Life with dance M.C |BEFEJEZETT|

11.rész

Amikor befejeztük, a táncot a közönség tombolni kezdett. Vagy azért, mert végre a fiúk jönnek, mi meg le kotródunk a színpadról, vagy azért, mert tetszett nekik. Lihegve sétáltunk le a színpadról, ahol négy vigyorgó sráccal találtuk szembe magunkat.

-Mi az?-röhögtem el magam és köztük kapkodtam a tekintetem.

-Semmi!-vágták rá egyszerre.

-5 perc.-kiabált ugyan az a férfi a fiúknak.

Michael oda lépett hozzám és megölelt.

-Jól nyomtad Blue.-motyogta a nyakamba. A leheletétől kirázott a hideg.

-Köszi Clifford.-vigyorodtam el.

-Ti most együtt vagytok?-kérdezte eszelős vigyorral Cal. Én csak kérdőn néztem Michaelre, aki csak elvigyorodott.

-A holnap esti randink után, igen.-kacsintott rám.

-Ennyire biztos vagy benne Clifford?-vontam fel a szemöldököm, de belülről tomboltam az örömtől.

-Csak tudom.-mondta és megakart csókolni.

-Na-na, csak ha együtt leszünk.-toltam el magamtól, mire kiskutya pofit vágott.

-Légyszi Amber néni, hagy pusziljam meg.... a száján.-húzta egyben cuki, de nagy részben pimasz vigyorra a száját.

-Amiért le néniztél, még arcra puszit sem adhatsz.-nyújtottam rá a nyelvem, mire elnevette magát.

-Kezdtek!-kiabált az a férfi.

-Kívánj sok sikert Amber néni.-mondta Mikey, miközben sebesen nyomott egy puszit a számra.

-Már megint le nénizett.-néztem Calra, aki csak nevetett rajtunk. Nyomott egy puszit a homlokomra, majd fel ment a színpadra a többiek után.

A fiúk, óriási bulit csináltak. Nagyon jól nyomták. A közönség tombolt. A lányokkal a backstage-ben ugráltunk, pár számukat én is ismertem azt én is énekeltem velük.

A fiúk izzadtan és lihegve jöttek le a koncert után. Egyesével végig ölelgettem őket, Mikeyt talán egy kicsit több ideig, de ő sem bánta. Szorosan tartotta a derekamat, de szét kellett rebbenünk, mert jött Steven, hogy kezdjünk el készülődni, mert vissza kell menni a szállodába.

Össze szedtem a cuccom, már csak én voltam bent a táncosok öltözőjében. Legalábbis azt hittem. Egyszer, két kéz fonódott a derekamra, rögtön elmosolyodtam, mert Michaelre gondoltam. Ahogy meg fordultam, az ütő is meg állt bennem. James állt szorosan mögöttem.

-Engedj el James.-mondtam remegő hangon.

-Ugyan már Amber, ne fálj már tőlem.-még mindig a derekamat fogta és szorosan szorított magához.

-Hagyjál James.-kiabáltam rá.

-Nem szeretnéd megismételni, amit csináltunk tavaj?-kérdezte és a nyakamat kezdte el puszilgatni, nekem pedig lefolyt egy könnycsepp az arcomon. Borzalmasan féltem tőle. Minden erőmmel próbáltam kikerülni, szorító karjai közül.

-Hagyjál már.-sírtam, de ő figyelmen kívül hagyta.

-Engedd el te seggfej.-jött be Calum. KI téptem magam James karjai közül és Cal nyakába ugorva zokogtam.

-Most elrontottad a mókát.-tettetett szomorúságot James.

-Húzz innen, amíg nem verem be a pofád.-szisszegte Calum, a dühtől fortyogva.