꧁Amy Bell új élete꧂[3. Évad/Befejezett]

12. A sajtó már tud a képekről!

-Te..te meg mit keversz itt??- Döbbent és ideges tekintetemet Jon Lewis szemeibe szegeztem.

-Utánad jöttem, de csak most sikerült ide érnem. Kaptam egy borítékot, amiben olyan képek voltak rólunk amiktől teljesen kiakadtam. Egyből rohantam hogy beszéljek Joseph-el. Tényleg hol van?- Ideges tekintetét szemeimbe fúrta, majd körbe nézett a nappaliban.

-Miss Bennet, kérem ültesse be az autóba a gyerekeket! Rá ér még nézegetni Jon Lewis-t, mert ahogy elnézem, egy darabig még velünk lesz.- Idegesen vakargattam fejem, majd lehajoltam a gyerek ülésért, de Jon hirtelen kivette a kezemből.

A dada szótfogadott, majd lassan ránéztem Jon-ra.

-Nincs itt!! Mert ő is kapott a képekből és itt hagyott.. Magammal viszem a gyerekeket Hollywoodba.- Feleltem, majd ismét megjelent a dadus és remegve kivette Jon Lewis kezeiből a gyerekülést.

-Baszus!! Nem tudom hogy ki áll a dolgok hátterében, de nagyon sajnálom!! Szerintem az egyik újság tervelhette ki az egészet, hogy ezzel létre hozzanak egy legújabb szenzaciót.- Mondta, majd beletúrt szőke fürtjeibe.

-Jon!! Én.. Én.. Istenem.. Joseph.. Ilyen nincs, nekem elegem van!!- Elsírtam magam és a lépcsőre rogytam.. Jon leült mellém, majd magához ölelt.

-Minden rendbe fog jönni!! Joseph megfogja tudni az igazságot és vissza fog jönni hozzád!! Nyugodj meg Amy!! Sssssss.. Gondolj a gyerekekere!! Nekik most egy erős talpra esett anyára van szükségük és te ez vagy Amy!!! Majd én segítek!!- Szorosan ölelget, közben pedig simogatja a hátamat. Egy puszit lehelt kócos fürtjeimbe..

-Na nyugodj meg, töröld meg szemeidet és szálljbe az autóba, majd én vezetek.- Eltávolodott, majd letörölte hüvelykujjával a lepottyani készülő könnyeimet..

Felálltunk és a garazsba vettük az irányt..

A gyerekek már hátra voltak ültetve és mellettük ült a dadus, közben pedig mesélt nekik a Mikiegérről és a Plutó kutyusról. Beültem az anyósülésre, majd Jon is beült és hátra nézett a gyerekekre.

-Na készen álltok egy nagy mesebeli kalandra? - Mosolyát az izgatott manóim szemébe szegezte.

-Igeeen!- Kiabálták nagy vigyorral a lurkóim.

Nem is sejtenek semmit sem, de ez addig jó! Nem tudhatják, hogy mi a helyzet az apjuk és köztem.
Iszonyatosan fáj, hogy a képeknek hitt Jos és nem nekem.

Rám vetette pillantását Jon Lewis és azt súgalta szemeivel, hogy "Minden rendbe fog jönni!„ Majd elinditotta az autó motorját és kihajtott a garázsból, én egy pillanatra kiszálltam, amig lezártam a garázskaput, majd vissza ültem és elindultunk a repülőtérre.

Hosszú út áll elöttünk, Majdnem kemény 5 óra repülés vár ránk. Mondta Jon, hogy a magángép már ránk vár.
Az autómat majd leparkoljuk valahova és majd utánunk hozzák.

Igen, ez a legjobb döntés, ha egy időre nem látom Joseph-et. Nem szabad a gyerekeknek látniuk azt hogy miken megy keresztűl az anyjuk és az apjuk. Sejtettem, hogy majd lesznek ilyen dolgok, amik majd keresztbe akarnak tenni a házasságomban, de Joseph mindig azt mondogatta, hogy nem fog minket szétválasztani a média. Hát ezt nem így vettem észre.. Eszméletlenül fáj.. Csak a gyerekek miatt tartom magam, pedig örjöngeni tudnék.. Nem tudom hogy Jon Lewis, honnan tudta hogy Joseph is kapott a képekből, lehet hogy csak megérezte. Bízom benne, hogy nincs benne a keze..

