Ne hagyj itt..

#3

-Miért kell ezt csinálnunk?-kérdeztem Neelst a terepjáró platóján ülve,körülbelül egy órával azután,hogy a tábortűznél megkaptam a feladatomat.
-Mert ez pattant ki Joey hülye fejéből.-nevetett,miközben kezeit szorosabban tekerte körém.Én is nevettem,majd újra megszólaltam.-De most csak ketten vagyunk,senki sem figyeli,hogy teljesítjük-e.-ezen láthatóan elgondolkozott,de továbbra sem engedte,hogy kibújjak a kezei közül.
-Tudod,ezen az estén én is szeretném,ha abba a tudatba ringathatnám magam,hogy az enyém vagy.
Megrökönyödve néztem fel rá,mert nem értettem pontosan mire akar kilyukadni.Lassan emelte rám tekintetét,a szemembe nézett,majd a számra,majd újra a szemembe.Tekintetéből láttam mit akar,de nem voltam benne biztos,hogy én is szeretném-e így mielőtt még közelebb hajolhatott volna,elhajoltam.Felmordult,de nem néztem rá..csak a kezét tudtam bámulni,ami az ölemben hevert,ujjai összekulcsolva enyéimmel.Másik kezével állam felé nyúlt,de nem engedtem,hogy maga felé fordítson.
-Ne..kérlek..-csalódottan húzta vissza.
-Ez is a feladataink közé tartozik.-mondta halkan felnevetve.Nem szóltam,de arra gondoltam,miért most akar megcsókolni,mikor senki sem látja.Egy ideig csak csendben néztük a csillagokat,nem próbálkozott tovább,de ujjaink még mindig össze voltak kulcsolódva...és nem tudom miért,de eszemben sem volt elengedni.Jól esett meleg bőrének érintése.Hallottam a többiek hangját,akik szétszéledtek és valahol csoportokba verődve hülyültek.
-Leila!Merre vagy?
-Itt vagyok,a platón-válaszoltam,amint megismertem bátyám rekedtes hangját.
-Na végre.Mindenki erről beszél,tényleg az volt a feladatod,hogy...-hallgatott el mikor meglátott minket.-Neelsel tegyetek úgy mintha járnátok..?
Kuncogni kezdtem szerencsétlen feje láttán.
-Ne röhögj!Neels ha bármi baromságot csinálsz vele,kibelezlek esküszöm!-rázta mutatóujját "fenyegetően" a levegőben,mire álbarátom is csatlakozott hozzám és együtt röhögtünk.Abdul hitetlenkedve állt előttünk és kezünket bámulta.-De most nem is figyel senki..-motyogta.Szerintem kicsit be volt rúgva és ezen méginkább elkezdtem röhögni.
-Hagyjátok már abba!-kiabált ránk,mint valami dühös manó.Mivel nem álltunk le,Abdul csak legyintett és eldülöngélt a többiek irányába.Neelsel nevetés közben összenéztünk és ebben a pillanatban úgy éreztem,hogy most megtenném amit eddig nem akartam,így röhögésből mosolygásra váltottam és igyekeztem mélyen a szemébe nézni.Vette az adást így kicsit furán nézett.
-Megondoltad magad?-nevetett fel újra.Elfordult és próbált úgy tenni,mintha mostmár nem akarná,de mikor kicsit közelebb hajoltam,lassan felém fordult.Belenéztem csillogó kék szemébe amit még így,a sötétben is jól láttam.Majdnem egy percig csak egymás szemét bűvöltük,aztán megéreztem meleg tenyerét az arcomon.Megsimított és kicsit közelebb húzott.Ajkainkat már csak egy hajszálnyi távolság választotta el,de itt megállt,elengedte az arcomat és a szemembe nézett.
-Mit érzel irántam Leila?-suttogta.Leblokkoltam.Nem mondhattam azt,hogy szeretem,hiszen alig ismerem,de tudtam,hogy ha azt mondom semmit,vagy csak barátságot,akkor elhúzódik.De én alig tudtam magam tűrtőztetni,hogy nehogy ajkára tapasszam enyémet.Beharaptam a számat és várakozásteljes tekintetét fürkésztem.
-Nem tudom Neels...alig ismerlek,de ebben a pillanatban csak a csókodra szomjazom.-suttogtam végül.Apró mosolyra húzta száját és megszólalt:
-Várni fogok rád.-ezzel nyomott egy puszit a homlokomra,leugrott a platóról és zsebre tett kézzel elsétált.Meglepetten és kicsit csalódottan néztem utána.Nem tudom miért,de nagyon meg akartam csókolni.Végignyúltam a platón és a csillagokban kezdtem gyönyörködni miközben ezen járt az agyam.

