The Educator (dark h.s.) - hungarian

11 - a titokzatos randi

-az emberek mindig megőrülnek az adrenalinért

Két hét telt el a legutóbbi borzasztó játék és az apámmal való történések óta. Semmi sem történt azóta, csak unalmasan telt el rengeteg idő, amikor úgy érzed, hogy sehova sem akarsz menni, mert azt várod, hogy mikor fog az arcodba csapódni a következő borzalom, hogy onnan még mélyebbre hatolva az ereidbe szivárogjon.

Az élet olyan értelmetlennek tűnt akkor, mint még soha, kész gyötrelem volt. A depresszió frusztráló érzése minden nap az ereimben száguldott a véremmel együtt.

Az apámnak voltak régen klinikai depressziói és hidd el nekem, nem csak arról volt szó, hogy valami felkavarta vagy nem volt boldog pár napig. Amikor börtönben volt, néha hónapokig állandó szomorúság lett rajta úrrá. Nem akarok rá emlékezni, de még is eszembe jut, hogy párszor öngyilkosságot próbált meg végrehajtani. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy a gondnok minden héten tájékoztatott az állapotáról, annak ellenére, hogy nem engedte, hogy meglátogassam. Mielőtt anyám meghalt hosszú és unalmas telefonbeszélgetéseket folytattak egymással, mindketten kisírták közben a szemeiket és megosztották az unalmas pillanataikat a másikkal. Anyám általában a fotelben ült, közel a folyosóhoz, kezében a telefonnal, amit a füléhez tartott és annyira szorította, hogy keze már fehér volt miközben a szerelmével beszélt halkan, de elég morbidan. Szívszaggató volt, ahogyan próbálta felvidítani apámat.

Mindegy is, vissza a témához. Azok az emberek, akiknek a családjában volt depressziós, általában maguk is megtapasztalják. Ettől féltem a legjobban. Vajon engem is annyira legyengít? Tényleg régóta van bennem szomorúság és reménytelenség az élettel kapcsolatban, és ez borzalmas érzés, sót mindennek a tetejére, még aggódtam is.

Másrészről nem volt meglepő ez az elcseszett helyzet, amibe kerültem. De legalább Gemmaval minden nap írunk egymásnak. Egyik éjjel nálam is aludt, amikor apám nem volt itthon.

Mostanában sokat jár el, hogy leigya magát a sárgaföldig. Legalább, amikor hullarészeg nem szól hozzám. Nem tudom, hogy a vele szemben való távolságtartás jó vagy rossz-e. Nem voltam hozzászokva, hogy az apám fél, nemhogy rettegjen attól, ami történhet vele. Néha feljött és hozzám vágott pár sértő szót, amikor valaki felidegesítette. Az volt a legfurcsább, amikor közben remgett is, pedig általában azt én szoktam.

A barátaimmal kapcsolatban sem változott sok minden. Samantha elkezdett járni egy Eric nevű cuki fiúval. Nagyon örültem nekik, pedig mióta együtt vannak, nem foglalkozik velem sokat, ami nem volt nagy segítség.

Benjaminnal elmentünk a friss párral egy dupla randira, de a dolgok nem végződtek túl jól, igazából egy nagy katasztrófa volt az egész. Benjamin mondhatni a földre terítette a fiúta, amiért az 'tiszteletlen volt vele', ami szerintem röhejes.

Sam nem találta ilyen viccesnek, amikor a fiú napbarnított bőrét foltok tarkították be.

A szobámban ültem, a gyáva tyúk apám lent volt. Délután 5 óra fele járt az idő, és nem akartam bent maradni a szobámban, mint eddig életem nagy részében.

Unalmamban a kezeimbe vettem a hátborzongató papírlapot és szemeimmel vizsgáltam azt. Az a szaros kis papírdarab rengetegszer belopta magát a gondolataim közé az utóbbi napokban. Volt egy érzésem, hogy talán segíthet megoldani A Nevelő rejtélyét. Megfordítottam a tenyeremben a papírt, így most a hátulja nézett felfele, amin pár nappal ezelőtt egy új nyomot találtam:

„Figyelmeztetés: nem tilos felhívnod a lenti számot"

A telefonszámot kék tintával írták és nem vérrel, vagyis a férfi azt akarta, hogy el tudjam olvasni a számokat. Miért írta oda azt a számot, ha nem kellene felhívnom? Hülyeségnek tűnt.

