Hosszú történet... {Befejezett}

11. fejezet

   Az életem ezen szakasza egy lemezre hasonlított. Aludtam, ültem a széken, éheztem, majd ismét elaludtam. Néha bejött hozzám a szöszi, de nem igazán beszélgettünk. Egy idő után már a napokat sem számoltam. Azt hiszem, kezdtem beletörődni a sorsomba. 
   Az elején még vártam arra, hogy jön majd értem Jason, vagy esetleg Liam, és majd hős módjára megmentenek, de egy idő után ezzel az álommal is felhagytam. 
   Öngyilkos akartam lenni. Úgy gondoltam, már nincs értelme az életemnek. Hiszen a szüleim azt hitték, halott vagyok, a szerelmem elfelejtett, és egy koszos, unalmas, szürke szobába kellett tengetnem mindennapjaimat, teljesen kiszolgáltatottan.
   És - mint a filmekben - mikor már minden reményem elszállt, egy "szép" nap egyszer csak arra kaptam fel a fejem, hogy Jason beront az úgynevezett cellámba vérben forgó szemekkel, és megindul felém. Derekamnál fogva felrántott a székből, és erőszakosan megcsókolt. 
-Jason...Siessünk, kérlek!
-Ne aggódj, baba, a világ minden ideje most már a miénk! - válaszolta vigyorogva, majd felkapott az ölébe, és kivitt a helyiségből. 
   Kiértünk az épületből, és végre, hosszú napok óta ismét friss levegőhöz juthattam. Jason talpra tett, és kéz a kézben indultunk meg koptatni a cipőnket a városba. 
   A fiú persze megkérdezte, hogy van - e valami különösebb kívánságom, de én inkább maradta a sétánál. Azután a sok ülés után igazán jól esett... 
   Az úton elhaladt mellettünk egy limuzin, mire mélyet sóhajtottam.
-Még sosem utaztam limuzinban... - mormogtam magamban, miközben szúrós szemekkel vizslattam a leszálló ködöt, amiben az én negatív gondolataim is terjengtek.  Azt hittem, már sosem leszek ugyanaz a személy, aki 3 évvel ezelőtt voltam, még mielőtt megismertem volna Jasont, és belekevert volna a saját hülyeségeibe. De ennek ellenére szeretem őt, és mindent megtennék érte. És nagyon úgy tűnik, hogy ő is értem.
   Éppen egy sötét utcasarkon szívtunk egy csikket, mikor hirtelen megláttam Liamat kibotorkálni a sarok másik oldaláról. Rémesen festett! Az egész testét vér borította, a jobb lábára nem bírt lábra állni, és a bal karja és elég érdekes pozícióban helyezkedett el. A látvány sokként ért, félelmemben felsikítottam. Abban a minutumban egy nagy durranást hallottam, és ekkor összeesett mellettem Jason, mire én teljesen leblokkoltam. 

   Sziasztok ^^ Remélem, tetszett nektek ez a bejegyzés, és ha időtök engedi, hagyjatok nyomot magatok után! ;)