Hát...furcsa családom van.Kezdjük ott hogy 8-an vagyunk testvérek,bár nem vér szerint,apám hozzáment 6 fiú anyjához,így velük lettem összezárva,majd ráadásul született egy közös gyerekük: Markus,aki már 5 éves,egyetlen vérszerinti testvérem.
Kisírt szemekkel és bedugult orral ébredtem.Baszki...ma suliba kell mennem.Erre nem számítottam..Neelsel úgy terveztük,hogy ma szökünk vissza régi otthonunkba.De asszem ennek lőttek..Kikászálódtam az ágyból és a fürdőbe vonszoltam magam.Nem mertem belenézni a tükörbe,inkább egyből beálltam a zuhany alá.Élveztem ahogy a meleg víz lefolyik a testemen és felmelegíti a bőrömet.Forró zuhanyom után felkaptam valami fekete alsóneműt majd kedvenc szakadt nadrágomat és a hangulatomhoz illő,fekete pulcsit.Elrendeztem a hajamat és az arcomat,bepakoltam,majd beleugrottam fekete Vansembe és megnéztem a telómat.Rakatnyi üzenet jött Neelstől,mind a megbánásról és tévedésről szól.Megnyitottam egyet.
"Leila,tévedés volt az egész,én..bevoltam rúgva és nem tudtam mit csinálok. Sajnálom!!Szeretlek!"
Megforgattam a szemeimet,majd lezártam a telómat és jobbnak ítéltem ma itthon hagyni,így letettem az asztalra és lebaktattam a lépcsőn.Még csak Abdul ült a kanapén várakozva. -Cső-vakkantottam oda. -Jó reggelt morci-nevetett majd mivel látta,hogy kifelé indulok,megkérdezte:-Gyalog mész? -Ja.-mondtam,majd becsuktam magam mögött az ajtót.
Füles be.Világ ki.
A suli úgy ahogy elment,Zoey nem volt,valószínüleg a másnapossága miatt,így szerencsére nem kellett válaszolgatnom kérdéseire amiket nagy valószínüséggel feltenne az estéről.Tanítás után hazafelé vettem az irányt,de nem volt kedvem otthon maradni,így fogtam a gördeszkámat (amit abszolút nem tudok használni,csak gurulni rajta) és elgurultam vele a parkig.Leültem egy eldugottabb padra és olvasni kezdtem.A nap sugarai világították meg a könyvet ahogy követtem a sorokat.Ettől jobban éreztem magam,megnyugtatott. -Tetszik a pólód.-hallottam hirtelen így rémülten kaptam fel a fejemet.Egy smaragdzöld szempár nézett vissza rám és a tulajdonosa elmosolyodott. -Te követsz engem?-nevettem el magamat mert képtelenségnek tűnt,hogy ez a srác mindenhol ott legyen. -Ez a sors Leila.-nevetett.-Nekünk együtt kell lennünk.-mondta mostmár mosolyogva.Ezt nem tudom hogy értette.Együtt lennünk mint barátok vagy..esetleg több.Nem kérdeztem rá,inkább csak szelíden rámosolyogtam. -Amúgy..éppen a "merengő" helyem felé tartok-rajzolt idézőjelet az ujjaival.-Jössz? Elgondolkoztam miért hív mikor mégcsak nem is ismer,de eltettem a könyvemet és mosolyogva álltam fel.Visszamosolygott és némán elindultunk.Crawford csendben sétált előttem a ragyogó napsütésben én pedig lehámoztam magamról a pulcsimat,így már csak egy testhez simuló fekete rövid ujjú póló melegített.Percekig így sétáltunk,majd Crawford hátrapillantott és gyengéden megfogta a kezemet.Meglepődtem,el akartam rántani de erősen tartotta. -Ssshh.-suttogott.-Csukd be a szemed.Nem láthatod az utat.-nevetett. -Ez gyerekes.-nevettem rá. -Tudom.De ez mégiscsak az én helyem.-kacsintott rám én pedig mosolyogva csuktam be a szemem.Hagytam,hogy vezessen.Az egyetlen dolog amire figyeltem,az ahogy keze melege átterjed az enyémre.Kellemes érzés volt,bár alig ismertem,valahogy bíztam benne.Óvatosan lépkedtem a füvön mikor a titokzatos fiú halkan megszólalt:-Nyithatod! Lassan lestem ki szempilláim alól.Fény szökött szemembe és megláttam egy gyönyörű zöld tisztást.Teljesen üres volt,csak madarak csicseregtek és méhek szálltak virágról virágra.Gyönyörködve tekintettem körbe.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
