A hercegnő és a rockherceg ♥️ hemmings •Befejezett•

19.

//Nina//

A múlt két napomat sírással, jobban mondva bőgéssel töltöttem. Csodáltam, hogy tudtam még sírni.

A szobámból nem mozdultam ki. Reggel, délben és este Andrea mindig hozott be egy kicsit az ételből. Bár az étvágyam se volt a tetőfokon. Max egy almát ehettem naponta, vagy annál is kevesebbet.

A mai nap este itt ülök a szobámban, miközben mindenki mulat az ebédlőben. Egy egyszerű megfáztam mondattal elintéztem mindent. Nem hívnak sehova, csak fekszem és sírok. Egyszerűbb az élet így!

Ha Ő nem keres én sem fogom... Csak egy bábként használt. Elhitette,hogy szeret, hogy vagyok a valakije, átéreztem vele a szerelmet. Sőt még a szüzességemet is odaadtam neki, és szó nélkül elment. Paraszt!

**

Kimerészkedtem az ágyból... kár volt. A fejem szédült, s a hasam is megmordult. Úgy látszik éhes vagyok...

Felvettem a mamuszomat, és egy köntöst, majd a folyosókat átszelve kerültem a konyhába. A hátsó ajtón mentem ahol a kis szakácsnők ügyködnek, még most este is. Teljes szívemből tisztelem őket. Sok férfi nem bír annyit, amennyit sok nő megcsinál...

Leültem az egyik székre, egy idős néni elém állt megkérdezte mit kérek, majd elindult elkészíteni. Egy egyszerű szendvicset kértem, nem vágytam semmi flancosra.

Végül egy kis tányért tolt elém, amin egy szendvics helyett egy torta szelet volt.

-Egye meg, nem fog ártani! – mondta, s rám kacsintott.

- Köszönöm! – mosolyodtam el, és a villáért nyúltam.

Nagy nehezen, de sikerült megennem a cukor bombát. Egy kicsit a hangulatom is feldobódott. Bár még mindig éreztem, hogy a sírás bármelyik percben előtörhet. Persze a szendvicsemet is megkaptam, de azt már a szobámba ettem meg.

Éjfélig biztosan fent voltam, hisz az álom sehogy nem akart magába rántani.

Csak Luke-ot láttam a szemem előtt, ahogy mosolyog. Amikor megcsó...

Ne! Ne gondolj ilyenekre! Ő csak egy bunkó paraszt volt! Az is marad, ezen nem lehet változtatni. Elragadja a hírnév. Hisz egy híres ember. Akinek fontosabb dolgai vannak, mint én...

Egyszer elaludtam, csak arra emlékszem, hogy megettem a szendvicset és lekapcsoltam a villanyom.

Végül reggel...jobban mondva délben felkeltem.  Kezdődjön egy ismételten unalmas nap! Tele sírással és bánattal. Izgalmas napnak nézünk elébe!

Felkeltem az ágyból, gondoltam meglátogatom a zuhanyzót. Nem mintha régen zuhanyoztam volna, vagy valami ilyesmi. Csak lehet lemossa a gondjaimat. Vagyis, remélem

**

Az ajtón kopognak. Ahelyett, hogy felálltam volna, egy egyszerű:

„-Gyere be! – vel"

Elintéztem.

Felültem az ágyról, majd Alexander fejét láttam meg a fal mögül.

-Bejöhetek hercegnő? – kérdezte, mire bólintottam egyet.

- Persze, gyere csak! – szólalok meg végül, s arrébb ülök az ágyon, hogy ő is elférjen.

- Régóta nem láttalak.

- Egyszerűen nem érzem magam a toppon, remélem megérted! – fogtam meg a kezét.

- Persze, az a lényeg, hogy jól legyél. – simított el egy hajtincset az arcomból, majd a kezét a nyakamra helyezte, magához húzott és megcsókolt...

Amikor elválltunk egymástól,mindketten csak vigyorogtunk.

-Elkapod a bacikat. – nyögöm ki végül.

- Az a legkevesebb. – mosolyog.

- Itt maradsz? – nézek rá.

- Persze.

Befekszek az ágyba, ő pedig a fal közelébe ül, s a hátát neki támasztja. Egy ideig csak nézem majd hozzá bújok.

Rájöttem, hogy az egyetlen férfi az életembe Alex lesz... senki más...

//Luke//

Utálom magam azért amiért ilyen könnyen megadtam magunkat! Simán tudtunk volna harcolni azért, mert ott akarunk maradni!

De ehelyett megfutamodtunk, és elmentünk.

Mike-nak nem fejtettünk ki semmit, csak azt, hogy elmegyünk. Most se ért semmit. De így a legjobb, mindent kifecsegne.

Ash-nek elmondtam amit Nina anyukája mondott nekem.

„Ha bárhogyan felkeresed bármelyik lányom, megkeserítem az életed." 

Hallom még most is a hangját a fülembe.

Borzalmas anya... Még akkor is ha királynő... Nem ismeri a lányát, és ha így halad nem is fogja. Azt hiszi tudja ki Nina miközben nagyon nem! Csak vannak és élik az életüket, azt hiszik ismerik egymást, ehelyett... beszélni is alig beszélnek.

-Luke! Gyere, megyünk próbálni! – szól be az ajtómon Ash, és már indulok is.

Amióta visszaértünk mindegyikünk „elbújt" a zenébe. Itt éljük ki magunkat...

Lementem a srácokhoz, megfogtam az akusztikus gitárt és elkezdtem pengetni... Nem tudtam mit csak pengettem.

Calum megfogott egy papírt, ráfirkantott valami. Dúdolgatta a dallamot egy ideig végül leült mellém, és kisegített egy másik dallammal, ami passzolt ehhez.

Így végül talán egy új dal is kisülhet.

//Nina//

1 hét telt el AZÓTA.

Jól érzem magam elfelejtettem őket. Nem járnak az eszembe.

Kimozdultam a szobámból, nagy részt az esküvőt szervezzük. És a keringőt gyakoroljuk.

Az időm hatalmas részét Alex-xal töltöm, nagyon megkedveltem, bár nem mondom, hogy szerelmes vagyok belé.

Unalmas, de ilyen az én életem...

Visszakell térnem a régi kerék vágásba...

A régi Ninának vissza kell térnie... most és mindörökre...