A többiek még próbáltak, én pedig csendben figyeltem őket. Végig éreztem magamon Michael tekintetét, de azért sem néztem rá. Inkább játszottam Amyvel, aki nem nagyon figyelt rám, annál inkább érdekelte a többiek tánca.
-Ambej, én is táncojhatok?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Ezt apától kérdezd meg prücsök! Szerintem nagyon szívesen megtanít majd táncolni.-mosolyogtam rá.
-Apa táncoj?-húzta ssze a szemöldökét.
-De még, hogy hogy.-kuncogtam fel.
-Amber!-jött oda hozzám Liam.- Arra gondoltam, hogy akár most is jöhetnétek velem, mivel már végeztünk a próbával.- mondta, teljesen izzadtan.
-Öhm...rendben, de ő is velünk tarthatna?-kérdeztem, miközben Amyre pillantottam.
-Hát persze!-mosolygott.-Szia kiscsaj, én Liam vagyok, téged, hogy hívnak?-mosolygott kedvesen Liam.
-Amy Stanfojd vagyok.-vigyorgott a kis angyal mellettem.
-Nos, Amy! Van kedved eljönni hozzánk vacsorázni?-kérdezte Liam.
-Van.-kuncogott Amy.
-Akkor gyere!-tárta szét a karját, Amy pedig bele ugrott Liam ölébe.
Mosolyogva felálltam, és leporoltam magam.
-Menjetek előre, én elszaladok a mosdóba.-mosolyogtam Liamre.
-Oké, Jess már kint vár.-mondta, majd Amyvel kezdett beszélgetni valamiről, amit már nem értettem, mivel távolodtak.
Elindultam az aréna egyik folyosóján, aminek a végén voltak találhatók a mosdók. Hirtelen kinyílott mellettem egy ajtó, és valaki megragadta a kezem, majd berántott a helyiségbe. Felsikítottam, de az az illető befogta a szám. Bezárta az ajtót, a zár kattanása alapján kulcsra. Rögtön sírni kezdtem. A könnyeim záporoztak. Még mindig nem láttam, hogy ki az, aki berángatott ide, mert sötét volt a helyen, mi szerintem egy takarító szertár.
-Ne sírj!-mondta egy mély, és egyben lágy hang. Egy túl ismerős hang.
-Te normális vagy? Ez mire volt jó? Halálra rémisztettel! Utállak!-kezdtem el ütlegelni Michael mellkasát az ökleimmel.
-Nyugodj meg!-fogta le a kezem a csuklóimnál fogva.
-Engedj el!-sziszegtem.
-Nem, amíg meg nem beszéltük.-mondta.
-Nem akarok veled beszélgetni!-emeltem fel a hangom.
-Akkor csak hallgass meg!-emelte föl a hangját.
-Nem érdekelsz Michael! Kurvára átbasztál tegnap este. Fel fogod, hogy nekem milyen szarul esett? Hazudtál! Egy rohadt hazug disz...-ütögettem megint a mellkasát ordibálva, de elhallgatatott egy csókkal. Azonnal vissza csókoltam, amit nem értettem miért tettem. Ahogy rájöttem, hogy mit csinálok ellöktem magamtól.
-Miért csinálod ezt velem?-suttogtam, miközben próbáltam vissza tartani a sírást.
-Nem hazudtam! Szeretlek Amber!-suttogta, miközben homlokát az enyémnek döntötte.
-Ne csináld ezt!-suttogtam.-Kérlek!-folyt le egy könnycsepp az arcomon.
-Csak hallgass meg!-suttogta, és össze fonta az ujjainkat. Én sóhajtottam egy nagyot, majd elrántottam a kezem.
YOU ARE READING
Life with dance M.C |BEFEJEZETT|
FanfictionAz élet egy ördögi körforgás! Amikor úgy érzed, hogy minden sínen van az életedben, valami, vagy éppen valaki mindig szétbassza az egészet!