A hercegnő és a rockherceg ♥️ hemmings •Befejezett•

2.

//Luke//

-Öhm... - léptem be a házunkba. Mindennapi látvány. Jó,lehet nektek nem,de nekem igen. Mit láttam? Mikey és Calum tini ninja teknőcnek öltözve kergetik egymást.

- Fiúk,hagyjátok már abba! – rohant le Ash a lépcsőn.

- Ti meg mit csináltatok? – kérdeztem röhögve. Ez így normális, Ash, az aki kiszed minket a hülyeségből.

- Calum elvette a távirányítót és elkapcsolta! Pedig Spongya bob ment benne!

- De ezért miért kellett ez a hülye jelmez? – mutat Ash rájuk aztán rám. – Te amúgy hol a fenében voltál?

- Titok! – igazából csak meguntam velük az életet és kiszelőztettem a fejem.

- Azért kell a jelmez,hogy... sexibb legyek! – mutat végig magán Cal.

**

A délelőtti veszekedések még mindig mennek. Kezdem unni!

-Ajtó! – kiáltok le,mert csengettek. Fent voltam a szobámba és próbáltam eltávolodni a civakodó házaspártól.

- Tényleg?! – éreztem a hangjukban a szarkazmust. Gondolom Rob jött hozzánk a menedzser. Lecammogtam,mint egy zombi majd próbáltam bekapcsolódni a beszélgetésbe sikertelenül.

- Várj! Szóval van egy kislány,akinek elkell mennünk a szülinapjára...valami ismeretlen szigetre? – mi van? Mondom,hogy nem figyeltem! Calum se tudta nagyon miről van szó. Nem vagyok egyedül.

- Igen,nagyjából ennyi. Egy kis sziget itt Ausztrália mellett. 1-2 óra repülőút. – Rob nagyon tudta miről van szó. Legalább valaki tud valamit.

- És meddig kell ott maradnunk? – na akkor bekapcsolódok én is.

- 2-3 hét,de igazából ameddig szeretnétek. Mostanában úgy sincs semmi dolgotok rá értek. – rántotta meg a vállát.

- És mikor indulunk? – kérdeztem.

- 2 nap múlva reggel 7-kor.

- Mikor? – húzta fel a szemöldökét Mikey.

- Jól hallottad mikor megyünk.

*2 nap múlva*

- Reggelt! – csoszogott le Ash. Reggel 5 van. Vagyis rohadt korán!

- Jobbat! – nyújtottam felé egy bögre kávét. – Minek kell ilyen korán indulni?

- Há' honnan tudjam? – reggel nem vagyunk az értelmesség szakembere. De szerintem észrevettétek.

- Lukey hol a párnám? – ez csak is Calum lehet.

- A szobádba. – ordítottam neki.

- Köszi,anyuci!

- Ezek mióta vannak fent? – mutatott Ash felfelé.

- Nem tudom,rájuk keltem fel. Úgy fél órája. – megfogtam a bögrémet és felmentem letusolni,jobb dolgot úgy sem tudok csinálni.

6:15

-Michael! Haladj,lekéssük a gépet! – ordítoztunk. A szomszéduk hülyének néznek minket. De lehet már megszokták.

- Itt vagyunk,mehetünk.

Beszálltunk a kocsiba,15 perc múlva a repülőtérnél.

-Viszlát Ausztrália! – puszilgatta Cal és Mikey a földet.

- A sziget Ausztráliához tartozik,ti barmok! – toltunk fel őket a gépre.

2 óra múlva sikeresen megérkeztünk. Egy egyszerű kis sziget...várjunk csak az egy kastély? Mármint egy olyan igazi? Olyan ami a Disney rajzfilm elején van. Tudjátok mire gondolok!

-Kastély! Vannak hercegnők? – vette elő Cal a perverz vigyorát.

- Lehet,de biztos csak téged akarnának.

- Tudom!

Ismét beültünk egy kocsiba,csodálom,hogy itt ilyenek is vannak. Mármint tudom,hogy ez a 21.század,de akkor is!

-Mi oda fel megyünk? –kérdeztem a sofőrt. Nagyon a kastély felé igyekeztünk.

- Igen. – bólintott. 5 perccel később a kocsi parkolt le a hatalmas épület elé.

- Ott a kocsi! –kiabálta el magát egy szőke lány. 3-an voltak. Egy fiatal és két idősebb. Basszus,mekkora ruhájuk van ezeknek! Hát mit ne mondjak, a szakadt farmer,az nem pont ide illet! Kiszálltunk kocsiba, közelebb mentünk hozzájuk.

- Sziasztok! – tagolta el Mikey a mondatait. – Én Mikey vagyok...

- Tudunk angolul! – nevettet a nagyobb szöszi.

- Akkor nem kell ilyen furcsán beszélnem. – sóhajtott.

- Sziasztok! – integetett a kislány,szőke haj,kék szemek. Olyan,mint én csak kicsibe... meg persze lányba.

- Szia! Te vagy a szülinapos? – leguggoltam hozzá. Nem volt olyan picike,de én túl magas voltam. Aprót bólintott,majd megölelt,visszaöleltem majd felkaptam a levegőbe. – Hát akkor boldog szülinapot! – nyomtam egy puszit az arcára.

- Köszönöm,hogy eljöttetek! – ölelte át a nyakam. Az öleléshez végül a fiúk is csatlakoztak.

- Ha nem engedtek el én elesek! – mondtam. Nagy nehezen elengedtek és leraktam a kislányt. Szemügyre vettem a két lányt. Egyik szöszi, a másik meg barna. A barna csöndben ácsorgott, a szöszi izgatottabb volt...sokkal.

- Mik ezek a nagy ruhák? – kérdezte Calum és ő is megnézte a barnát. Neki volt a legnagyobb ruhája.

- Jaj,de illetlen vagyok! – szólalt meg a szöszi. – Nina Adaline White és Lily Daisy White hercegnők. Én pedig Candice Forbes vagyok.

- Mondtam,hogy vannak hercegnők! – ujjongott Cal.

- Igen,vannak. Most boldog vagy? – kérdezte Ash. Calum hevesen bólogatott.

- Gyertek,körbevezetünk titeket. A csomagjaitokat,majd hozzák. – most először szólalt meg Nina. Aranyos hangja volt. Nem az a nyávogós,ami a ribancoknak van ...pont jó.

- Mi maradunk,készülőnk holnapra. – maradt a két szöszi.

- Akkor csak én. – mosolygott és elindultunk a nagy kastélyba. Már vagy egy fél órája sétálunk,de szerintem a felét még nem láttuk.

- Te nem szoktál eltévedni? – kérdeztem.

- 16 éve itt lakok,már mindent tudok mi hol van. – mosolygott,amikor rám nézett.

- Csak egy kérdés,de te nem tudod,hogy mi kik vagyunk ugye? – kérdezte Mikey.

- Nem...tudom,hogy bunkóság,de csak 1 héttel ezelőtt hallottam rólatok. – válaszolta.

- Hogy hogy?

- Nem szoktam internetezni,se zenét hallgatni... vagy olyanokat csinálni amit ti. Nem nagyon vagyok otthon ezekben a dolgokban. – őszintén,ha ránézel azt hiszed,hogy elkényeztetett picsa,de nem, most,hogy beszélgettünk nem tűnik annak.

Talán több is lehet mint egy szimpla barátság...