácsát és hasonló finom falatokat kunyerált.Én is vettem egy pogácsát az asztalon sorakozó tányérok egyikéből és jóízűen enni kezdtem.Még csak a pogácsám elmajszolásának felénél tarthattam,mikor Hassan állt fel az asztal túloldalán egy félig teli boros pohárral a kezében,mire mindenki más is felvette az előtte álló poharat.Alex az én kezembe is nyomott egyet és mosolyogva rámkacsintott,majd tekintetét Hassanra emelte.Én is így tettem.
-Leila-pillantott rám legidősebb bátyám.-és Abdul.-tette hozzá,mivel neki egy hét múlva lesz a szülinapja.-Szeretnék boldog szülinapot kívánni nektek és ezzel a pohár borral jelképezni,hogy most ti is nagykorúvá érettetek és ezentúl bármikor sörözhettek velem titokban.-nevetett fel.Többi testvérem is felnevetett,mind tudtuk,hogy szüleink nem igazán tolerálják az alkohol fogyasztást egyikünk számára sem.
-Nade Hassan.Vannak itt kiskorúak is.-kuncogtam Isaacra,Carlosra és Dennyre célozva.
-Nem számít!-kacsintott rájuk Hassan.-Ők nem kapnak több pohárral.
Mindhárom öcsém röhögve háborgott ezen az igazságtalanságon,majd mikor Hassan leintette őket,mindannyian koccantottunk és iszogatni kezdtük a borunkat.Bár már korábban is ittam bort,most különösen jól esett.Az íze és a tudat is,hogy mostantól nagykorúnak számítok.Az este folyamán több pohárral is lecsúszott mindenkinek,így a hangulat jobb lett,mint valaha.Én is éreztem a hatását,de nem annyira mint például Hassan,Alex és Abdul.Na és persze Zoey.Zoey a szokásosnál is jobban pörgött és idétlenül nevetett minden egyes viccen ami elhangzott.Időközben valaki zenét is indított így mindenki a terasz előtt,a vízparton táncolt és élvezte a zenét.Én a párnákkal teli padon ültem törökülésben,az utolsó pohár boromat kortyolgattam és elragadtatott boldogsággal figyeltem őket.Max az ölemben szundított én pedig szőrös fejecskéjét simogattam.
-Leila.-hallottam az ajtóból,mire jobbra kaptam a fejem.Crawford mosolygós arcát pillantottam meg és én is elmosolyodtam.
-Hol voltál?-kérdeztem.
-Megcsináltam az ágyakat itt lent.Csak azt szerettem volna kérdezni,hogy te is itt alszol e,vagy fent.-mutatott ujjával felfelé.
-Itt.Veletek.-mondtam magabiztosan.-De várj.Segítek.-tápászkodtam fel,poharamat az asztalra téve,Maxot pedig az ölembe véve.
-Igazán nem kell.-mosolyodott el,de azért hagyta,hogy kövessem.Bent 8 matrac volt összevissza lepakolva,ahogy elfértek és pont még egynek volt hely a kicsi faházban.
-Húha.Honnan van ennyi matrac?-csodálkoztam.
-Felkészültünk.-nevetett,miközben elkezdte az utolsó matrac megágyazását is.Gyorsan letettem a még mindig alvó Maxot az egyikre és segítettem Crawnak.Ketten pillanatok alatt végeztünk miközben jól elbeszélgettünk.
-Nah.-nyújtóztam ki,majd boldogan rápillantottam és hirtelen ötlettől vezérelve magamhoz húztam és szorosan átöleltem.Ő is körém fonta karjait és megsimította hátamat.
-Köszönöm.Mindent köszönök.-suttogtam.
-Érted bármit.-suttogta ő is és meleg lehellete beszivárgott a fülembe,amitől kirázott a hideg.Elengedtem és mosolyogva a szemébe néztem.Egy pillanatra elvesztem zöld szemében,aminek szavai vetettek véget.
-Mutathatok valamit?-kérdezte.Aprót bólintottam,majd végleg elengedtem.
-Tessék.Ezt vedd fel,már hideg van.
Felvettem a felém nyújtott pulcsit,majd engedtem hogy Craw a kezemnél fogva kivezessen a házból.Ahogy elindultunk át az erdőn,a többiek bulizásának zaja elhalványult és már csak az erdő hangjait lehetett hallani.Tűlevelek surrogtak a fejünk felett,lábunk alatt pedig ágak reccsentek.Egy bagoly szólalt meg valahol a fák között,messzebről pedig mintha léptek zaját hallottam volna.Crawford erősebben fogta a kezemet,bizonyára ő is hallotta.
-Mi volt ez?-suttogtam.
-Valami állat.De nyugi,vigyázok rád.-mosolygott rám az éjszaka sötétjében.
-Tudom.-jelentettem ki és ez a szó sokáig lebegett a levegőben ahogy csendben tovább sétáltunk.Pár perc múlva ritkulni kezdtek a fák,majd körülöttünk magas fű kezdett surrogni a szélben.Crawford megállt és figyelt.A kezemet nem engedte el.
-Mi az?-suttogtam.
-Shh.Várj.-lehelte.
Vártam.Ő is várt.Percekig álltunk ott mozdulatlanul,majd egyszercsak valami világítva szállt elő a fűből.Megbűvölve néztem,ahogy egyre több fénylő pont követi egymást az éjszakába.Mígnem az egész rét megelevenedett a fények sokaságában.Ámulva néztem az apró szentjánosbogarak csodás táncát
-Ez...gyönyörű.-nyögtem ki végül.
-Igen,valóban gyönyörű.-suttogta.Felé pillantottam és láttam,hogy engem figyel.Valami furcsa,számomra eddig ismeretlen érzés suhant át a szemén,miközben elmosolyodott és megszólalt:
-Nézd meg közelebbről.
Engedelmesen elengedtem a kezét és lassan-nehogy megrémisszem a bogarakat-elindultam a rét közepe felé.Ott megálltam és elbűvölve figyeltem ahogy a fénypontok lassan szálldogállnak a sötétben.

Lassan búcsúzót vettünk a varázslatos réttől és visszafele indultunk.Némán tettük meg az utat az erdőn át és mikor beléptünk a házba,csend fogadott minket.Már mindenki a matracán pihegett,még Max is befészkelte magát Alex mellé.Crawwal csendben lopakodtunk a sötétben és lefeküdtünk az utolsó kettő,egymás mellett fekvő matracra.
-Köszönöm-suttogtam még neki,de mivel nem válaszolt,inkább megkerestem a kezét és összekulcsoltam ujjainkat.Éreztem,hogy aprót szorít kezemen,majd én is mély álomba süllyedtem.