Kezdetek hajnala

14. fejezet

Éreztem a nap első sugarait, de még vártam egy picit a lyukcsinálással. Kimásztam és visszazártam, nem bajlódtam vele, talán elbír egy embert, ha meg nem, nincsenek titkos dolgok lent.
Ez alatt az egy hónap alatt iszonyúan hozzászoktam az új erőmhöz, a strapabírásomhoz, ami csak most tűnt fel, mivel gyengébb lettem, mintha egy tesi tanár kínzott volna egy héten keresztül.
Ahogy kóvályogtam az erdőben, eszembe jutott a menekülés, amivel ez az egész kezdődött. Akkor legalább ismertem a helyet és hallottam a követőmet, ha most ered utánam egy vámpír, azt csak a legutolsó pillanatban veszem észre.
Közeledett a december, a reggeli hűvös mellé még fagyos szél is társult, de ennek amiatt örültem, hogy tiszta volt az ég, a felhőket elfújta helyet hagyva a napnak. Jack szerintem az időjárást is nézte, mikor a szökést tervezte. Szorosabbra húztam a kabátom, már mindenem lefagyott.
Megreccsent a közelben egy faág, mire ijedten kémleltem körbe. A lábam beakadt valamibe és térdre estem, az utolsó pillanatban sikerült leraknom a tenyeremet. Hajamba túrtam, nem érdekelt, hogy piszkos a kezem. A lábaim már kezdték feladni a szolgálatot, és emellett mindentől a frász tört ki. Hangosan ziháltam, hiába próbáltam visszafojtani.
Pár perc után úgy éreztem sikerült leküzdenem a pánikot és talpra kecmeregtem, hogy folytassam az utat. Reméltem jó irányba megyek és messzire elkerülöm az őrházakat.
Lassan vánszorogtam előre, semmi erőm nem maradt, a lábaim időközönként annyira remegni kezdtek, hogy neki kellett támaszkodnom a fáknak. Ha Mattnek, vagy Sztellának nem sikerül előbb elintéznie, a vérhiány lesz, ami végez velem.
A Nap már magasan járt az égen mire kiértem az útra. Körülkémleltem és nagyon idiótának éreztem magam, azt se tudom, merre kell menni. Elindultam az egyik irányba, majd kikötök valahol alapon. Nem sok kedvem volt Leóval találkozni, Even kívül már senkiben se bíztam.
Egy kocsi közeledésére kaptam fel a fejem. Kizárt, hogy valaki követne, nyugtatgattam magam fölöslegesen, mert a szívem a torkomban dobogott és majdnem remegtem a rémülettől.
Az autó lefékezett mellettem.
- Jól vagy? – szólt ki egy fiatal srác. – Elvigyünk? Merre mész?
A kocsi felé fordultam. A férfi vezetett, két lány ült még benne. Mindhárman huszonéveseknek néztek ki. Aggodalmasan néztek végig rajtam, elképzeltem mit láthatnak. Egy fiatal lányt kócosan, koszosan és teljesen kimerülten, a szememen pedig valószínűleg látszott a sok sírás. Nem akartam őket bajba sodorni, de a fuvar jól jött és csak este tudnak utánam indulni, az pedig még odébb van.
- Megvagyok csak eltévedtem – hazudtam. – Köszi, az jó lenne – varázsoltam mosolyféleséget az arcomra. – Edmontonba.
- Mi is oda megyünk – mosolygott rám kedvesen a hátul ülő csaj és kinyitotta nekem az ajtót. Beszálltam és úgy éreztem fel se fogok tudni megint állni, már kellett a pihenés.
- Elég messze vagyunk mindentől, hogy sikerült ilyen messzire kerülnöd? – kíváncsiskodott hátrafordulva félig a másik lány, mire három szempár szegeződött rám.
Az agyam lassan pörgött valami válasz után.
- Kocsival jöttem, de egy másik úton parkoltam le – találtam ki, remélve nem mondok semmi baromságot. – Egy barátomat majd ráveszem, hogy menjünk el érte – tettem hozzá gyorsan mielőtt még felajánlanák a keresést.
- Biztos jól vagy? – aggodalmaskodott mellettem a lány.
- Nem volt túl jó napom – erőltettem ki magamból a szavakat.
- Akarsz beszélgetni, vagy valami? – kérdezte együtt érzően.
- Nem, de azért köszi.
Kifelé néztem az ablakon, teljesen magamba roskadtam. Folytatták a beszélgetést, egy kis idő után hallgatni kezdtem őket -, mert úgy éreztem mentem megőrülök az agyamban kavargó képektől -, hétköznapi dolgokról csevegtek. Eszembe jutottak a barátnőim, honvágyam lett. Bármit megtettem volna azért, hogy hazamehessek és mindent elfelejtsek, ami történt. Ugyanakkor ezt nem tehetem meg, más barátaim lettek a Fellegzuhatagban és tartozom Evenek annyival, hogy nem hagyom el, pont most.
Megnyugodtam mikor megérkeztünk, nem akartam tényleg bajba sodorni őket. Megköszöntem, hogy elhoztak aztán elindultam valamerre. Fogalmam se volt Leóval hol kéne találkoznom.
Zsebre dugtam a kezem és meglepetten húztam ki belőle a dolgokat. Jack belerakta a hamis irataimat, amit csináltak nekem. Széthajtogattam egy kis cetlit.