Hát...furcsa családom van.Kezdjük ott hogy 8-an vagyunk testvérek,bár nem vér szerint,apám hozzáment 6 fiú anyjához,így velük lettem összezárva,majd ráadásul született egy közös gyerekük: Markus,aki már 5 éves,egyetlen vérszerinti testvérem.
Egy hónapja hogy elment.Neels kilépett az életemből.Másnap kimentem a vonatállomásra.Láttam elmenni.Észrevett és mikor rámnézett majdnem összeestem.De az ő szemében is fájdalom csillogott.Nem volt jó érzés.Látni ahogy felszáll a vonatra és elsuhan.De lehet,hogy így kellett lennie.Talán még látjuk egymást.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Most a parkban fekszem,Craw titkos helye már az enyém is.Az elmúlt hónapban minden délután kijárok ide.Szeretek itt lenni,minden csendes és nyugalmas.Megfelelő,hogy eltereljem a gondolataimat.Csak fekszem és magamba szívom a gyér fényű napsugarakat.Nem tudom hogyan tovább.Az életem szinte értelmét vesztette nélküle.Unalmas lett és átlagos.Zoeyval továbbra is nagyon jóban vagyunk és Crawforddal is sokszor találkozom.Sőt mi több,mostanában elkezdtünk hármasban lógni.Olyankor Zoey fecseg,mi pedig hallgatjuk.Ő pedig rendszerint kiborul,hogy mennyire unalmasak vagyunk,hogy meg sem szólalunk.Mi pedig rendszerint nevetünk egy jót nyafogásán.Egyébként eggyet kell vele értenem.Unalmasak vagyunk,legalábbis én biztos.Én is unom magamat.De egyszerűen nincs kedvem megszólalni.Gondolkozom.Állandóan kattog az agyam.Tudom,hogy nem kéne így lennie,de Neels mégis hiányzik.De már jobb,mint az első hetekben.A hónap végére kezdek boldogabb lenni.A szülinapom is mindjárt itt van.November 5. Nem mintha bármi különöset terveztem volna arra a napra.Zoeytól és Crawtól biztos kapok majd valami apróságot,majd a családomtól is.De nem szeretnék "bulit" tartani.Bőven megteszi az,hogy a családommal és a barátaimmal lehetek.
*Zoey szemszöge* -Alig várom,hogy meglássa az ajándékát-csiviteltem Crawfordnak a Starbucks felé sétálva. -Én is.Remélem szeretni fogja.
-Biztos vagyok benne.-mosolyogtam. -Meglátjuk.-mosolygott és rámkacsintott.Rámosolyogtam és elképzeltem a holnapi napot.Csodás lesz.
*Leila szemszöge* Reggel apró örömmel ébredtem.Ma van a szülinapom.Alig várom,hogy a napot csak olyanokkal töltsem akiket szeretek.Vasárnap Crawékkal a Starbucksban találkoztunk,aztán együtt tanultunk a parkban.Hétfőtől péntekig pedig elmentek a napok a tanulással.Ma pedig szombat.Sóhajtva szálltam ki az ágyból és komótosan lezuhanyoztam,megmostam a hajamat és felkészültem a napra. -Jó reggelt szülinapos!-puszilt arcon Alex ahogy leértem a konyhába. -Neked is!-mosolyogtam és átöleltem testvéremet. -A nappaliban van a reggelid.-suttogta a hajamba,majd belepuszilt. -Köszi.-sóhajtottam,majd elengedtem és átmentem a nappaliba. -Na végre!-röhögött Abdul a kanapén terpeszkedve.-Éhen halok hugi. -Csak azt ne.-nevettem rá,majd leültem mellé és nyomtam egy puszit az arcára.Magához húzott és ő is belepuszilt a hajamba. -Tetszik a reggeli?-mutatott az asztalra.Csodálkozva pillantottam oda. -Nem lesz kevés?-nevettem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