A repülőtér felé menet, megálltunk egy kajádánál, hogy a megigért palacsintákat meg kapják a gyerekek. Amint beértünk az emlitett helyre, a dada leültette a gyerekeket, én pedig kikértem a reggelit, majd a tárcámért kutattam a táskámban.

-Hagyd! Majd én állom a palacsintákat, de cserébe akkor te is egyél, mert nem fogod bírni az utat.- Mosolyát szemeimbe szegezte Jon, majd megsimogatta a hátamat.

Nem értem, hogy mi ez a nagy kedvesség, de most nagyon sokat számít nekem, hogy mellettünk áll Jon.

Az asztalhoz vittük a meleg reggelit, a gyerekek már nagy mosolyal várták. A dadus is nagyon örült hogy őt is meg hívta Jon. Szemeit nem tudta le venni a hírességről, látom rajta, hogy legszívesebben a nyakába ugrana Jon Lewis-nek.

Össze is illenének, mert Miss.Bennet is szőke hajú és testalkatilag is teljesen össze passzolnának. 24 éves egyedülálló fiatal nő. Csak hát Jon, egy igazi casanova és szerintem az ágynál messzebb nem jutnának.. De hát majd ez kiderűl.

Amint befejeztük a reggelit, tovább mentünk a repulőtérre.

A megérkezésün után, már is jöttek a segítségünkre, az ottani munkások. Nem sok idő után, megjelentek a kicseszett újságírók és a riporterek. Szinte teljesen elvesztettem a látásomat a vakuvillanások miatt. Kérdésekkel bombáztak, a még nem is nyilvános képekről.

Aha.. Nem nyilvánosak, akkor honnan tudják?? Na meg ki szólt nekik, hogy idejövünk??

A gyerekek takargatják a szemeiket, Jon pedig az egyik karjával átkarolta a vállaimat, a másik kezével Emma kezét fogja, én pedig Scott-ét. Próbáljuk átverekedni magunkat a tömegen.
Amint beértünk a repülőtér ajtaján, az igazgató már is a munkásaira parancsolt, hogy zárják ki a sajtót.
A magángéphez vettük az irányt és egy szempillantás alatt fel is szálltunk a gépre.

Leültettük a gyerekeket, majd a dadus leült velük szembe.

-Látjátok gyerekek? Mondtam hogy nagy kaland elött állunk.- Mondta Jon és megsimogatta a manókáimnak az arcát, majd a gép másik oldalán lévő ülésébe ült, ahova engem is húzott. Leültem Jon mellé.

-Hogy a fenébe talált ránk a média??- Suttogva vontam kérdőre Jon-t.

-Nem tudom. Ezek a hiénák egyből kiszagolnak mindent. Utálom őket, de nem lehet tenni ellenük semmit.- Suttogta vissza egy ideges tekintettel, majd beletúrt szőke fürtjeibe.

Na most már bíztos vagyok abban, hogy Joseph is tudja, hogy elhoztam a gyerekeket. Pár napon belül, tuti hogy ránk fog törni, a hotelben... Nincs menekvés,
de az igazság az, hogy nem is akarok menekülni, mert egy nagyon nagy beszélgetés vár Joseph-re és rám. Itt van Jon is és alá tudja támasztani az igazamat a képekről.. Vissza akarom szerezni Joseph-et, de kell egy kis külön lét. Végig kell gondolnia, hogy szerinte képes lennék-e, egy ilyen mocskos dologra, hogy megcsaljam..
Ha egy percig is hitt bennem, akkor rá fog jönni, hogy hülyeséget csinált, amikor elhajtott a kocsiával.. Az évek alatt, rájöhetett volna már, hogy nekem ő és a gyerekeim a mindenem.. De majd segítek neki észhez kapni, ha majd utánunk ered.

Helyre hozom a házasságomat! Felhagyok a munkámmal is, ha ehhez ez kell, csak jöjjön utánunk Jos!