꧁Amy Bell új élete꧂[3. Évad/Befejezett]

10. Ha kell, véget vetek a karrieremnek!

Most újra a házunk garázsában parkolok, este 20:00-óra van. Csak ülök némán csendben, látom Joseph itthon van, mert az autója itt parkol az enyém mellett..
Ami elég fura, mert nem szokott ilyen hamar haza jönni, bár nem tudta hogy ma érkezem.
Egy rossz előérzet miatt, hamarabb jöttem inkább.

Kiszálltam az autómból, magamhoz vettem a táskámat, majd bezártam és le engedtem a garázskaput. Hirtelen sms-m érkezett.

Ki lehet az este 20:04-kor?

Elővettem és megnyitottam az üzenetet.

Idegen: Ne menj be!

Jaj ne már.. Megint kezdődik.. Hogy értheti hogy ne menjek be? Hova ne menjek be?? A házamba?

Én: Azt hittem, hogy meg szabadultam már tőled.. Miért ne menjek be a házba?

Én: Te figyelsz engem?

Idegen: Igen!

Kezdek félni.. Jobban mondva, már rettegek.

Én: Ne szórakozz már!

Fogtam a telefonom és vissza dobtam a táskámba, majd megindultam a garázson belüli ajtó felé, ami egyenesen az étkezőbe vezetett. Gondoltam, hogy benézek a gyerekekhez, mielött ledőlnék Joseph mellé.

Felmentem az emeletre, szépen hallkan benyitottam és láttam hogy nagyon édesen és mélyen aluszák az igazak álmát. Zabálni valóak!!!!

Hallkan becsuktam az ajtót, majd megindultam a közös hálószobánk felé. Meg álltam az ajtónál, mert egy furcsa hangra lettem figyelmes.

-Ahh.. Még!-

Hh?? Micsoda?? Nee!!! Neeeem!!

Hirtelen berontottam és elképedve, összetörve, néztem szembe a Carolin-al és Joseph-el, ahogy keféli azt a ribancot a férjem. Hirteten abba hagyták.

Akkor már értem, hogy miért lépett le tegnap a dublőz-öm... Azt hitte, hogy a valóságban is helyettem kell dugnia a férjemmel..

Joseph ledobta magáról a ribancot, én könnyeimet árvízként folyatva, rohantam a gyerekek szobájába.

-Várj Amy!!!! Meg tudom magyarázn!!!

***

Könnyes szemekkel ébredtem fel, az autómban. Elaludtam, miután a garázsba parkoltam..

Ez egy szörnyü rémálom volt!!

Hosszú volt az út hazáig... Törölgettem könnyeim, majd egyből felrohantam Joseph-hez az emeletre. Kitéptem az ajtót, és megpillantottam Joseph-et, ahogy nyugodtan alszik, egyedül! Annyira megkönnyebbültem.. Az ágyhoz caplattam és mellé feküdtem.

Csak pásztázom férfias arcát. Szívem szerint úgy odabújnék hozzá, de nem tudom hogy mi képp reagálna..

Megsimogattam arcát, erre ő hirtelen kinyitotta szemeit és rám nézett a félhomályban.
Szívem összeszorult, érzem hogy még könnyesek a szemeim.

-Jos..Hiányoztál!- Suttogtam remegő hangon.

-Amy.. Tényleg itt vagy?- Megdörzsölgette szemeit.

-Igen, de aludj nyugodtan!- Homlokára leheltem csókom és ismét megsimogattam arcát.

-Veled álmodtam.- Suttogta és megfogta a kezem, majd magához ölelte.

-Igen? Mit álmodtál?- Ha tudnád hogy én is veled álmodtam.

-Azt hogy nem jöttél többet vissza. Elhagytál.- Amint végig mondta, hirtelen elengedte a kezem és elvette tekintetét szemeimből.

-Aludjunk!- Mondta és a másik oldalrára feküdt.

Mit rontottam el?

-Joseph!! Nézz rám! Tudod hogy soha nem hagylak el!!- Fél hangosan mondtam.

-Mond el, hogy mit akarsz? Mit tegyek? Hiányzol! Ha itt vagyok, akkor is kerülsz. Most ez a pár szó amit váltottál velem ez is orisási meglepetés volt a számomra.- Várom válaszát, közben pedig szőkés fürtjeit pásztázom. De rá kellett jönnöm arra, hogy választ nem kapok.

Majd holnap szépen leülök vele beszélni, ha tetszik neki, ha nem.

Joseph fölé hajoltam és egy csókot leheltem arcára, majd lehajtottam párnámra fejem. Érzem hogy könnyeim potyognak..
Némán álomba sírtam magam.

***

Szombat reggel 8:00-óra.

Nyitogattam szemeim, a nap fénye megvilágitja arcom. Lassan felültem és a másik oldalamra néztem.
Joseph nincs már mellettem..
Kikecmeregtem az ágybó és hirtelen megpillantottam magamat egy egészalakos tükörben.

Látom hogy még ahhoz sem volt elég erőm tegnap, hogy alvóruhát öltsek magamra. Sminkem teljesen el van kenődve, szemeim duzzadtak, fürtjeim kócosak.

Megint olyan vagyok mint régen, amikor teljesen össze voltam törve.

A mosdóba vettem az irányt, hogy lemossam arcomról a tegnapi sminket és a rászáradt könnyeket.
Amint végeztem, lesétaltam az étkezőbe és neki dőltem az ajtófélfának. Látom hogy Joseph, egy szál boxerben kávét főz.

-Jó reggelt!- Szólaltam fel.

-Jó reggelt..- Motyogta vissza.

Most olyat fogok tenni, amit talán hamarabb kellett volna, de nem tudom mi lesz a reakciója..

Joseph mögé lépkedtem és átöleltem..

-Mi a baj?- Motyogta

-Semmi, csak... Szeretlek!- Fejemet a hátára hajtottam.

-Hmm...- Csak ennyi?? Egy hümmögés?

-Jos.. Beszélnünk kell!- Elengedtem testét és az asztalnak dőltem, majd karba tettem kezeim.

Megfordult, majd leült az asztal végébe, tőlem jó messze. Odamentem a pulthoz és öntöttem kávét egy fehér bögrébe, majd tettem bele 2 kiskanál cukrot és megfordultam, majd a pultnak támaszkodtam.

-Mond!- Motyogta, közben kevergeti a kávéját.

-Ott hagyom a munkám!- Tekintetemet arcára szegeztem és hirtelen felnézett rám Jos.

-Mivan?- Felvonta szemöldökét. Látszik rajta hogy nem tetszik neki a hír.

Hát de nem ezt akarja?? Nem a karrierem miatt távolodott el tőlem?