Valószínüleg elaludtam időközben,mert arra ébredtem,hogy a terepjáró zötykölődik alattam és valaki időnként megragad,hogy ne üssem meg magam.Álmosan nyitottam ki a szemem és megpróbáltam felmérni,hogy mi a helyzet.A platón majdnem mindenki aludt,Abdul velem szemben horkolt nagyokat,Hayden az ölében bóbiskolt.Mellettem Neels még mégahogy ébren volt,de nagy valószínüséggel kicsit ve volt csiccsentve.
-Neels
-Hm?-kapta felém fejét.
-Mennyi az idő?
-Hajnali egy.
-Aha..-ezzel a beszélgetésünk abba is maradt,így felnéztem az égre,aztán körbenéztem,hogy vajon mikor érünk haza.Még csak a város szélén jártunk,innen még egy jó fél óra hazáig.Újra a többiekre néztem.Csend volt,mindenki aludt vagy pihent.Neelsre siklott a tekintetem.Engem nézett.Szeme megcsillant a lámpák fényében és állkapcsa megfeszült amikor egymás szemére tévedt a tekintetünk.Ebben a pillanatban ismét átsöpört rajtam a vágy,hogy magamhoz vonjam,de úgy éreztem ezt nem tehetem meg.
-Neels?
-Igen?-nem tudtam pontosan most mit mondjak,de még mielőtt átgondolhattam volna,kicsúszott a számon:
-Megfoghatom a kezed?-csodálkozva nézett mire én kínosan felnevettem.-Nem fontos...-motyogtam és inkább elofordultam.Istenem,miért mondtam ezt?Miért vágyok ilyenekre?Égett a fejem és magamon dühöngtem,aztán meleg érintést éreztem ölembe ejtett kezemen.Nem reagáltam,de titokban örültem és élveztem bőre puhaságát.Neels óvatosan zárta körül kezemet,mintha porcelánból lennék,amit nem akar eltörni.Megkapaszkodtam benne és úgy éreztem,most semmi áron nem engedném el.Az út további részében nem szólaltunk meg,csak apró simításokkal jeleztük egymásnak,hogy nem aludtunk el.Nemsokára a többiek is ébredezni kezdtek és a csend halk susogássá alakult.
-Hallod Neels..-motyogta álmosan Joey.Egyszerre néztünk rá.
-Elmúlt éjfél,már szombat van,a felelsz vagy mersz feladata lejárt.
-Na és?
-Mi az hogy na és???Most is fogjátok egymás kezét.-háborodott fel.
-És ez téged miért zavar?
-Hagyjuk..-mondta Joey azzal más felé fordult minket békénhagyva.Neels rámnézett és elmosolyodott,én vissza rá.Kirázott a hideg ahogy néztem.
-Itt vagyunk!!-ordította hirtelen James a sofőr.Elszakadt a tekintetünk ahogy Abdult próbálgattam ébresztgetni.
-Ah..Mi..van?-nyafogott lányos hangon.-Még nincs reggel.
-De haza értünk.-röhögtem fel,mire kicsit feleszmélt,körbenézett és megállapította,hogy nem hazudok.Felkapta Haydent az ölébe és lekászálódtunk a kocsiról.
-Hayden nálunk alszik?-kérdeztem,mert a házunk felé sétálva esze ágában sem volt felébreszteni az alvó lányt.
-Jah,és Neels?-nézett a mellettünk baktató fiúra,akiről igazából én sem tudtam,hogy miért jön velünk.
-Ömm,nem tudom.Neels..miért jössz velünk?
-Úgy terveztem hazakísérlek,de ha akarod felkísérlek az ágyadig.
Rámkacsintott,elborzadtam perverz gondolatain és ennyit válaszoltam:
-Álmodozz erről a saját ágyadban.
Felnevetett,aztán hirtelen megragadott és nyakába vett,amit nem tudtam mire vélni.Két méter magasról szemlélve a dolgokat tettem fel a kérdést:
-Ez mire volt jó?
-Csak fogd be a szádat és élvezd,hogy hazaviszlek.
Szót fogadtam neki és hazáig már csak csöndben nézelődtem.Mikor a házunk elé értünk Neels levett a nyakából és óvatosan leengedett a földre.
-Na jó éjt!-fordultam meg,a szerelmesek után eredve,akik már bementek.
-Hé!-szólt és megragadta a karomat.Akaratlanul is felé fordultam,de ez az amit nem akartam..ilyen helyzetbe kerülni.Mert tudtam,amint a szemébe nézek,nem tudok majd csak úgy hidegen elfordulni és távozni.
-Holnap érted jövök 10-re.Nem kell kiöltöznöd,csak legyél önmagad,tetszeni fog ahova viszlek.-mondta majd fordult is el.-Jó éjt!-intett és eltűnt a sarkon.Kábultan és zavartan néztem utána.Most meghívott randizni?Ebben az állapotan mentem fel a szobámba és dőltem le az ágyamra.Már majdnem elaludtam,amikor megéreztem Neels jellegzetes illatát.Riadtan ugrottam fel,nem lehet,hogy bejött.Körbenéztem,de nem láttam semmi gyanúsat.Egy ideig agyaltam,aztán rájöttem,hogy nem a saját pulcsim van rajtam és annak van ilyen isteni illata.Nyugodtan dőltem vissza és a pulcsit szagolgatva merültem álomba.