꧁Amy Bell új élete꧂[3. Évad/Befejezett]

9. Joseph és a félelem.

Joseph elvette a dohányzóasztalról a telefonomat, majd megnyitotta az SMS-t.

Istenem.. Remélem hogy nem írt olyan dolgot az a idegbeteg.. Mert ha engemet kit tudott akasztani az eddigi üzeneteivel, akkor Joseph-et egyenesen az őrületbe fogja taszigálni.

Némán olvassa az SMS-t, arcáról leszűrhető az idegeskedés, a féltékenység és a mérhetetlen harag. Hirtelen letette az asztalra a készüléket, majd szó nélkül felállt és felment az emeletre.

Mi a fenét írhatott ami ennyire ki akasztotta??

Meghallottam, hogy dolgok vágódnak az ajtóhoz és törnek össze.

Úristen!

Magamhoz vettem a telefonom és elkezdtem olvasni.

Idegen: Az őrületbe kergettél azzal, hogy leléptetek a férjeddel! Vártam az alkalmat, hogy elmenjen a mosdóba, vagy pedig te, hogy végre beszélni is tudjak veled négyszemközt. Nem bírom már elviselni, hogy ennyire szereted a férjedet!!! Miért nem engem szeretsz??? Bármit megadnék neked, hogy boldoggá tegyelek! Hagyd ott a férjed, fogdmeg a gyerekeid és gyere a stúdióhoz, holnap reggel 10:00-re és lelépünk erről a helyről!! Kérlek gondold meg az ajánlatóm, mellettem jobb életetek lehetne!! Várom válaszod egyetlenem!

Uram isten, ez egy elmebeteg!

Letettem a kanapéra a készüléket és felrohantam a lépcsőn, majd a szobánkba nyitottam. Láttam a dühöngő Joseph-et. Ennyire még soha nem volt ideges.

-Tudom hogy elfogsz hagyni ezért az alakért!! De a gyerekeket nem viheted el!!- Vágta az arcomba fájdalmas szavait.

-Dehogy hagylak el!!!! Ezt még egyszer ki ne mond!!! Te vagy az életem és a gyerekek!! Joseph! Ne csináld ezt! Te is tudod, hogy ez csak egy hibbant állat. Ne foglalkozzunk az üzeneteivel!! Kérlek Jos!! Szeretlek!- Könnyeim elhomályosították látásom és csak könyörögtem tovább.

Egy erős féltékenységi roham öntötte el Joseph-et, majd amikor kidühöngte magát, ledőlt az ágyra.

Soha nem láttam még őt ilyennek, esküszöm hogy elkezdtem félni. Nem attól félek, hogy megüt vagy valami, hanem attól, hogy összepakolja a cuccát és elmegy.

Lassan oda lépkedtem hozzá és leültem mellé az ágyra, majd felé fordultam. Kezemmel megfogtam a hasán pihenő kezét és megszorítottam, erősen de még is lágyan. Ő szemeimbe szegezte tekintetét és hirtelen felült, majd egy kis tétovázás után átölelt és egyre erősebben tart.

-Mond azt, hogy örökké velem maradsz és mindig szeretni fogsz! Egy percig se gondolj arra az alakra. Kérlek!- Suttogta fülembe, nekem pedig könnyeim kezdte szorgosan arcomról folydogálni.

-Örökkön örökké veled maradok, mert te vagy az életem és a gyerekeink! Egy percig sem gondoltam arra az őrülte. Talán akkor fordult meg a fejemben egyszer kétszer, amikor kezdtem kiborulni. - Suttogni akartam, de helyette sírva mondtam. Szorosan ölel, érzem hogy szeret. Soha nem akarom elengedni, csak ő és a gyerekek, csak a családom kell! Az a fájdalom ami most bennem tombol, a könnyeimmel távozik.

10 perc után is így ültünk, nem akarom hogy egy percre is elengedjen! Hirtelen megszólalt Jos.

-Hagy ott a munkád! Költözzünk el!- Erélyesen szinte már parancsolva mondta.

-Jos! Hogy kérhetsz ilyet tőlem? Tudod hogy ez csak munka. Bárki is legyen a zaklatóm, hidd el nem érdekel! Ha megnyugtat, akkor szólok Jon-nak, hogy figyelje a stáb tagokat és legyen velem a szünetekben, amikor te nem tudsz eljönni velem egy két forgatásra. Tudom hogy Jon megtenne mindent azért, hogy sikeres legyen a sorozat és ennek érdekében rajtam és az ott dolgozókon tartja a szemét. - Győzködtem határozott hangon.

-Rendben, de akkor én beszélek vele!! Holnap munka elött beviszlek a stúdióba és elbeszélgetek vele! De ha valami bajod esik, azt soha nem bocsátom meg magamnak, de neked sem!- Mindenre elszánt hangon mondta, majd mélyen szemeimbe nézett.

-Ha neked így megfelel, akkor benne vagyok abban, hogy folytathasd a munkád!- Egy pici mosolyt virított, majd megsimogatta az arcom.

-Persze hogy megfelel életem!- Mosolyogtam rá és újra átöleltük egymást.

Remélem, hogy most az egyszer, normális lesz Jon Lewis és összedolgozik velünk! Nem tudom hogy mit tennék, ha ismét ilyen állapotban kellene látnom Joseph-et. Szerintem, akkor ott hagynám a színészi karrierem és elköltöznénk ahogy Jos mondta..

20 perc után, elengedtük egymást, majd lefekvéshez készülődtünk.

Átöltöztünk, én lemostam a sminkem, majd befeküdtünk az ágyba. Hozzábújtam, a fejemet a mellkasára tettem és hallgattam szíve ritmusos dallamát. Oly megnyugtató, biztonságban érzem magam karjai közt. Az egyik kezével az állam alá nyúlt és arcához emelte arcom. A félhomályban pásztázza szerelemtől ragyogó szemeimet, majd lassan rá olvasztotta ajkát, az enyémre. Kezével megfogta a takarót és feljebb húzta a vállainkig. Majd lassan végig simította hátamat kezével és fölém mászott, a csókunkat csak egy levegő vétel és a vággyal teli sóhajom miatt hagytuk félbe, de újra össze tapadtak ajkaink... Testünk egymáshoz ér, érzem hogy percről percre jobban kívánom őt. Édes ajkai csókja csak engem illet és az én szerelmes csókom csakis őt. Soha nem akarom hogy véget érjen!

Sziasztok!! Remélem hogy ez a rész is tetszett nektek!! ^^... Ha igen, akkor jelezzétek nekem!! ^^... Puszii ♥ :-*