Ne hagyj itt..

#5

Neels karjaiban ébredtem,ami boldogsággal töltött el.Lágy puszikat nyomva arcára ébresztettem fel.Édesen nézett fe rám,szeme álmos volt,hangja még rekedtes,ahogy megszólalt:
-Jó reggelt szépségem.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá.Ki akartam mászni,hogy reggelit csináljak,de visszarántott mellkasára.Szorosan ölelt magához,én pedig beszívtam csodálatos illatát.Belepuszilt a hajamba,aztán engedte,hogy kibontakozzam öleléséből.
Lebaktattam az emeletről és lent a konyhában nekiálltam rántottát csinálni.
-Jó reggelt hugi.-hallottam meg Alex fáradt hangját mögülem.
-Jó reggelt.-mondtam boldogan.
-Na mi ez a nagy boldogság?
-Semmi különös.
-Tudom,hogy Neels itt aludt,azon virulsz ennyire?-nevetett,miközben kitettem a rántottát egy tányérra.Ránéztem és csak elmosolyodtam,mire kedvesen viszonozta.
-Gyere ide hugi-mondta és kitárta karjait.Boldogan öleltem át,miközben a fülembe súgott:-Örülök,hogy ilyen vidám vagy,de továbbra is kérlek,hogy vigyázz magadra.
-Vigyázok.-pusziltam arcon,majd felvéve a reggelit,visszaindultam barátomhoz.

A délelőttöt a szobámban töltöttük és filmeket néztünk,de a bent töltött óráktól hamar becsavarodtam,így elmentünk a közeli parkba.Kéz a kézben sétáltunk a zöldellő fák árnyékában és abban a pillanatban úgy éreztem,hogy végtelenül boldog vagyok,hogy itt van nekem Neels.Rámosolyogtam,ő pedig vissza.Nem tudtam ellenállni,így felé hajoltam és lágyan megcsókoltam.Csókunk közben mosolygott és átölelt,aztán mikor elváltunk egymástól a szemembe nézve suttogott:
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.

-Hé Neels!-hallottuk meg sétálás közben valaki kiáltását.Hátrafordultunk,egy számomra ismeretlen csaj állt mögöttünk.
-Hello Jenny.-mosolygott rá barátom,engem meg elfogott a féltékenység.-Ő Leila,a barátnőm.
-Ohh..Hello Leila.Jenny vagyok.
-Szia.-néztem rá hamis mosollyal az arcomon.Nem tetszett a tökéletes alakja,fekete haja és szinte fekete szeme.
-Neels,nem akartok velünk tartani?A haverjaimmal vagyok.-mutatott egy csoportra nem messze.Őszintén szólva nem sok kedvem volt oda menni,de Neels lelkesnek látszott.Rám nézett,láthatta,hogy nem akarom,így tekintete ellágyult.
-Ha nem akarsz nem kell.-suttogta.
-De-mondtam-menjünk,látom,hogy te szeretnél.-mosolyogtam kelletlenül.

Nagyjából két órával később még mindig velük voltunk.Nem élveztem.Nagyon nem...Neels annál inkább.Igazán jól elvolt Jennyvel meg a barátnőivel.Én meg csak ott ültem,álltam vagy éppen sétáltam mellettük.A három csaj meg tette magát a pasimnak.Úgy éreztem tennem kell valamit így mikor leültünk egy padra,Neelshez bújtam és elkezdtem puszilgatni a nyakát.Furán néztek rám,mintha itt helyben akarnék lefeküdni vele,de nem érdekelt.Vegyék észre ezek a cicababák,hogy ő az enyém.Mikor már az arcát puszilgattam,Neels rám nézett.Szeméből sütött az értetlenség.
-Mi csinálsz Leila?-suttogta.
-Csak gondoltam megtartalak magamnak.-mondtam gúnyosan,mire felnevetett.
-Miről beszélsz kicsim?A tiéd vagyok.-mondta majd apró csókot nyomott a számra.
-Akkor lépjünk le.
-Mi?-értetlenkedett.
-Menjünk el.Húzzuk el a csíkot.
-Értem mit mondassz,de miért?
-Nem veszed észre,hogy én nem érzem jól magam?
Úgy nézett,mint aki tényleg nem vette észre és ez nem esett jól,így csak felálltam és elsétáltam.Abban reménykedtem,hogy utánam jön és minden úgy lesz mint a nyálas romantikus filmekben,de csak ült és nézte,ahogy távolodom.Azok a kurvák meg még mindig rajta lógtak.Nem hiszem el,hogy elhittem neki,hogy szeret...Persze ez még nem a világ vége.Ha hajlandó rá,hogy felhívjon vagy eljöjjön hozzám,meg tudok bocsájtani neki.

Otthon bevágtam magam mögött az ajtót és feltrappoltam a lépcsőn.Szerettem volna Alex karjaiban sírni,de nem találtam,így inkább bedőltem az ágyamba és magamban,egyedül bőgtem ki magam.
-Hugi!!-kiabálta egyik fivérem lentről.-Jól vagy?
-Nem..-morogtam magam elé,de ezt ő nem hallhatta.Pár másodperc múlva nyílt az ajtó és Abdul lépett be.Rögtön leült mellém az ágyra és meleg kezébe vette az enyémet.
-Mit csinált az a csicska?
-Semmit..csak túlreagálom.
-Kitalálom.Nem csókolt meg mások előtt.
-Hát...az is benne van..-kezdtem,majd elmeséltem az egész napomat.Abdul dühös volt,de lebeszéltem róla,hogy beverje Neels pofáját.A délután további részét és az estét bátyámmal töltöttem.Szeretek vele lenni,mert jól lehet vele beszélgetni és mindig megnevettet.Neelst egy időre el is felejtettem.Tíz körül felállt és indulni készült.
-Jó éjt-mondta,majd puszit nyomott a homlokomra és kiment.Lekapcsoltam a villanyomat és hamar álomba merültem.

Bocsi,hogy ilyen rövid lett és unalmas.A következőt igyekszem jobban megírni. :)