Life with dance M.C |BEFEJEZETT|

24.rész

Nem hittem a szememnek, lefagytam.

-Amber.-jelentette ki, és elég hitetlen fejet vágott.

-Calum..-suttogtam a sírás szélén állva.

-Istenem, te lökött, hogy a picsába hagyhattál ott minket?-kérdezte, miközben szorosan megölelt.

-Calum..-nyöszörögtem, immár sírva. Szorosan fontam a nyaka köré kezeim, fejem pedig a vállába fúrtam.

-Sh, ne sírj!-suttogta.-Hallod hugi? Hé!-tolt el magától, majd letörölte a könnycseppeket az arcomról.

Most, hogy így távol voltam tőle, megláttam a mögüle közeledő alakot.

-Ashton!-kiálottam el magam, majd Calumot kikerülve szaladtam Ash felé. A nyakába ugrottam, ő pedig csak állt, mint egy hülye. Szerencsétlen, nem értett semmit.

-Amber?-kérdezte, mire én hevesen bólogatni kezdtem.-Sziaa.-nevette el magát, majd megpörgetett a levegőben.

-Te mit keresel itt?-kérdezte, majd letett a földre, eltolt magától, és jó alaposan végig mért. Közben Calum Ash mellé lépett.

-Hát, az elég hosszú story.-szipogtam.

-Te sírtál?-kérdezte.

-Khm.-köszörülte meg a torkát mögülem Tom.

-Ja.-fordultam felé, majd megragadtam a kezét, és magam mellé rántottam.-Srácok, ő Tom. Tom, ők Calum és Ashton.-mutattam be őket, mire lekezeltek egymással.

-Öhm...Nem akarok tapintatlan lenni, de ti együtt vagytok?-mutatott felváltva rám és Tomra Calum.

-Nem, én csak a sofőrje, testőre és egyben egy jó barátja vagyok.-mosolygott Tom.

-Testőr?! Sofőr?! Lesz mit mesélned kislány!-nevetett Ashton.

-Igen! Elég sok minden történt!-nevettem fel én is.

-Gyere, találkoznod kell a többiekkel is.-ragadta meg a karom Calum, majd elkezdett volna húzni, de én megtorpantam. Kérdőn pillantott vissza rám.

-Én nem hiszem, hogy most kéne.....-suttogtam. Még nem álltam kész arra, hogy találkozzak velük!

-Ne hülyéskedj már! Mindenkinek hiányzol Amber! Főleg Jessnek.-mosolyodott el halványan, mire értetlenül nézett rám.

-Azt kétlem.-nevettem el magam kínosan.

-Pedig így van!-szólt bele a beszélgetésbe Ashton is.

-Na, gyere!-vigyorgott Calum.

-Egy feltétellel!-mondtam.

-Mi lenne az?-nézett rám Cal.

-Ha Tom is velünk jön!-néztem a legjobb barátomra, aki csak halványan elmosolyodott.

-Hát nem akartam itt hagyni a parkban.-puffogott Calum, mire elnevettem magam, majd elindultunk.

Miközben sétáltunk, úgy remegtem, mint a kocsonya. Nem fáztam, és nem is voltam mérges, annál inkább ideges! Féltem, hogy mi lesz a reakciójuk, ha meglátnak.

-Nyugi! Rossz nézni, ahogy reszketsz.-kuncogott Ash.

-Könnyű azt mondani.-motyogtam.

Nem egy szállodához sétáltunk, hanem egy étterembe. Kintről belehetett látni, és csak többiek voltak bent. Láttam anyát és Stevent, ahogy beszélgetnek, miközben egymás kezét szorongatják. Ezen elmosolyodtam. A többiek mind egymással beszélgettek, Allison az asztal végén ült, és a telefonját nyomkodta.