Life with dance M.C |BEFEJEZETT|

32.rész

Másnap a lányokkal egymás hegyén-hátán keltünk fel. Mindenki nyöszörgött, ugyanis elaludta valamijét. Kivéve engem! Mivel én aludtam legalul, és csak Alexa lába, na meg Jess kezei lógtak rajtam, így nem nagyon fájt semmim.

-Hogy aludtatok?-vigyorogtam rájuk, mire mindannyian megdobtak egy-egy párnával.-Na! Nem kell durvának lenni!-csóváltam a fejem.

-Fáj a nyakam...-nyöszörgött Stella.

-Nekem megy a hátam...-mondta Alxa.

-Nekem mindkettő!-sóhajtott fel Jess, majd hirtelen felült, és kipattantak a szemei. –Basszus, holnap koncert lesz!-merengett.

-Nem akarooom.-mondta Alexa, majd a fejére húzta a párnát.

-Dehogynem! Biztos jó lesz!-ráztam meg a vállát.-Van ilyen tapasz bigyóm! Kell valakinek?-kérdeztem, mire mind a hárman bólogatni kezdtek.

Egyébként, tényleg jó ez a tapasz! Nekem egy fél nap alatt ki szokta venni a fájdalmat, remélem nekik is bejön.

Kiszáguldottam a szobámból. A nappaliban ott ült Jenna, és Tom, ami pedig a földön játszott. Tom átkarolta Jenna vállát, és beszélgetve nézték aranyos kislányukat.

-Szia kis csaj.-lopóztam Amy möge, aki megugrott, mivel nem számított rám.

-Ambej!-sikított fel, majd a nyakamba ugrott.

-Sziasztok!-köszöntem mindegyikőjüknek.

-Hát szia, hogy aludtatok!?-mosolygott Tom.

-Én jól, köszi! Nem tudod, hol vannak azok a fájdalomra való tapaszok? Három kéne belőle.-kuncogtam fel, mire Jenna is elnevette magát.

-A konyhába vannak a mosogató feletti polcon.-mosolygott Tom. Elindultam a konyhába, Amyvel az ölemben, de megtorpantam.

-Egyébként, menjetek el valamerre! Én majd vigyázok a kiscsajra!-csikiztem meg Amyt, mire felnevetett.-Rátok fér.-mosolyogtam Tomra, aki elvigyorodott.

-Tényleg?-kérdezte.

-Persze! Elleszünk! Igaz?-kérdeztem Amyt, mire hevesen bólogatni kezdett.-Na, látod!

-Köszönjük!-pattant fel Tom, majd nyomott egy puszit a homlokomra.-Jól vagy?-kérdezte, mire nekem lefagyott a mosoly az arcomról, és eszembe jutottak a tegnap történtek.

-P-persze.-erőltettem magamra egy mosolyt, majd letettem Amyt, és bementem a konyhába tapaszok után kutatni.

Pár kósza könnycsepp végig szántotta az arcomat. Úgy érzem, hogy mindent elvesztettem! Az önbizalmam, az apukám, a szerelmem, a jókedvem, az erényem. Mindent! Apa most mit csinálna, ha itt lenne? Meg keresné Eathent? Meg verné, vagy ne adj isten, megölné?! Itt lenne velem, és nem engedne el maga mellől?

Ki mondhatatlanul hiányzik! Amikor Michaelel voltam, nem gondoltam rá. Neki sikerült elfelejtetnie velem, ha csak egy kis időre is. Michael mellett boldog voltam, de ezt is elvette tőlem az isten. Engem szenvedésre kárhoztattak.

Észre sem vettem, de már patakokban folytak a könnyeim. Hirtelen egy apró test ölelte át a lábam.

-Ne sílj Ambej, mejt akkoj én is síjok.-dünnyögte a lábamba Amy, mire leguggoltam hozzá, és szorosan magamhoz öleltem.

-Rendben prücsök!-mosolyodtam el, majd letöröltem a könnyeim.

-Mit szólnál hozzá, ha ma elmennénk táncolni?-toltam el magamtól, annyira, hogy a szemébe tudjak nézni.