Ne hagyj itt..

#2

A nyár utolsó hónapja hasonlóan telt,mint a másik kettő,azzal a kivétellel,hogy majdnem minden héten elmentünk a titkos klubba,amelynek immáron Carlos,Isaac és én is rendes tagjai lettünk.Ahogy ment a hónap,megszerettem a helyet és egyre jobban élveztem a verekedéseket,az italokat és megismertem sok új embert is,ami jelentősen be fog segíteni az új gimis életemben.Szeptember elsején izgatott gyomorgörccsel ébredtem,kikászálódtam az ágyból és beálltam a zuhany alá,élveztem,ahogy a forró víz bejárja a testemet.Miután végeztem,a szobámban valami ruháért néztem.Egy kissé haskilógatós Sunny Day feliratú pólónál döntöttem,egy rövid farmersorttal és a fekete hosszúszárú conversemmel.Mivel első nap,még nincsenek könyveink,így az üres hátizsákomat vettem magamhoz és lekocogtam a lépcsőn,a táskát ledobtam a kanapéra,bekaptam egy asztalra készített pirítóst,majd újra felmentem a szobámba,kiengedtem az eddig kontyba kötött hajamat és kifésültem,majd fogat mostam.Mire újra lementem a nappaliba,már 7-en vártak rám,hogy indulhassunk.Apám,Alex,Abdul,Isaac,Carlos,Denny és Markus.
-Jó reggelt!-köszöntöttem őket,de ők nem voltak igazán feldobva..miért csak a lányok izgulnak ilyen napokon?Azért hiányzik néha egy lány testvér,de beérem a hét fiúval.
-Jó reggelt-morogtak mind.
-Na akkor indulhatunk?-kérdezte apa és ölébe kapta a majdnem alvó Markust.Öt éves öcsénk idén kezdi az elsőt a mi gimink melletti általánosban,nem lenne jó ha első nap elaludna...amíg ezen agyaltam,igen nagy családom kivonult a kocsihoz,és mind beszálltunk.Amúgy három kocsink van,mert ugye tízfős autót nemigen találni.Mostohaanyám használja az átlagos 5 főset,apám pedig a 8 főset.A harmadik kocsi Hassané aki mint ma is,általában azzal megy dolgozni.Tehát beültünk a 8 fős kocsiba és elindultunk.Az út csendben telt,senki nem mondott semmit,csak a zene szólt.Kifelé bámultam az ablakon és gondolkodtam,vajon milyen lesz az első napom a fiúk gimijében.Hiszen ők már szinte mindenkit ismernek..én meg csak néhány embert akik tagjai a klubbnak.Remélem azért segítenek beilleszkedni.Mikor a sulihoz értünk,apa lassított,kiszállt,kinyitotta a hátsó ajtót,hogy kiszedje Markust aki időközben elaludt.Kirángatta,mi pedig kikecmeregtünk utána.
-Na szia apa!-köszöntünk el és a suli felé indultunk.Éppenhogy hátatfordítottunk,apa nyavajgó hangon utánunk szólt:
-Segítsetek felébreszteni!
Alex,Isaac,Danny és Carlos csak mentek tovább,de nekem és Abdulnak megesett a szívünk apán.Körübelül egy negyed órába telt felébreszteni Markust,úgyhogy Abdullal éppenhogy beestünk a tanár előtt a terembe.Abdul csak rámmosolygott bíztatásként az első napomhoz,hátrament a haverjaihoz és ledobta magát a középső padba.
-Abdul,ő csak nem a barátnőd?-ugratta egy fekete hajú fiú.
-Nem,még annál is jobb,a tesóm-mondta szinte büszke mosollyal én meg éreztem,hogy elpirulok.Inkább csak megfordultam és leültem a harmadik padba,ahol még nem ült senki.Hallottam ahogy tovább beszélgetnek:
-Hallod Abdul..
-Nem,szó sem lehet róla,összetörnéd a szívét-mondta mérgesen Abdul.Annyira meghatódtam ettől..tényleg ennyire félt?Istenem,de jó ez a testvéri szeretet.A továbbiakra nem figyeltem,az osztályt pásztáztam.
-Hello Leila!-meglepetten néztem fel,majd megláttam Jakeet akit a klubból ismerek.
-Hello-mosolyogtam vissza.
-Király,hogy osztálytársak leszünk,jó évünk lesz-mondta kacsintva,majd intett és ő is hátravonult a fiúkhoz.Már majdnem mindenhol ült valaki,csak én ültem egyedül.Ez kicsit elszomorított,de legalább a testvéreim velem lesznek.Ezen szomorkodtam,mikor a tanár bejött a terembe és elkezdett beszélni.Egyáltalán nem figyeltem,csak magamat sajnáltattam.Tudom szégyen,de néha jól esik.Körübelül az óra felénél tartottunk,mikor nyílt az ajtó és Neels sétált be rajta lazán,mint aki időben van,körbenézett majd megállapodott rajtam a tekintete,rámmosolygott és elindult felém.Megfagyott bennem a vér.Mégis lesz padtársam.Az egész osztály őt figyelte,a tanár meg csak meglepetten és kissé sértetten figyelte,hogy Neels így félbeszakította.Mikor Neels leült mellém,szinte minden lánytól a teremben kaptam egy gyilkos pillantást.Szégyenlősen néztem le a kezemre,hogy ne lássák,hogy elpirulok.
-Khmm..-köszörülte meg a torkát új tanárunk.-Folytathatom?-nézett mérgesen Neelsre.
-Felőlem aztán.-dőlt hátra kényelmesen a székén.
Erre tanárunk kicsit meghökkent,de inkább csak folytatta a mondandóját.
-Mizu?-fordult felém újdonsült padtársam.
-Ömm..Semmi különös.Miért pont ide ültél?-ezen meglepődött.
-Hát,gondoltam olyan mellé ülök akiről legalább tudom,hogy ki.De el is ülhetek.
-Ne,lécci ne.
-Most akkor mi bajod?-nevetett fel.
-Igazából semmi,örülök,hogy van valaki aki önszántából mellém ült.
Erre csak mosolygott,majd az óra további részében nem beszélgettünk.Vagy a tanárt figyeltem,vagy gondolkodtam.A nap hátralevő része is hasonlóan telt.Érzem,hogy a lányok nem fognak kedvelni,ha így folytatom..7 fiú testvérem van,ráadásul mind feltűnően helyesek..fiú haverjaim a klubból és kb az egész gimi leghelyesebb sráca mellett ülök.Órák után Abdul jött oda hozzám.
-Eljössz velünk Starbucksozni?
-Mármint veled meg a haverjaiddal?
-Jah,meg jön pár csaj akiket ők hívtak meg-zavartan vakargatta meg tarkóját,mert látta,hogy nem igazán vagyok oda az ötletért.-Naa,összebarátkozol velük nyugi.
-Ahj...jó
-Ezaaz!-nevetett.
-De csak mert nincs kedvem hazamenni.