'Lehet, hogy tesztel téged' Mondta egy hang a fejemben.

Talán. De fel kéne hívnom azt a számot, vagy hallgatni és követni az utasításokat? Összezavarodtam. Egyrészt elhatároztam, hogy több nyomot keresek és megtalálom a gyilkost olyan gyorsan, ahogy csak lehet, de másrészről viszont tisztában voltam azzal, hogy milyen veszélyekkel járhat ez a szeretteimre nézve.

Mielőtt feleszméltem volna, a telefonomat kivettem az éjjeliszekrényből és a tenyeremben pihentettem. Szemeimet becsuktam, amit akkor szoktam tenni, amikor koncentrálok. Egy hívás nem öl meg senkit, igaz? Majd leteszem, ha egy nem bíztató hang veszi fel, nem nagy dolog. Csak egy hívás.

Kezem kissé remegett miközben teljes koncentrációval pötyögtem be a telefonba a számokat, minden nyomásnál egy koppanást lehetett hallani a kijelzőn.

„Jó napot, köszönjük, hogy a Red Lion (piros oroszlán) pub-ot hívta. Segíthetek?" Hallottam egy női hangot a vonal túloldaláról.

Red Lion, a külvárosi pub? Mit kéne csinálnom ezzel a telefonszámmal? Ennek nincs értelme, hol a logikája Mr. Educator? (ha nem haragszotok inkább így írom, mert jobban hangzik szerintem, meg úgy is tudjátok már, hogy mit jelent az 'educator' szó)

„Umm, valaki megadta a számukat és nem tudom, hogy mié--"

„Lássuk... Mi a neve, kedves?" Vágott félbe és olyan hangot hallottam, mintha írna valamit a számítógépébe.

„A nevem Gwen.. Gwen Wilson." Mondtam szárazon, körmeimet piszkálva.

„Uh, természetesen! Kislány... attól tartok, hogy van egy hódolód errefelé! Lefoglalt egy szobát két hete! Igazából erre a vasárnapra.." Mondta örömködve. Ha tudná, hogy valójában mi folyik itt, akkor nem lenne ilyen izgatott.

„Tudod, hogy hogyan néz ki a férfi, vagy, hogy mi a neve?" Kérdeztem, hangomban semmi izgalom nem volt.

„Nem sajnálom, szerintem titokban akarja tartani, amíg rájössz vasárnap?" Fenébe már, nem térhetne el a romantikától és rátérne a lényegre? Majdnem nevetésben törtem ki azon, hogy olyan férfival járjak, akiről semmit sem tudok csak annyit, hogy megölte az anyámat.

Pöcsfej.

„Várj, kérdezhetek még valamit?" Kérdeztem.

„Persze."

Mélyen belélegeztem miközben magamban imádkoztam azért, hogy ne azt mondja, amit minden bizonnyal fog.

„Milyen volt a hangja?"

A vonal egy ideig elcsendesült és megnéztem, hogy megszakította-e a hívást, de nem tette.

„Um... rekedtes volt és komor, ha jól emlékszem. Talán t-"

A telefon kicsúszott remegő kezemből, nagy zajt csapva a szobában, de nem figyeltem a valószínűleg összetört mobilomra. Testem megdermedt, nem remegett, semmit sem csinált.

Annyira biztos, minthogy a nap keleten kel, hogy nem megyek el abba a pub-ba, főleg nem vasárnap.

Sziasztok! 😊

Remélem megleptelek titeket azzal, hogy ma is hoztam részt. Ez az előnye annak, hogy beteg vagy:D

Kinek, hogy tetszett? Ez most nem volt olyan hosszú, de történtek benne izgalmas dolgok. 😊

Szerintetek Gwen elmegy abba a pub-ba? Ti elmennétek a helyébe? Ha igen, miért? / Ha nem, miért nem?😀

Kíváncsi vagyok, hogy mi a véleményetek! 💖