Life with dance M.C |BEFEJEZETT|

38.rész

Másnap reggel hangos horkolásra keltem. Oldalra fordítottam a fejem, és Michaelt véltem felfedezni magam mellett, aki tátott szájjal aludt. Felkuncogtam a látvány miatt, majd halkan kimásztam mellőle. Beszaladtam a fürdőbe, ahol minden tiszta rózsaszirom és víz volt. Beálltam a tusoló alá, és gyorsan lezuhanyoztam, úgy, hogy közben a vigyor levakarhatatlan volt az az arcomról.

A tegnap este volt életem legjobbja. Különleges volt! Éreztem, hogy Michael szeret. Mellette biztonságban érzem magam, és ez egyszerűen csodálatos.

Amikor végeztem a zuhanyzással, megtörölköztem, és magamra kaptam Michael köntösét. Gyorsan össze szedtem a szétszórt szirmokat, és feltöröltem a vizet a padlóról. Megmostam a fogam, és kimentem a szobába. Kedves szerelmem még ugyan úgy aludt, ahogy egy félórája itt hagytam. Felkaptam magamra a tegnapi bugyim, és melltartóm, a köntöst pedig a fotelbe dobtam.

Michael mellé osontam, és leültem az ágyszélére.

-Én nem félek a zombiktól!-morogta még mindig csukott szemmel, mire én hangosan felnevettem.

-Ez nem ér! Mindenkinél be szokott válni.-kuncogtam, mire ő kinyitotta a szemét.

-De én nem vagyok mindenki!-mosolygott.

-És én ezt nagyon jól tudom.-mondtam, majd megcsókoltam.

-Mikor indul a géped hercegnő?-kérdezte, miközben felült az ágyon.

-Két óra múlva.-mosolyogtam rá.

-Rendben, akkor elmegyünk hozzátok a cuccaidért.-bólintott, majd kiugrott az ágyból és szélsebesen kezdett el öltözni.

-Hé, még van két óránk a gép indulásáig.-vágtam értetlen fejet.

-Tudod te, hogy milyen kevés idő az a két óra?-kérdezte, miközben beszaladt a fürdőbe.

-Michael rosszabb vagy, mint egy lány.-kiabáltam, hogy biztosan meghallja.

-Hogy mondod?-lépett ki a fürdőből teljesen elkészülve, miközben egy fogkefe lógott ki a szájából.

-Nem szóltam!-tettem fel mindkét kezem, majd én is elkezdtem felöltözni.

Amikor mindketten elkészültünk, kéz a kézben léptünk ki a szállodából. Körülöttünk mindenhol vakuk kattantak. Az újságírók kérdésekkel bombáztak minket, vagyis inkább Michaelt. Az említett személy pedig nem engedte el a kezem, annál inkább szorította. Nem válaszolt konkrétan egy kérdésre sem, csupán ennyit mondott.

-Heatherrel nem is voltunk soha úgy igazán együtt, én őt szeretem és őt is fogom.-mondta, majd kinyitotta nekem a kocsija ajtaját, én pedig egy óriási vigyorral a fejemen ültem be a járműbe. Átkocogott a másik oldalra, és ő is be ült, én pedig csak vigyorogtam.

-Mi van?-nézett rám.

-Szeretlek!-vigyorgásomat lecsökkentettem egy mosolyra, majd adtam neki egy gyors csókot. Vigyorogva elindította az autót, majd rátaposott a gázra.

Michael leparkolt a házunk elé, én pedig már pattantam is ki a kocsiból, ellentétben vele.

-Nem jössz?-hajoltam vissza.

-Öm.....de csak, elszaladok tankolni, mindjárt jövök vissza.-mondta.

-Csak lehozom a cuccom, és a reptér felé megállunk egy benzinkútnál.-mosolyogtam.

-Nem, te csak nyugodtan búcsúzz el Tomtól, én pedig mindjárt vissza érek.-erősködött, mire sóhajtottam egyet.

-Jó, de siess!-mutattam rá parancsolón, mire szalutált.