The Educator (dark h.s.) - hungarian

21 - bíróság

Ha azt hiszed, hogy az első bírósági eseményed összezavaró, akkor tévedsz. Nagyon tévedsz. Először elmenni a bíróságra idegtépő.

Mint bűnözők lányaként, azt várnád, hogy voltam már legalább egyszer bíróságon, igaz? Téves.

Eddig még sosem tettem be a lábam a bíróság épületébe, igazából megrémiszt az a hely. Olyan érzést kelt bennem, mintha én lennék az elítélt, és nekem kéne börtönbe mennem, pedi pontosan az ellentéte voltam. Elsőszámú szemtanú.

Ő.

Rettegtem a gondolattól, hogy újra kell látnom őt. Pokolian biztos, hogy nem vágytam arra, hogy csillogó smaragd szemeivel engem vizslasson egy órán keresztül, vagy addig amíg ez az egész tart. Basszus, még abban sem voltam biztos, hogy képes leszek ennyi ember előtt beszélni. Imádkoztam Istenhez, hogy Harry ne kapjon teljes felmentést - ami azt jelentené, hogy a jövőben semmilyen intézkedést nem végezhetnek ellene. Nem akartam, hogy szabadon lófráljon az utcákon egy nyavalyás bűnözői rekord megdöntésével. Többet érdemelt.

Megbizonyosodtam róla, hogy a ruháim alkalomhoz illőek voltak, mivel apa azt mondta, hogy nem kéne rendetlen ruhákban mennem, mint például atléta, strandpapucs, szaggatott farmer stb. Jobb, ha olyan a külsőm, mint egy ügyvédé.

Nagyon reméltem, hogy Harry már elmúlt 21 éves, mert ha nem, akkor a Fiatalkorúak Börtönébe kerülne, ahol megpróbálnák jobb viselkedésre bírni, és szerintem az enyhébb is, mint a börtön.

Apa is velem jött, ami nem enyhített az idegességemen, de nem is növelt rajta. Ítélkező és csípős megjegyzései nem voltakrám hatással.

"Gwen, el fogunk késni, ha nem vonszolod le a segged két percen belül!" Hallatszódott fel komoly hangja. Még vetettem egy utolsó pillantást a tükörbe, biztosra menve, hogy minden úgy állt, ahogy annak kellett, majd leszáguldottam a lépcsőn. Nem akartam, hogy a fuvarom nélkülem menjen el.

Jeges kék szemeivel végignézett rajtam, a levegő bennem rekedt, nem akartam, hogy a kis ellenőrzése rosszul végződjön, és azt mondja, hogy úgy lihegek, mint egy kutya, vagy túl hangosan veszem a levegőt. Az biztos nem segítene a jelenlegi helyzetemen.

Látványosan megkönnyebbültem, amikor szája apró mosolyra húzódott, ezzel tudtomra adva, hogy a megjelenésemet elfogadhatónak ítélte meg. Követtem őt, miközben bezárta a bejárati ajtót, sötétséget küldve vele a házra. Hátat fordítottam az emlékektől hemzsegő háznak és követtem a bipoláris apámat a fekete autójához.

Beültem a drágának kinéző kocsiba, és becsatoltama biztonsági övet. Ezután csend vett körbe minket. Néztem ahogy beül a kormány elé és agresszívan ráteszi a lábát a pedálra. Hátradöntöttem az ülés támláját, hogy kényelmesebben érezzem magam a rövid autóút alatt a bíróságig. Megfogtam az ülés alatt található fogantyút és addig igazgattam, amíg meg nem találtam a legmegfelelőbb pozíciót.

"Hagyd abba a kurva mozgolódást." Morgott apa, rácsapva a kormánykerékre. Nyeltem egyet és csendben maradtam.

Az ablak bepárásodott miután ráleheltem. Gyengén felemeltem a kezemet, ügyelve arra, hogy az apámnak nevezett személy ne vegye észre, amit csinálok, és rajzolni kezdtem a párás felületre, ami éppen eszembejutott.

Hátra hajoltam, amikor elkészült az alkotásom. Tarkómtól a lábamig kirázott a hideg, az ijesztő ködtől.

Két izmos kéz volt homályosan látható az üvegen, számtalan tetkó borította őket különböző helyeken. Akarok szabadok voltak és kegyetlenek. Készen álltak arra, hogy megöljenek bárkit, aki az útjukba áll.