A hercegnő és a rockherceg ♥️ hemmings •Befejezett•

17.

//Mikey//

-Oké,akkor barátnő keresés! – csapom össze a kezeimet.

- Most komolyan szegény szobalányokat akarod molesztálni? – kérdezi sóhajtva Calum.

- Figyu... Neked és Luke-nak van barátnője. Nekem nincsen.

- Ashton-nak sincsen!    

- De az Ashton,én meg én vagyok!

- Oké. – egyezik bele. – Keressünk neked barátnőt!

- Ez a beszéd! – ütöm meg a vállán.

Először meglátok egy papírt az egyik ajtó előtt,ami a legnagyobb. Ezek a szoba beosztások,a lányok neveivel és életkoraikkal. Na,így most már elkerülhetem,hogy öreg nénikkel beszélgessek.

Megnézem a 16-20-as korosztályt, s elindulunk ahhoz a „részleghez"? Vagy részhez? Nem tudom...de értitek miről dumálok.

Bekopogok az első szimpatikus ajtón,miközben Cal a falnak támaszkodik, közben a szemöldökeit húzogatja.

Egy pár perc múlva kinyílik a barna faajtó és két szöszi lányt látok meg. Kezemet az ajtó keretre rakom. Jöjjön a Macsó Michael.

-Jó napot hölgyeim! – mondom mély hangom,mire elkezdenek nagyokat pislogni.

- Kérhetnénk egy autógrammot? – kérdezik,rólam pedig a mosoly...kezd lefagyni.

- Persze. – mondom és lefirkantom a nevem két lapra.

- Köszönjük! – mondják egyszerre...mint a robotok. Nem,ezek nem az igaziak!

- További szép napot! – mondom és becsukom az ajtajukat.

Calum halk nevetésben tőr ki. Még mielőtt bármit is mondana megragadom.

-Na mi van szívtipró? Nem jött össze?

- Olyanok voltak mint a robotok! Most te választasz ajtót! – mondom ő pedig rábiccent egyre.

Minden szoba lány ilyen...ilyen olyan?! Mindegyiknek kisvirág a hajában. Mintha az óvodából szalajtották volna őket!

Ha 50 szobába nem kopogtam be akkor egybe sem.

Már elegem volt,Calum is itt hagyott...de egy ajtón még megakadt a szemem,amikor vissza akartam menni a szobámba. A többi ellentétével ez fekete volt.

Nem tudom,mi de valami megragadott benne. Végül közelebb mentem,majd – félve,de – bekopogtam.

Hallottam bentről hangokat, mászkálásokat...de senki nem akart ajtót nyitni, így 1-2 perc múlva,úgy döntöttem hagyom az egészet, és élem tovább a szingli életet.

Csakhogy kinyílt egy ajtó.

-Mit akarsz? – kérdezi a lány.

Arcát fekete haja fogta közre, a szájában rágó lapult,amivel épp egy buborékot fújt. A szemei szürkés kékek voltak.

-Mit akarsz? – kérdezte még egyszer.

- Mi? Bocs, rossz helyre kopogtam be.

- Aham... végülis mindenhol fekete ajtók vannak! – mutat az ajtókra. Ennyire egy lány még nem „alázott meg". Valamennyire lebuktam.

- Színvak vagyok! – mondom. Nem,nem vagyok színvak... de... de.

- Persze,a második neved meg az, hogy Gordon! – mondja nevetve.

Istenem ez a nevetés!

Mike... nem!                            

Csajozni,jöttél!

Legyél kemény,ne hagyd,hogy lenyomjon!

-Most,hogy így mondod! – mondom kínosan...

- Komolyan Gordon a második neved? – kérdi,mire bólintok. – Szánalmas... gondolom a szüleid szeretnek.

- Jobban, mint téged! Nem engem küldtek el szobalánynak!

- Tudod a szüleim meghaltak... miattuk jöttem ide. – hajtja le a fejét.

- Komoly? – ez kezd egyre kínosabb lenni.

- Nem! Bevetted! – nevet ki. Hogy az a!

