Life with dance M.C |BEFEJEZETT|

39.rész

                  

Nem tudtam megszólalni! A beszéd olyan nehéznek tűnt, mint egy több tonnás kő. A szavak a torkomon akadtak, a könnyeim pedig megindultak. És igen! A boldogságtól sírtam! Ordítani akartam, azt kiabálni, hogy IGEN! De ehelyett, csak eszeveszettül bólogatni kezdtem, mint egy hülye.

-Szóval?-húzódtak Michael ajkai egy huncut mosolyra. Pontosan tudta, hogy nehezemre esik megszólalni, de csak feszítette a húrt.

-Húzd már fel azt a kibaszott gyűrűt az ujjamra!-zokogtam mosolyogva.

Michael elkuncogta magát, majd gyorsan az ujjamra húzta a gyűrűt. Megfogtam a kezét és felrántottam magamhoz. Nyaka köré fontam a karjaim és szenvedélyes táncba hívtam ajkait. Forró könnyeim, még mindig sebesen futottak végig az arcomon.

-Szeretlek hercegnő!-döntötte homlokát az enyémnek, majd mosolyogva a szemembe nézett.

-Szeretlek Michael!-mosolyogtam én is, majd még egy utolsó csókot nyomtam az arcára.-De ma nektek nem koncertetek van?-kérdeztem.

-De! De még van kereken..-mondta, majd megnézte az időt.-Egy órám a gép indulásáig.-mosolygott rám huncutul.

-Felejtős Clifford! Piros napjaimat élem.-vigyorogtam rá.

-Jó katona vérben is harcol!-fogta meg a derekam.

-Csak nem a te katonád!-mosolyodtam el, majd megcsókoltam.

-Éhes vagy?-suttogta, amikor elváltak ajkain.

-Nagyon!-sóhajtottam fel, ami Michaelből egy kuncogást váltott ki.

-Akkor.... Mivel időnk már nincs étterembe menni, amit röstellek!-vakargatta a tarkóját, mire én vissza fojtottam a kuncogást.-Szóval a kisasszonynak megfelel a McDonald's?-vigyorodott el.

-Persze!-nevettem fel.-De remélem tudod, hogy ebbe a ruhába nem megyek be a McDonald'sba.-mutattam végig magamon.

-És még is miért nem? Had lássa csak mindenki, hogy milyen dögös a menyasszonyom.-vigyorodott el, majd magához húzott egy rövid csókra.

-Clifford menni is alig tudok benne!-nevettem fel.

-Jó, akkor keresünk egy drive thru-t.-mosolygott, majd megfogta a kezem és elindult kifelé.

Ott beültünk a kocsijába, és elindultunk kajáért.

-A lányoknak mikor lesz az első koncertjük?-fogta meg a kezem Michael, miközben az utat figyelte.

-Holnap este! Így a nap többi részében próbálunk.-mondtam.-És ti mikor csatlakoztok?-néztem rá, mire ő is rám pillantott.

-Három nap múlva!-mondta, majd beállt a kocsi sorba a dirve thrunál.

Megrendeltük a kaját, majd Michael egy parkba vitt, ami egy sziklán terült el. A parkot kihúzott lampionok világították meg! Alig egy-két ember lézengett erre felé, mi pedig leültünk egy padra. A pad a hegy szélén foglalt helyet, és a városra nézett gyönyörű látvány volt.

-Ez lélegzetelállító!-dóhajtottam fel.

-Egyet értek!-mondta mellettem Michael.-De most együnk, mert farkas éhes vagyok.-mondta, majd már a kezében is volt a szendvics, amibe egy óriásit harabott.

A kaját csöndben fogyasztottuk el! Aztán amikor végeztünk, vissza indultunk a kocsihoz, mivel kedves vőlegényemnek ma este még koncertje lesz.

-Vissza viszek a szállodához rendben?-nézett a szemembe, mire én csak mosolyogva bólintottam.

Az úton a szálloda felé, minden hülyeségről beszéltünk. Én már sírtam a nevetéstől, de Mikey sem tett másképp.