Life with dance M.C |BEFEJEZETT|

28.rész

Reggel kipihenten keltem fel, amin meglepődtem, mert már elég rég volt ilyen. Bele bújtam a papucsba, és kicsoszogtam a konyhába. A nappaliban, viszont olyan látvány fogadott, amiről álmodni sem mertem volna. Tom éppen egy lehetetlennek tűnő jóga pózban meditált.

-Ommm.-mondta csukott szemmel, belőlem pedig kitört a görcsös nevetés.

-Te....te....mi a jó istent....... csinálsz?- kérdeztem a nevetéstől fuldokolva.

-Fent tartom a testi, és a lelki békémet.-mondta komoly arccal, amin még jobban nevetni kezdtem.

-Hagyd már abba.-mondta, majd kigobozta magát és felállt. Egy pillanatra elkomolyodtam, de nem bírtam sokáig, és megint röhögő görcsöt kaptam.

Nem kellett neki tíz másodperc sem, Tom velem együtt nevetett.

Amikor befejeztük a nevetést, mind ketten a konyhába mentünk.

-Reggeliztél már?-kérdeztem Tomot, miközben kinyitottam a hűtőt.

-Nem, még nem.-mondta, és leült egy bárszékre.

-Tojás?-kérdeztem, mire bólintott.

Halkan álltam a gáztűzhely előtt, amíg Tom a telefonját nyomkodta. Amikor kész lett a kaja, Tom elé nyomtam a saját adagját, na meg én is enni kezdtem.

Amikor végeztünk, felöltöztem, és együtt indultunk a táncstúdió felé.

-Száz százalék, hogy tudsz már táncolni?-kezdett aggódni Tom.

-Ezer százalék!-mosolyogtam hamiskásan.

-Kislány, szeretném már látni az őszinte mosolyod is!-mondta halkan Tom, mire én rá vicsorogtam.

-Nem erre gondoltam.-nevetett a fejét rázva. Kínomban már én is elnevettem magam.

-Ismerkedhetnél! Még két hétig L.A-ben lesztek és.....

-Ácsi!-tettem fel a kezem.-Mi az, hogy lesztek?-húztam fel a szemöldököm.

-Figyelj Amber!-sóhajtott, miközben leállította az autót a táncstúdió előtt.-Én nem megyek veletek! Nem hagyhatom itt Amyt.-mondta megbánó tekintettel.

-Értem.......Annyira fogysz hiányozni!-sírtam el magam, és kipattantam a kocsiból. Ő is kiszállt, mire felé kezdtem rohanni, és a nyakába vetettem magam.

-Meg van?-kuncogott fel. Biztos abból jött rá, hogy ilyen könnyen elbőgtem magam.

-Igen, te tapintatlan köcsög!-nevettem fel szipogva, és miközben szorosan magamhoz öleltem, a vállába boxoltam.

-De mindennap beszélünk telefonon oké?-tolt el magától.

-Ígérd meg te pöcsfej! Ha nem hívsz fel, akkor biztos lehetsz benne, hogy megtalállak!-jelentettem ki, mire Tom és én is elnevettük magunkat.

-Hiányozni fogsz!-motyogtam a mellkasába.

-Te is, kis táncoslábú!-kuncogott.

-Táncolsz ma velem?-csillantak fel a szemeim.

-Felejtsd el!-rázta meg a fejét, majd meghitt ölelkezésünket megszakítva elindult befelé.

-Ne már Tom! Kérlek!!-szaladtam utána, és kiskutya pofival a szemébe néztem, amit még az is tetőzött, hogy az előbb sírtam.

-Ne nézz rám így!-fordította el a fejét. Igen, ez a specialitásom.

-Légysziii.-nyüszítettem.