The Educator (dark h.s.) - hungarian

12 - kíváncsiság

Néha a kíváncsiság a legjobb ellenfelünk.

Kéne

Nem kéne

Kéne

Nem kéne

Csak ez a szavak kavarogtak a fejemben szerda óta, amikor is beszéltem a Red Lion-os nővel. Órán alig figyeltem, arra hogy mit mondanak a tanárok, vagy a diákokra, akik nem is foglalkoznak velem.

Matek volt a legrosszabb. Szemeim bekönnyeztek, fájt a fejem és hányingerem lett, amikor pár lehetséges következmény arcon csapott.

Ez a kis rosszullétem biztosan az unalomtól és a háromszögek hasonlóságától volt. Egyáltalán miért vesztegetik az emberek ilyen szarságra az idejüket? Semmi értelme sincs, csak felidegesít. Plusz az, ahogy a tanár csak mondta és mondta és mondta.... Nem csoda, hogy így végeztem.

Úgyis orvos akarok lenni és nem könyvelő.

Csináltam egy mellette és ellene listát, hogy megkönnyítsem a döntést.

Mellette:

Elvezetne a következő nyomhoz.

Kiszabadulhatnék a szaros házamból.

Talán beszélhetnék más emberekkel is, akik nem Benjamin vagy Sam.

Vagy kompromisszumot köthetnék a gyilkossal #sorrynotsorry (#bocsinembocsi csak így jobban hangzik szerintem :D )

Ellene:

Megölethetem magam.

Túl lusta vagyok.

Apám kiverheti belőlem a szart is utána.

Biztos vagyok benne, hogy a férfiak arra nem jó társaság + még sosem voltam abban a pub-ban, nemhogy egyedül, éjszaka menjek.

És az ok ami a legjobban megrémisztett:

Egyenesen belesétálhatok a csapdájába.

Egyelőre elég ennyi érv. Habár még mindig nem győztem le magamban a kényszert, hogy elmenjek és ráleljek a következő nyomra.

Egyenlőre elég ennyi érv. Habár még mindig nem győztem le magamban a kényszert, hogy elmenjek és ráleljek a következő nyomra.

Nem tudom csillapítani a kíváncsiságomat.

Néha a kíváncsiságunk játszik velünk. Csak megyünk előre, túl vakon ahhoz, hogy észrevegyük a veszélyt, amíg túl késő nem lesz és csak azt vesszük észre, hogy meg vagyunk kötözve és az a sorsunk, hogy elvérezzünk.

Átkutattam az ágyam a telefonomért, majd kiengedtem egy megkönnyebbült sóhajt, amikor megtaláltam a készüléket. Felkaptam és megnéztem az időt. A kijelzőn délután 6 óra volt, vagyis nincs több időm hezitálni. Hosszú napokat gondolkodtam át rajta, majd végül a veszélyesebb döntést hoztam meg.

Mielőtt elért volna tudatomig, ujjaim Sam telefonszámát ütötték be a telefonomba. Ő szeret táncolni, jobban, mint én, és sosem utasítana vissza egy ilyen lehetőséget. Régen 'buli gyilkosnak' hívott, mert sosem ittam alkoholt. Megnyomtam a hívás gombot, majd a jobb fülemhez emeltem a telefont.

Várjunk, mi van ha ez tényleg egy csapda? Neki is bele kéne keveredni velem együtt? Engem okolnának a haláláért?

Francokat, nem.

Mielőtt esélye lett volna felvenni, megszakítottam a hívást és a telefont letettem a párnára és frusztráltan letöröltem a homlokomat.

Milyen önző dolog volt ez.