- Nem jó szórakozni velem. – mondom és közelebb hajolok hozzá.

- Miért,Gordon? – suttogja,olyan halkan,hogy csak én hallom meg.

- Jobb ha nem tudod! Találkozunk még. – mondom és elindulok.

- Sydney! – kiáltja utánam.

Sydney...

//Nina//

A mai délutánom... jobb nem is lehetne. De lehetne. Sokkal jobb!

Az ország tanácsa egy gyors gyűlést hozott össze. Eddig egyen sem kellett rész vennem. Úgy látszik ez a mai naptól megváltozik.

A szegényebb területekről volt szó. Miszerint egyre többen próbálnak bejutni a tehetősebb területekre. Ezzel mi baj van?! Élni akarják az életüket,jobb életet akarnak.

A legtöbb család a lányait hozzánk küldi szobalánynak. Persze a fizetésük a családfőhöz megy, más néven az apához. A család férfijához. Igaz,az itteni lányoknak nem szükséges pénz,hisz ételt és szállást is kapnak.

Régen így oldották meg a szegénységet. Egy családban átlagosan 10-15 gyerek volt. Persze,az összes lányt ide küldték,így a család tőkéje hamarosan növekedett. De ennek már 200 éve.

Manapság mindenki próbál munkát vállalni ahol csak lehetséges. Persze a lányok 90% itt van nálunk,valakinek szebb élete is lehet itt.

-Nina hercegnő! Maga mit gondol erről? – intéz felém egy kérdést,egy fehér parókás férfi.

Itt mindenki így néz ki. Fehér paróka,fekete öltöny. Barna asztal mögött ülnek, valamelyiken bajusz,vagy szakáll van. Nem mostani emberek 40 fölül vannak.

-Szerintem... - ránézek apámra, aki bólint miszerint mondjam el azt amit gondolok.

- Szerintem bárki lehet abban a helyzetben,amit ő el szeretne élni. Gondoljanak bele. Ha maga lenne egy szegény,aki csak a földművelésből él. Akkor nem szeretne elmenekülni onnan? Vagy élete végéig, azt akarja csinálni? Az emberek kezdenek modernizálódni... Tudom lehetetlen elképzelni,de így igaz. Jó,persze vannak emberek, akik a pénzüket alkoholra költik. Azok megérdemlik a szegénységet,de azok akiknek a családja az elmúlt 100 évben ugyan azt csinálta, csak mert a nagyapja is ezt csinálta... Szerintem értelmetlen ez a felfogás,miszerint ott kell élned ahova beleszülettél.

Mindenki elkezd susmorogni, én pedig félve nézek apámra.

-Rosszat mondtam?

- Nem,épp ellenkezőleg. Igazad van, csak nem tudják felfogni,hogy másnak van igaza és nem nekik. – mondja mosolyogva,ezen én is elmosolyodok.

A susmorgások egyre erősebbek,majd a „fő" tag koppant egyet egy kis ütővel.

-Csendet!

Mindenki egyből csendbe marad,amin nem csodálkozok. Itt ha nem csinálod azt amit kell. Kirúgnak.

-Nina kisasszonynak minden szempontból igaza van! Én sem ülnék,itt ha apám nem ez csinálta volna. A holnapi tárgyaláson szót ejtünk erről. Távozhatnak!

Mindenki elindul. Én meg várom,míg mindenki elmegy,csak akkor állok fel és megyek az ajtó felé. Apám számtalanszor megdicsért,miszerint tökéletes uralkodó leszek. Plusz jó hírként elmondta,nekem holnap nem kell mennem. Bevonultam a szobámba. Mivel ez az egész vacsora után volt,a szobám előtt az örök ott álltak...

Tökéletes...

Köszöntem nekik és kinyitottam az ajtóm. Bent rend volt. Túl nagy rend. Valami itt nincsen rendben. Egyből a rajzos szekrényemhez mentem. Itt rendet raktak. Elővettem a kulcsomat és a felső fiókot átkutattam.

Nincs itt az összes rajz.

Hova tűnhettek?