A hercegnő és a rockherceg ♥️ hemmings •Befejezett•

4.

//Nina//

Délután körbevezettem a jövendőbeli hercegemet. Aranyos fiú,bár egy-két óra alatt nem nagyon lehet megismerni az embert. A vacsora most fejeződött be. Mindenki indul a szobájába. Én is így teszek. Az út a szobámhoz rövid,de ha valaki körbekerüli a kastélyt akkor nem nagyon. Elmentem a konyha felé,ahol a sok szakács és cukrász készíti a holnapi finomságokat. Élmény ide lejönni. Mindig is szerettem a konyhába járni. Kiskoromban ez volt a kedvenc helyem a kastélyban. Mindennap más sütemény.

- Áh, hercegnő! Kérem, vegyen egyet! - nyújtottak felém egy habcsókos tálat.

- Köszönöm! – levettem egyet és mosolyogtam. Beleharaptam a finomságba. – Hm... ez nagyon finom lett.

- Köszönöm felség!

Nem sokáig maradtam bent. A sötét folyosón indultam vissza a szobámba. A hold fénye besütött a nagy ablakokon. Elég késő lehetett az idő,csak a szobalányok sündörögtek.

-Nina! – hallottam meg a nevem,mire hátrafordultam. Luke állt előttem.

- Szia Luke! – mosolyogtam rá. Nem tudom,hogy kell ilyenkor viselkedni. Délután majdnem megcsókolt...és nekem az lett volna az első. Ehhez köthetően még sohasem voltam ilyen helyzetben.

- Öhm... Megkell beszélnünk valamit. – vakarta meg a tarkóját. Tudtam miről akar beszélni. Nem kell hozzá sok ész.

- Tudom...

- Mikor szeretnéd?

- Hát mondjuk holnap? – tettem fel az ötletet.

- Oké,reggel találkozunk. –nyomott egy puszit az arcomra,majd elviharzott. Nem tudom mi van köztünk,de azt hiszem én érzek valamit iránta...De ilyen hamar? Hisz csak ma jöttek meg. Talán ilyen a szerelem első látásra...

**

-Ninaaaaaaaaa! – ordítoztak kintről.

- Gyere be! – ásítottam,majd felültem az ágyon. Reggel van...

- Ma van a szülinapi bulim! És még fel sem keltél? – szomorodott el Lily.

- Sajnálom,de este nagyon sokáig fent voltam. – nyomtam egy puszit a homlokára.

- Akkor siess...valaki már keres. – kacsintott rám Candice. – Lily kimennél,megkell beszélnem valamit a nővéreddel.

- Persze! De aztán siessetek. – ment ki.

- Honnan tudsz róla? – kérdeztem. A majdnem csókra akartam kilyukadni,mint ő az előbb.

- Calum mindent elmondott... úgy látszik,ha adsz neki egy kis csokit az egész életét elmondja neked...olyanokat is megtudtam amire iszonyat nem voltam kíváncsi! – nevette el magát.

- Én azt hittem az alkohol teszi ezt.

- Lehet volt valami abban a csokiban. – rántotta meg a vállát. – De siess,kint már várnak.

- Mit vegyek fel? – indultam a gardróbom felé.

- Mondjuk ezt? – mutatott egy gyönyörű kék ruhát.

- Tökéletes. – megöleltem. – Köszönöm.

- Erre vannak a barátnők.

Felvettem a ruhámat a hozzá való kis cipelőmmel. Mindezek végén a tiara is felkerült a fejem búbjára. Készen vagyunk,mehetünk. Elindultam a patak mellé.

-Felség! – köszöntött Alexander.

- Alexander! Hogy vagy ma? – kérdeztem.

- Köszönöm jól vagyok és te?