꧁Amy Bell új élete꧂[3. Évad/Befejezett]

14. Egy meglepetés van készülőben.

Amint leszálltunk, a gyerekek fel is ébredtek és félkomás állapotban, a lent várakozó fekete limuzinba szálltunk.
A Sunset Tower Hotelbe indultunk, mert ott van a szállásunk. Minden forgatás után, ott tért az egész stáb nyugovóra. Szép kis hely, az igényeket rendesen kitudja elégiteni. Az ételeket gyorsan felhozzák amiket rendeltem eddig, az itt létem során. A személyzet nagyon kedves. A gyerekek biztos jól fogják érezni magukat, az ideiglenes szállás helyünkön, mert úgyan is nem szándékozom örökké a hotelben maradni, csak addig amig nem rázódnak helyre a dolgok.

Amint odaértünk, kiszálltunk és a csomagjainkat már szorgosan pakolták is az itt dolgozók, én és a gyerekek, na és persze a dadus és Jon Lewis is a recepcióra lépkedtünk. A gyerkőcök mindent alaposan szemügyre vettek.

3 szobás lakosztályba kértem át magunkat, hogy a gyerekek és a dadus is különszobába tudjanak aludni. Jon pedig az eddigi helyén maradt, ami a mi szobánkal illetve ideiglenes lakásunkkal szemben volt.
Amint mindannyian lepakoltunk a szállásunkon, a gyerekek egyből ráugrottak a nagy kávés barna színű ágyneművel ékesitett ágyamra.

-Anyaa eszünk fagyit??- Emma elég erőteljesen ugrált az ágyon.

-Kicsi kincsem, ahhoz még hideg van.. Habár.. Miért ne? - Vigyorra húztam ajkam, a gyerekek örömükben folytatták az ugrálást az ágyon. Majd kopogásra lettünk figyelmesek, Miss.Bennet egyből kinyitotta az ajtót és Jon Lewis lépkedett be az ajtón.

-Valaki fagyit emlegetett?- Nagy vigyorral a gyerekekre nézett, majd a lurkók leugrottak az ágyról és Jon-hoz futottak.

-Igen!! Igen!!- Hangosan kiabálták a helyeselő választ és elkezdték körbe ugrálni Jon-t, én csak elmosolyodtam.. Olyanok mind két adrenalin bomba. Nagyon édesek, értük érdemes élnem.

-Lemegyünk és rendelünk 5 nagy kehely fagyit, de előtte megebédelünk rendben?- Guggolva és egy nagy mosolyal vetette fel az ötletét Jon a gyerekeknek, közben pedig néha rám nézett.

-De most hagyjuk anyut, hogy rendbe tudja magát tenni oké?- Mosolyát a babáim szemeibe szegezte, majd a mindenbe beleegyező manók, kézen ragadták Jon-t és kihúzták a szobából. Ránéztem a dadusra és biccentettem a fejemmel, hogy ő is nyugodtan mehet.

Kinyitottam a bőröndöm és kivettem belőle egy feketés szürkés sport cuccot. Most inkább kényelmesbe öltözök. A fürdőszobába vettem az irányt, de hirtelen megcsörrent a telefomom. Vissza caplattam a táskámhoz és szemügyre vettem, a készülékem kijelzőjét. Prívát szám.

Fel vegyem? Vagy ne? Lehet hogy Joseph az? De hát miért hívna prívát számon?

Felvettem.

-Igen ki az?- Nyugodt hangon szóltam bele, majd egy eltorzitott férfi hang válaszolt.

-Minden rendbe fog jönni!- Mondta, majd kinyomta.

Ez roppant furcsa... Ki lehet ez és hogy érthette ezt.. Úgye nem a zaklatóm??

Na és.. Jaj.. Ne.... Azt hiszem hogy összeállt a kép..

Annó úgye elkezdődtek az sms zaklatások, én és Joseph kiakadtunk. Szóltunk Jon-nak, hogy figyeljen rám és a stábra. Furcsa modón, az üzenetek abba maradtak..
Most hogy a történtek belekavartak a házasságomba, így Jon Lewis mint a "Megmentő" hirtelen a házunkhoz termett.. Majd pedig órákra egy gépre kényszerülünk vele, mindent meg tesz azért, hogy a gyerekeim és az én kedvembe járjon... Úgye Jon elkezdett faggatni a gépen, hogy tudom-e már, hogy ki lehet a rejtélyes írogatom.
Most meg kapok egy prívát hívást... Ez nekem nagyon fura.. Nem lehet az, hogy ezt mind Jon Lewis csinálta??