Life with dance M.C |BEFEJEZETT|

8.rész

Tegnap este, megnéztem a filmet Calummal és Jessel. Aztán bealudtam. Ma reggel, a földön keltem a szobámban. Mi a fasz?! Fel tápászkodok, majd meglátom Calum-ot az ágyon elterülve. Az egész ágyam elfoglalta, így már érthető, miért keltem a földön. Na, most megkapod Calum Thomas Hood. Rávetettem magam Calumra, és elkezdtem ordibálni.

-Caluum, jöttek a zombik.-ordibáltam, mire kipattant a szeme, és szélsebesen felült. Én még mindig rajta feküdtem keresztben, és majdnem megfulladtam a nevetéstől.

-Mi a szar.... tudod, hogy megijesztettél. -nézett rám, de a végén már ő is elnevette magát.

-Mi az? A zenés, nőcsábász menő gyerek fél a zombiktól?-kérdeztem röhgve, de még mindig az ölében feküdtem, háttal.

-Ki nem fél tőlük?-kérdezte, röhögve.

-Én.-montam könnyezve.

-De, most tőlem jobb, ha félsz.-mondta pimaszul vigyorogva. Több sem kellett, felpattantam az öléből, és elkezdtem lefelé rohanni. A lépcső aljánál, zakóztam egyet. Gratulálok Amber. Röhögve felpattantam, de mikor a többieket láttam meg az ajtóban, lehervadt a vigyor az arcomról. Ök már szakadtak, a nevetéstől. Anya, Jess és a többi fiú.

-Megvagy.-jött mögém Calum, felkapott és megpörgetett a levegőben, aztán ő is észrevette többieket és letett. Michael megforult, majd kiment a házból, egy ,,Megvárlak titeket az autóban"-al. Értetlenül néztem a többiekre.

-Ezzel, meg mivan?-néztem rájuk.

-Csak féltékeny.-legyintett Luke.

Én csak megforgattam, a szemem és felmentem a szobámba átöltözni. Elegem van Michaelből, már most, pedig még előttünk áll 5 kerek hónap. Gyorsan kifésültem a hajam, majd felgumiztam. Nem hagyom kiengedve, csak idegesíteni fog a repülőn. Tettem egy minimális sminket, majd felrángattam magamra a ruháim és már mentem is le.

-Azt hittem sohasem készülsz el.-forgatta a szemét Jess.

-Cal, a te cuccaid?-kérdeztem.

-A kocsiban, a fiúk elhozták nekem.-mosolygott.

-Akkor mehetünk.-mondtam, majd ki mentünk a kocsihoz. Én, anya és Jess a saját kocsinkal mentünk a repülő térre.
Gyomor görcsel léptem be a reptér ajtaján, mert Stevenék már ott vártak minket. És ha Stevenék ott voltak, akkor James is. A fiúkkal, és a menedzserükkel egyenesen Stevenék felé vettük az irányt. Steven ott állt és .... és James-el beszélgetett. James semmit sem változott. Magas volt, izmos és elég jó képű. Szőke haja össze-vissza állt. Nem nézett ki rosszul, még is amikor megláttam, minden félelmem előtört. Odaértünk, és anya váltott pár szót Stevennel. Én a földet bámultam. Jess mellém lépet, és megszorította a kezem. Ránéztem, ő pedig biztatóan mosolygott.

-Amber! Szia.-közeledett felém James. Én lefagytam, amikor megakart ölelni, én egy lépést hátráltam.

-Hagyd őt békén James.-mondta neki Jess gyilkos pillantásokkal.

-Mert mi lesz ha nem?-kérdezte James Jesstől. Kimondhatatlanul félek tőle, bár tudom, hogy Jess nem.

-Az lesz, hogy beverem a képed te segg fej. Na húzz innen.-lépett mellénk Luke.

-Nagyon beszartam.-mondta James, és Luke felé közeledett.

-James, megmondtam, az első balhénál repülsz.-lépett mellén Steven.- És abban is megegyeztünk, hogy békén hagyod Ambert. Légyszives menj odébb.-mondta neki Steven higgadtan.