Life with dance M.C |BEFEJEZETT|

33.rész

A többiek még próbáltak, én pedig csendben figyeltem őket. Végig éreztem magamon Michael tekintetét, de azért sem néztem rá. Inkább játszottam Amyvel, aki nem nagyon figyelt rám, annál inkább érdekelte a többiek tánca.

-Ambej, én is táncojhatok?-nézett rám csillogó szemekkel.

-Ezt apától kérdezd meg prücsök! Szerintem nagyon szívesen megtanít majd táncolni.-mosolyogtam rá.

-Apa táncoj?-húzta ssze a szemöldökét.

-De még, hogy hogy.-kuncogtam fel.

-Amber!-jött oda hozzám Liam.- Arra gondoltam, hogy akár most is jöhetnétek velem, mivel már végeztünk a próbával.- mondta, teljesen izzadtan.

-Öhm...rendben, de ő is velünk tarthatna?-kérdeztem, miközben Amyre pillantottam.

-Hát persze!-mosolygott.-Szia kiscsaj, én Liam vagyok, téged, hogy hívnak?-mosolygott kedvesen Liam.

-Amy Stanfojd vagyok.-vigyorgott a kis angyal mellettem.

-Nos, Amy! Van kedved eljönni hozzánk vacsorázni?-kérdezte Liam.

-Van.-kuncogott Amy.

-Akkor gyere!-tárta szét a karját, Amy pedig bele ugrott Liam ölébe.

Mosolyogva felálltam, és leporoltam magam.

-Menjetek előre, én elszaladok a mosdóba.-mosolyogtam Liamre.

-Oké, Jess már kint vár.-mondta, majd Amyvel kezdett beszélgetni valamiről, amit már nem értettem, mivel távolodtak.

Elindultam az aréna egyik folyosóján, aminek a végén voltak találhatók a mosdók. Hirtelen kinyílott mellettem egy ajtó, és valaki megragadta a kezem, majd berántott a helyiségbe. Felsikítottam, de az az illető befogta a szám. Bezárta az ajtót, a zár kattanása alapján kulcsra. Rögtön sírni kezdtem. A könnyeim záporoztak. Még mindig nem láttam, hogy ki az, aki berángatott ide, mert sötét volt a helyen, mi szerintem egy takarító szertár.

-Ne sírj!-mondta egy mély, és egyben lágy hang. Egy túl ismerős hang.

-Te normális vagy? Ez mire volt jó? Halálra rémisztettel! Utállak!-kezdtem el ütlegelni Michael mellkasát az ökleimmel.

-Nyugodj meg!-fogta le a kezem a csuklóimnál fogva.

-Engedj el!-sziszegtem.

-Nem, amíg meg nem beszéltük.-mondta.

-Nem akarok veled beszélgetni!-emeltem fel a hangom.

-Akkor csak hallgass meg!-emelte föl a hangját.

-Nem érdekelsz Michael! Kurvára átbasztál tegnap este. Fel fogod, hogy nekem milyen szarul esett? Hazudtál! Egy rohadt hazug disz...-ütögettem megint a mellkasát ordibálva, de elhallgatatott egy csókkal. Azonnal vissza csókoltam, amit nem értettem miért tettem. Ahogy rájöttem, hogy mit csinálok ellöktem magamtól.

-Miért csinálod ezt velem?-suttogtam, miközben próbáltam vissza tartani a sírást.

-Nem hazudtam! Szeretlek Amber!-suttogta, miközben homlokát az enyémnek döntötte.

-Ne csináld ezt!-suttogtam.-Kérlek!-folyt le egy könnycsepp az arcomon.

-Csak hallgass meg!-suttogta, és össze fonta az ujjainkat. Én sóhajtottam egy nagyot, majd elrántottam a kezem.