Kezdetek hajnala

5. fejezet

Reggel megint rémálom riasztott fel.A Fellegzuhatag körüli erdőben voltam. Valamilyen esemény tartott, mikor megtámadtak minket és a nagy felfordulásban elkeveredtem a többiektől. Pánikba esve menekültem, azt se tudom, hogy kerültem a kerítésen kívülre. A ruha, ami rajtam volt össze-vissza hasadozott. A magassarkút ledobtam, így a lábam is összekarcolódott alaposan. Megálltam kifújni magam.
Neszezésre lettem figyelmes. Körül néztem nem-e csak egy állat az. Pechemre három nagydarab izompacsirta termett előttem. Az egyiket megpróbáltam felgyújtani, de közben a másik kettő ellen nem tudtam védekezni. Magam köré kezdtem tűzgyűrűt csinálni, ám elkéstem. Elkapta valamelyikük a nyakamat és azonnal kitekerte.
Egy pillanatra elsötétedett minden aztán ott álltam a saját élettelen testemet nézve. Könnyek szöktek a szemembe, ez nem történhetett meg. Eszeveszett dühvel neki estem az egyik pasinak, azonban átestem a testén. Vámpírok, angyalok, vángelek ez nem elég? Még szellemek is vannak?
Lassan elhalványult minden és mikor visszajöttek a képek már temetőben voltam. Méghozzá a saját temetésemen. Félig megnyugodtam, mert emiatt bebizonyosodott, hogy tényleg csak álmodtam. Bár elszomorodtam. Az ismerőseim mind szomorúan ott álltak ellőttem, páran sírtak. Odamentem a zokogó édesanyámhoz, meg akartam nyugtatni és elmondani neki, minden rendben velem, de senki nem látott.
Zaklatottan ültem fel az ágyon. Örültem, hogy végre vége.
- Jól vagy? – jött oda Eve. – Rémálmod volt?
- Aha, de nincs semmi bajom – mosolyogtam rá megnyugtatóan.
- Úgy látom, megtartod magadnak miről szólt. Beszélnünk kell erről az álmos dologról.
- Mire gondolsz? – lepődtem meg.
- Tudod az angyal ősünk kapott egy lehetőséget. Szülhetett utódot magának. Neki nem volt más választása, meghalt egyből a letelt idő után. Így hát jó családból akart keresni férfit. A kiválasztott boszorkány volt a családjával együtt. Mi is az ők leszármazottai vagyunk. A lányát egyedül nevelte fel és tanította meg mindenre. A vér minden száz évben olyan erősen jelentkezik a családból valakiben, mint az ő gyermekében. Ezért van az, hogy ha új vángel kell valami okból az nem lesz olyan erős. De térjünk vissza az álmokhoz. Ennek a férfinak a jövőbe látás képesség adatott meg. Te is örökölted, ahogy minden vángel. Viszont mi csak álmunkban látjuk a jövőt és ott se teljesen. Eddig oké? – Bólintottam. – Ez furán működik. Ha teljesen kiegyensúlyozott vagy akkor a legtisztább. Ha pedig valamilyen érzelem erős benned, akkor kiszíneződik. Például félelem esetén ott van az, ami tényleg meg fog történni, de körbeveszi az, amitől rettegsz. Emiatt nehéz megmondani ilyenkor mi az igaz belőle.
- Hú... - ez lesokkolt.
Az első álom remélem csak a félelmem miatt sikerült véresre. A mostaniban viszont nem volt sok újdonság.

- Ha bármi kérdésed lesz, ezzel kapcsolatban csak szólj! – mosolygott kedvesen Eve. – Most megyek. A megbeszélés valószínű egész napos lesz – húzta el a száját. - Légy jó, pihend ki magad!
- Oké. Sziasztok.
Jack a testőrökhöz indult megvitatni és minél hamarabb elintézni a „halálomat".
Visszasüppedtem az ágyikóba. Az álmot elűztem a fejemből. A jövő csak a temetésemre utalhatott, lehetetlen, hogy meghaljak ténylegesen. Ezzel próbáltam nyugtatni magam, de nem hagyott nyugodni az a gondolat miszerint ez főképp csak azért szerepelt benne, mert annyira el vagyok keseredve miatta.
Egyedüllétre számítottam, de a semmiből hirtelen ott termett Matt.
- Egész nap ágyban tervezel maradni? – kérdezte miközben befeküdt mellém.
A derekam köré font karjával magához húzott és megcsókolt. Először lágyan aztán egyre szenvedélyesebben. A szívem majd kiugrott a helyéből. Mikor elhúzódott alaposan szemügyre vette az arcom. Nem akartam kimutatni kétségbeesésem, viszont valamit csak észrevett.
- Sajnálom. – Ezek szerint elmondták neki. – Hidd el ez a legjobb megoldás!

- Ezt már sokszor hallottam – mondtam gúnyosan, már ki voltam ezektől a szavaktól. Mellesleg attól, hogy igaz nem megnyugtató legalábbis nekem. Mindemellett anyám szenvedő arcának képe is gyötört.
- Mit szólnál hozzá, ha ma szórakoznánk? Pár pohártól, amit én készítek el is fogod felejteni ezt egy ideig.
- Le akarsz itatni? – kérdeztem incselkedve. Belegondolva örültem, hogy idejött, sokkal jobban éreztem magam mellette.
Bólintott. Megcsókolt aztán az ölébe kapva levitt a konyhába, leültetve az egyik székre.