„Előttetek vannak az eszközök, amikkel levághatjátok a húsotokat. Jobb lesz, ha siettek, amikor a visszaszámláló a nullához ér, az, aki több húst áldozott fel, eloldozhatja a köteleit. Eközben az ellenfeletek fejét betörik és a koponyáját apró darabokra zúzzák."
Oh Istenem, ki kéne vágnom magamból darabokat? Úgy, hogy nem is tudok mozogni? Túl gyáva vagyok. Az kurvára biztos, hogy nem tudnék több húst felajánlani, mint ez a két nagy darab férfi. Nem fogom megtenni. Ez az egész ki volt tervelve, hogy elvihesse apámat? Ez egy igazi faszkalap. Az gondoltam, hogy legalább egy kicsit becsületes ember.
Hogy lehettem ilyen naiv?
Könnyek homályosították el a látásom a dühtől és félelemtől. Nem akartam meghalni.
„Ne aggódj drága Gwen, nem felejtettelek el téged. Te nem veszel részt ebben a szórakozásban, mivel mi később kezdjük majd el a kis játékunkat. Sajnos végig kell nézned ezt a szörnyűséget, ami majd előtted fog zajlani. Minden csepp vér bele fog égni az emlékeidbe és életed végéig kísérteni fog. És sok lesz belőlük. Nem csukhatod be a szemed egy pislogásnál hosszabb időre, különben áramütés éri majd a testedet. Nos, kezdődjön a játék. Hozzátok meg a döntéseiteket."
Aképernyő elsötétült. Tényleg rákényszerít arra, hogy végignézzek egy ilyenhorrorisztikus jelenetet? Igen. Sípoló hangot hallottunk, majd a falon lévőfehér óra elkezdett kattogni.
A két férfi szótlannak és rémültnek tűnt egy pillanatra. A kövér férfi gyorsan cselekedett és felkapta a csontozó kést. Kirázott a hideg, amikor rájöttem, hogy mit akar tenni. Levette a pólóját, így láthatóvá vált pufók hasa. Egy mozdulattal magába döfte a kést és levágott egy darabot a hájas hasából, majd a húst a skálára tette. Rengeteg vér folyt a megsebzett területről, aminek látványától megrémültem. Azt kívántam bárcsak elrohanhatnék és sosem kéne visszajönnöm és újra látni ezt a borzalmat. Sosem voltam az a fajta, aki egyedül képes lett volna horrorfilmet nézni vagy végignézni, ahogy valaki komoly sérülést szerez. Ennek ellenére, most éppen ezt tettem, mozdulatlanul. Micsoda rémálom.
A fekete hajú férfi lesokkolódva nézett a testére, amikor rájött, hogy milyen sok időt vesztett. Az eszközökkel teli asztalhoz rohant, hogy találjon valami használhatót. Egy erős, fém drótot vett a kezébe. A másik fasz csak állt ott egy gúnyos mosollyal kicserepesedett ajkain. Bárcsak letörölhetném azt az irritáló vigyort a képéről. A játék épp most kezdődött el haver!
„Ennyire gyáva vagy, Malik?" Gúnyolódott gonoszan, a 'Malik' szót mérgesen ejtette ki.
Mondhatjuk, hogy nem gondolkozott épeszűen, amikor a dróttal körbetekerte a lábát a térdénél és a két végét összecsavarta, hogy a helyén maradjon. Felkapott egy réginek tűnő rongyot, majd azt a lába és a fém közé tette.
Mi a szart csinál?
Felpillantott az összezavarodott ellenfelére, majd egy pillanat múlva már egy óriási húsvágó bárdot tartott a kezében. Felsikoltottam, amikor rájöttem, hogy mire készül.
Teljesült a kívánságom, mindkét férfi arcáról eltűnt a mosoly.
A következő pillanatban a levegőbe emelte a bárdot, majd leengedte, elkezdte levágni a lábát. Ha pár másodperce úgy éreztem, hogy elájulok...
Rengetegvér volt már a padlón, de ő nem hagyta abba a vágást. Elkötelezett ember volt.
Ha skála mérne vért is, biztos, hogy ő nyerne.
A másik férfi nem tűnt boldognak. Az asztalhoz rohant és felkapott egy nagy kést. Nem volt akkora, mint ami a másik férfinél volt, de elég volt ahhoz, hogy komoly sérüléseket tudjon okozni. A fekete hajú férfira pillantottam és egy fület süketítő sikoly hagyta el a számat. Már majdnem teljesen levágta a lábát.
ESTÁS LEYENDO
The Educator (dark h.s.) - hungarian
FanficAmikor legutóbb járt a rendőrségen, a gyilkosok szabadon mászkáltak. A jogi rendszer kész zűrzavar volt - valótlan dolgokat vallottak; a gyanúsítottakat hagyták kicsúszni a kezeik közül; a hétköznapi emberekre hagyták, hogy megbirkózzanak a bűnözőkk...