Hosszú történet... {Befejezett}

8. fejezet

*Jason szemszöge*

      Amikor megébredtem, egy bilincset éreztem a kezemen, és egy kendőt a szemeim előtt. Ettől a szituációtól rengetek emlék hasított a fejembe, olyan dolgok is, amikről nem is tudtam, hogy még emlékszem rá.  Pont olyan volt, mint amikor 8 éves voltam...

"Az apám bejött az öcsémmel közös szobánkba. Ráült az ágyam szélére, és betakargatott.
-Apa..Te hogy tudsz ilyen jó ember lenni? Ha felnövök, én is olyan akarok lenni, mint te! - a férfi egy kicsit elgondolkodott, majd egy idő múlva válaszolt
-Tudod, minden emberben két farkas él. Az egyik a fekete bundájú farkas, mely az önzőséget, a hazugságot és a hiúságot képviseli. De azonban ott van a riválisa, a fehér farkas, aki az örömöt, a nyugodtságot és a tisztességet foglalja egybe. 
-És melyik az erősebb?
-Az, amelyiket eteted... - mondta, majd a fülembe súgta, hogy vigyázzak az öcsémre, ezután intett egyet az ujjaival, és néhány férfi jelent meg az ajtóban. 
-Apa... kik ezek? - értetlenkedtem
-Az új családod... - válaszolta, miközben dacolt a könnyeivel, hogy ki ne csorduljanak
   Ezután összeközözték az öcsémmel a kezeinket, beültettek egy terepjáróba, és soha többé nem láttuk az apánkat. "

   Bejöttek az ajtón. Hallottam, ahogy valaki izomból visszacsapta. És amikor megszólalt... Az a rettenetes, visszataszító hang köszöntött a hátam mögül, amitől már hosszú évek óta beleremeg minden egyes porcikám, és amelytől próbálok megszabadulni, de a drága apámnak hála ez lehetetlen.
-Nem hajtottad végre a feladatodat. Ne akard, hogy csalódjak benned.. Emlékszel, mi történt akkor, mikor utoljára csalódtam valakiben?

-Hogyan is tudnám elfelejteni.. - válaszoltam undorral a hangomban
-Ne csináld már! Még mindig haragszol? - kérdezett vissza röhögve, mire nekem automatikusan ökölbe szorultak a kezeim - Te is tudod jól, hogy nem volt más választásom! Az embereimnek tisztelniük kell, és nem hagyhatom, hogy egyetlen homokszem miatt az egész homokvár rommá váljon... Nincs igazam?!
-Dehogynem! - préseltem ki a számon a választ indulatosan 
-Rendben, látom, nem könnyíted meg a dolgom... viszont ezt akkor neked is végig kell nézned, másképp nem érne semmit! 
-Kapd be! - ordítottam, mint valami szerencsétlen részeg.
   Leguggolt mellém, és letépte a szemkendőt. A karomnál fogva felrántott, és erőszakkal megfordított. 
   A látkép ekkor még nem igazán hozott lázba, hiszen szinte minden nap ezt láttam a rohadékoknak köszönhetően. Egy lány volt, fejjel lefele, a lábainál megkötözve, és úgy lógatták. Csak annyi volt az extra benne, hogy vérzett a feje, ami a gravitáció miatt egyre jobban csöpögött. 
-Van tipped arra, hogy ki lóghat ott fenn?
-Nincs, de gondolom, mindjárt elárulod...!
-Ajj... Veled nem lehet játszani! - mondta morgolódva, majd elkiáltotta magát - Fordítsátok meg! - erre Lina arca jelent meg előttem
-Hogy lehetsz ekkora seggfej?!

-Te nem hoztad ide, ezért rá kellett bíznom másra a feladatod... Te értesz hozzá, mondd meg, mennyi időbe telik, mire a csajod teljesen elvérzik?
-Kb. Fél óra! - mondtam még mindig kiábrándultan