The Educator (dark h.s.) - hungarian

2 - déjá vu

Évszázadoknak tűnő idő telt el mire végre meghallottam az ajtón a régen várt kopogást. Habozva álltam fel a kanapéról, próbáltam megtartani az egyensúlyomat mivel képes lettem volna elesni a saját lábamban az idegességtől. A fa ajtóhoz mentem és megfogtam a kilincset.

Vettem egy mély levegőt és kinyitottam az ajtót.

És ott állt ő, egyedül, rendőrök nélkül. Mélykék szemei egyszerre csillogtak és élettelenek, a legfurcsább keverék, igaz? Inge meggyűrődött az ujjánál, mintha azt piszkálta volna nemrég. Szaga majdnem elviselhető volt, de a sárga fogai láttán majdnem elhánytam magam. Oh és használhatott volna borotvát is. Nagy mosolyt villantott felém, nem tudtam mást tenni, mint illedelmesen viszonozni azt, még akkor is, ha az elém terülő látvány szánalmasnak mondható volt. Helyes férfi lenne, ha karban tartaná magát, csak ezzel nem foglalkozik. És nos, most jött ki a börtönből...

Megragadta a csuklómat és egy nagy ölelésbe vont amit viszonoztam és kissé kövér teste köré fontam kezeimet. A szaga nem volt épp a legjobb, és mindent megtettem, hogy kikapcsoljam a szaglószerveimet, de ez nehezebb feladat volt, mint gondoltam, hiszen bűzlött.

"Nézzenek oda kölyök! Gyönyörű vagy." Mondta miután elhúzódott tőlem.

"Köszi apa, te sem nézel ki rosszul." Hazudtam. Egy puszit nyomott az arcomra, pedig tisztában volt vele, hogy milyen rosszul néz ki, mondhatni borzalmasan.

"Be kéne mennünk nem, nem? Nagyon hideg van." Mondta, majd elmormoltam, egy 'de persze'-t és odébb léptem, hogy be tudjon jönni.

Ahogy vártam, amint belépett a házba kritikus tekintettel végignézett a házon, megvizsgálva minden apró részletet. Megkönnyebbülésemre egy vigyor virított az arcán amikor megfordult; nem vártam volna tőle.

"Szép munka édesem, tudod, hogy apa szereti, ha tiszta a ház." Mondta, majd lágyan megfogta a kezem.

'Ne is törődj vele, megérdemli.' oktatott ki egy belső hang.

"Az öreged jobban teszi, ha letusol, a tusolók nagyon szarok manapság a börtönökben." Magyarázta inkább magának, mint nekem, majd felment az emeltre a szobájához, majd a fürdőbe. Hallottam ahogy a víz kifolyik a csapból. Már régen nem hallottam, kivéve amikor én tusoltam. Az a gondolat, hogy már nem csak én leszek ebben az elhagyatott házban, most még őrültségnek hangzott.

Ahogy a szemeimet egyre nehezebben tudtam nyitva tartani, eszembe jutott, hogy mennyire nyúzott is vagyok mostanában. Felvonszoltam az álmos, nehéz testemet az emeletre, majd a szobámba, nem törődve azzal, hogy megmossam a fogaimat vagy, hogy átöltözzek.

Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat amikor a hátam a matrachoz ért, a fejem pedig a puha párnák közé süppedt. A takaró alá bújtam és amikor már mindenhol be voltam takarva, álmatlan alvásba zuhantam.

***

Szemeim kipattantak egy hangra, ami olyan volt, mintha valamit betörtek volna. Valami nagy dolognak kellett lennie, különben nem ébredtem volna fel rá. Kipattantam az ágyból és a zaj forrása után kezdtem kutatni. Körbejártam a házat miközben azt mondogattam "hello? Van ott valaki?"

Semmi.

"Apa?" Kiabáltam.

Semmi.

Valami végigszáguldott rajtam, a nagy csend ami körülvett, mint a köd, kezdett elhatalmasodni felettem. Tudnom kellett mi történik. Tudtam, hogy valami nincs jól, éreztem a csontjaimban, de fogalmam sem volt róla, hogy mi az.

Mondhatjuk női megérzésnek is.

Felkapcsoltam a villanyt a konyhában - logikus volt, ha valami eltört, akkor itt, mivel majdnem minden törékeny volt. Körbenéztem a szobában, de csalódott jöttem rá, hogy nem történt ott semmi, minden a helyén volt. Tettem pár lépést a szobában, hogy biztosra menjek, hogy tényleg nem történt-e semmi.

Hirtelen egy túl ismerős hangot hallottam meg kiáltani, amitől kirázott a hideg.

Egyre jobban kezdtem aggódni amikor rájöttem, hogy a hang a szüleim szobájából jött. Vettem egy nagy levegőt miközben imákat ismételgettem magamban. Hiába nem voltam szigorúan vallásos, volt bennem egy kis hit, hogy minden rendben lesz.

Szüleim szobájába sprinteltem, amit tiltott terület volt számomra, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor voltam bent abban a szobában. Még akkor is, ha nem voltak otthon, túl gyáva voltam, hogy bemenjek, ezzel megszegve a szabályaikat. Az ajtó zárva volt, nem mintha arra számítottam volna, hogy nyitva lesz. Berontottam a szobába, egy másodpercig se gondolva a következményekre.

A szobában koromsötét volt. Éreztem ahogy a nyakamon feláll a szőr. Egyből észrevettem a betört ablaküveget, aminek a szilánkjai szétterültek az egész szobában. Az egyetlen fényforrás a szobában, a hold volt.

Hirtelen motyogást hallottam meg. Balra néztem, ahol megpillantottam a legrosszabb rémálmomat, aki miatt bosszúra vágyó érzéseim vannak, a személyt aki iránt rengeteg haragot érzek.

Rajta volt az az ismerős fekete kabát, a fejét kapucnival takarta el, ami miatt varázslónak nézett ki. Az a híres vigyor elterült arcán amikor megérezte a félelmemet. Lepillantottam és szemeimből patakzani kezdtek a könnyek amikor megláttam a saját apámat a földön heverni, a kezét vágások borították, szemeit lekötözték valami ruhával és szájára szikszalagot ragasztottak. Arcán nagy seb volt, ami arra engedett következtetni, hogy a férfi jó sokáig verhette őt.

Minden levegő kiszökött a tüdőmből amikor sötét emlékek száguldottak át a testemen, átvéve az elmém felett az irányítást.

Sziasztok! Siettem a résszel, remélem nem várakoztattam meg nagyon senkit😁

Kinek, hogy tetszett? 😊

Tudom a legjobb résznél hagytam abba, de sietek a következővel 😉 Ha minden jól megy még a hétvégén hozom 😙