Life with dance M.C |BEFEJEZETT|

31.rész

Elég régóta ültünk szótlanul, tisztes távolságra egymástól. Azon gondolkodtam, hogy mit mondhatnék neki. Az ujjaimat tördeltem, és erre az időre, megfeledkeztem mindenről, csak Michael volt, és én.

-Szóval...-szólalt meg halkan, ezzel megtörve a csendet.

-Szóval....-suttogtam, és magam is meglepődtem a meggyötört hangom hallatán.

-Miért mentél el?-kérdezte. Nem mertem ránézni, így az ölemben heverő kezemre vezettem a tekintetem.

-Elvesztem... A Jessel való vitám teljesen kikészített. Én nem akartam elmenekülni..... nem akartam elmenni. Miattad nem!-suttogtam, mire rám emelte a tekintetét, de még mindig nem néztem rá.-De aztán láttalak Allisonnal és....

-Azt én nem akartam!-vágott a szavamba.-Ő támadott le!-mondta maga biztosan.

-Tudom... De itt úgy éreztem, hogy végleg vége mindennek. Össze törtem érted? Én csak.... én hirtelen elvesztettem a nővéremet, és azt, akit szerettem! Téged!-néztem rá most először.

-Engem soha nem vesztettél el!-nézett mélyen a szemembe, mire a gyomrom liftezni kezdett.

-Már elvesztettelek!-suttogtam, mire közelebb húzódott hozzám.

-Sosem fogsz elveszteni.-fogta meg a kezem. Érintésétől kirázott a hideg.-Én mindig itt leszek neked!-mondta, majd közelebb kezdett hajolni, mire én meg állítottam.

-Nem lehet!-pattantam fel, mire ő is követte a példámat.

-Ne haragudj! Csak azt hittem, te még mindig... hülyeség.-nevetett fel kínjában, majd el akart menni mellettem, de meg ragadtam a karját.

-Azt hitted, még szeretlek?-kérdeztem.

-Igen azt.-mosolyodott el keserűen.

-Akkor jól hitted.-jelentettem ki, miközben folyamatosan a szemébe néztem.

Hirtelen történt minden! Magához rántott, és úgy csókolt meg, mint még soha. Ha nem tart meg, a derekamnál fogva össze esek! El sem tudom mondani, mennyire hiányzott a csókja. És, hogy mennyire hiányzott ő maga.

A hajába túrtam, ő pedig annyira közel húzott magához, amennyire csak lehetett.

-Soha többé nem hagyom, hogy bántsanak.-suttogta ajkamra, és letörölt pár könnycseppet az arcomról. Ezek örömkönnyek voltak.

-Szeretlek.-mondtam, olyan halkan, hogy szerintem meg sem hallotta.

-Macii.-visított egy hang, mire Michael ellépett mellőlem. Az ajtó kinyílt, és Heather állt előtte.

-Ti mit csináltok itt ketten?-kérdezte össze húzott szemekkel.

-Semmit, csak beszélgettünk.-vágta rá Michael, mire én megdermedtem.

-A fiú wc-ben?-emelte meg az egyki szemöldökét.-Mindegy!-rántotta meg a vállát.-Megyünk?-lépett Michael mellé, és megfogta a kezét.

-Mehetünk.-bólintott Michael. Ejtettek egy-egy „Sziát" és kimentek.

Megsemmisültem! Azt sem tudtam fiú vagyok e, vagy lány. Meg csókol, méghozzá úgy, hogy mindent bele ad, majd így faképnél hagy! Azt mondta, hogy soha többé nem hagyja, hogy bántsanak, de eszébe sem jut, hogy ő is bánt engem.

Ahogy egyedül maradtam, előtörtek az imént történtek. Bepánikoltam a tudattól, hogy egyedül vagyok, és bárki megtámadhat. Ki léptem a férfi mosdóból, és szétnéztem a folyosón. Jess és Stella beszélgettek a végén. Lassan oda sétáltam hozzájuk, mire felém kapták a tekintetüket.