A hercegnő és a rockherceg ♥️ hemmings •Befejezett•

5.

//Nina//

A bál órák óta tart. Az egész vendég hadsereg Lily közelében sürgött,így nekem Alexander maradt. Szerintem mindannyian sejtitek, hogy mással töltöttem volna az eddigi estét,de hát nincs mit tenni a kötelesség az kötelesség. Főleg nálam.

-Mivel töltöd szívesen a szabad időd? – érdeklődött Alexander lassúzás közben. Nemsokára éjfél,így még teljesen időben vagyok Lily ajándékával.

- Hát,igazából rajzolni nagyon szeretek. De ha időm engedi szívesen lovagolok. – mosolyogtam rá. – És te?

- Zongorázni tanulok kiskorom óta,ezt szoktam mostanában is. – húzott közelebb magához,már amennyire a ruhám engedte. – Mióta táncol ilyen jól?

- 8 éves korom óta. És már megbeszéltük,hogy tegeződjünk.

- Bocsánat, a szokás hatalma. – nevetett fel.

- Semmi gond. Tudom miről beszélsz. – folytatattuk a táncot.

//Luke//

-Haver! Ha azt hiszed,hogy itt állva megszerezheted Ninát akkor nagyon tévedsz! – kerítőnőset játszunk? Itt makogják nekem,hogyha én nem beszélek vele akkor a ficsúré lesz! Bezzeg,ha ők látnak egy lányt akkor én mutassam be nekik!

- Nézd! Calum már megtalálta a szórakozását! Most is Candice-cel van! – mutat az említettekre Mike.

- Tudom,de nem tehetek ellenne semmit,hisz azzal a gyerekkel összefog házasodni!

- Miért? – húzta fel a szemöldökeit Ash.

- Tudnom kellene?!

- Csak! Hisz te akarsz vele együtt lenni!

- Tudjátok mit?! Itt hagyom az agglegény sarkot és odamegyek és megcsinálom azt amit tegnap kellett volna!

- Úgy érted azt,hogy majdnem mhegcshókolthad? – nevetett Ash.

- Haha,nagyon viccesek  vagytok! – a tegnapi miatt ma is „zaklatnak".  Elindultam Nina felé...

//Nina//

Vészesen közeleg az éjfél, én pedig még mindig táncolok.

-Elnézést, elkérhetem a hölgyet? – szakították meg a táncunkat Alexanderrel. Egyből azt hittem valami begyepesedett gróf,de éppen az az ember állt a hátam mögött, akivel szívesen töltöttem volna el az estémet,Luke volt az.

- Természetesen. – Alexander átnyújtotta a kezemet,majd Luke-kal elindultunk a terem végébe.

- Hová viszel? – kérdeztem izgatottan.

- Titok! – kiléptünk a bálteremből. Az utunk a kertünkhöz vezetett. Egy kivilágított úton mentünk végig. Este mindig felkapcsolják kint a fényeket. Olyan mintha karácsony lenne. A folyó mellett megálltunk. A hold fénye visszaverődött a folyón. Gyönyörű volt.

- Miért hoztál ide? – furcsálltam,hogy ide hozott.

- Van valami amit még tegnap megakartam tenni,de sajnos megzavartak. – közelebb lépett hozzám,megfogta a derekam és közelebb húzott magához. – Szabad? – bólintottam ő pedig megadta nekem a tegnapi csókot. A csók végén mosolyogva elhúzódott tőlem.

- A hercegnő megajándékozna engem egy tánccal?

- Öröm lenne. – visszaindultunk a bálterembe,hisz kint nem akartunk táncolni. Az úton az örök furcsán nézek ránk,hisz sohasem láttak még más fiúval,sőt még egyetlennel sem. Találkoztam már persze fiúval,de soha nem beszéltem vele sokáig. Tegnap volt az,hogy több mondatot váltottam egynél. Beosontunk egy kisebb ajtón,hogy ne legyen feltűnő,hogy a trón várományosa egy ismeretlennel járkálgat. Mindenki tudja,hogy a trónón Alexanderrel a helyem. Az már más kérdés,hogy én szeretnék-e vele lenni...