Amikor befejeztük, a táncot a közönség tombolni kezdett. Vagy azért, mert végre a fiúk jönnek, mi meg le kotródunk a színpadról, vagy azért, mert tetszett nekik. Lihegve sétáltunk le a színpadról, ahol négy vigyorgó sráccal találtuk szembe magunkat.
-Mi az?-röhögtem el magam és köztük kapkodtam a tekintetem.
-Semmi!-vágták rá egyszerre.
-5 perc.-kiabált ugyan az a férfi a fiúknak.
Michael oda lépett hozzám és megölelt.
-Jól nyomtad Blue.-motyogta a nyakamba. A leheletétől kirázott a hideg.
-Köszi Clifford.-vigyorodtam el.
-Ti most együtt vagytok?-kérdezte eszelős vigyorral Cal. Én csak kérdőn néztem Michaelre, aki csak elvigyorodott.
-A holnap esti randink után, igen.-kacsintott rám.
-Ennyire biztos vagy benne Clifford?-vontam fel a szemöldököm, de belülről tomboltam az örömtől.
-Csak tudom.-mondta és megakart csókolni.
-Na-na, csak ha együtt leszünk.-toltam el magamtól, mire kiskutya pofit vágott.
-Légyszi Amber néni, hagy pusziljam meg.... a száján.-húzta egyben cuki, de nagy részben pimasz vigyorra a száját.
-Amiért le néniztél, még arcra puszit sem adhatsz.-nyújtottam rá a nyelvem, mire elnevette magát.
-Kezdtek!-kiabált az a férfi.
-Kívánj sok sikert Amber néni.-mondta Mikey, miközben sebesen nyomott egy puszit a számra.
-Már megint le nénizett.-néztem Calra, aki csak nevetett rajtunk. Nyomott egy puszit a homlokomra, majd fel ment a színpadra a többiek után.
A fiúk, óriási bulit csináltak. Nagyon jól nyomták. A közönség tombolt. A lányokkal a backstage-ben ugráltunk, pár számukat én is ismertem azt én is énekeltem velük.
A fiúk izzadtan és lihegve jöttek le a koncert után. Egyesével végig ölelgettem őket, Mikeyt talán egy kicsit több ideig, de ő sem bánta. Szorosan tartotta a derekamat, de szét kellett rebbenünk, mert jött Steven, hogy kezdjünk el készülődni, mert vissza kell menni a szállodába.
Össze szedtem a cuccom, már csak én voltam bent a táncosok öltözőjében. Legalábbis azt hittem. Egyszer, két kéz fonódott a derekamra, rögtön elmosolyodtam, mert Michaelre gondoltam. Ahogy meg fordultam, az ütő is meg állt bennem. James állt szorosan mögöttem.
-Engedj el James.-mondtam remegő hangon.
-Ugyan már Amber, ne fálj már tőlem.-még mindig a derekamat fogta és szorosan szorított magához.
-Hagyjál James.-kiabáltam rá.
-Nem szeretnéd megismételni, amit csináltunk tavaj?-kérdezte és a nyakamat kezdte el puszilgatni, nekem pedig lefolyt egy könnycsepp az arcomon. Borzalmasan féltem tőle. Minden erőmmel próbáltam kikerülni, szorító karjai közül.
-Hagyjál már.-sírtam, de ő figyelmen kívül hagyta.
-Engedd el te seggfej.-jött be Calum. KI téptem magam James karjai közül és Cal nyakába ugorva zokogtam.
-Most elrontottad a mókát.-tettetett szomorúságot James.
-Húzz innen, amíg nem verem be a pofád.-szisszegte Calum, a dühtől fortyogva.
ESTÁS LEYENDO
Life with dance M.C |BEFEJEZETT|
FanficAz élet egy ördögi körforgás! Amikor úgy érzed, hogy minden sínen van az életedben, valami, vagy éppen valaki mindig szétbassza az egészet!