A hercegnő és a rockherceg ♥️ hemmings •Befejezett•

28.

       

//Nina//

- Állj!

A mély hang az egész termet betöltötte. Mindenki egyszerre kapta, oda a fejét, míg a tulajdonos csak állt ott.

- Le kell állítani az esküvőt! Ő egy piszkos kis csaló! Senki sem szereti! – ordibálja a háttérben lévő színes hajú fiú.

- Mike, ezt most mindenki hallotta – néz rá Calum.

- Hupsz! De igaz, amit mondtam! – emeli fel a kezét.

Visszajöttek? Mit keresnek itt?

- Legyenek szívesek, azonnal elhagyni az épületet – örök százai ment a négy fiúnak.

- Nem tehetnek ki!

- Már miért nem? – áll fel anyám, és egyenesen Luke elé áll.

- A gyerek apja, nem az a kis ficsúr az! – mutat Alex-ra. – Én vagyok a gyerek apja!

- El vagy tévedve, világosan megmondtam, hogy ne gyertek vissza! – nevet fel anyám. – Nem voltam érthető?

- Fejezzétek be! – kiáltom el magam. – Anya, te elküldted őket?

- Kicsim, ez nem az, aminek látszik – rázza meg a fejét.

- Szerintem ez az, aminek látszik – szólal meg Luke.

- Menjünk innen! – sóhajtok egyet. – Az esküvő lefújva, sajnálom.

Luke kezét megfogom, majd az épületből kivánszorgunk. Anyám kiabálását az utca végéig hallani lehetett, még a kocsiból is. Csak mi ültünk ketten a kocsiban.

- A többiek? – pillantok a szőkeségre.

- Sok megbeszélni valónk van, ezt nem akarom a többiek előtt.

Bólintok egyet, majd tovább figyelem az utat. Itt ülök pár centire tőle, de nem tudom, mit tegyek. Mérges sehogy nem tudok rá lenni, mint kiderült, semmi nem az ő hibája. Végül csak odabújtam mellé. Fejét a mellkasába fúrtam, közelebb éreztem magam így hozzá.

- Hiányoztál – suttogom.

- Te, ti is.

- Mióta tudod? – pillantok le a hasamra.

- 1 hete, talán – rakja a kezét a pocakomra. 

- Sajnálom.

- Te nem tehetsz semmiről – rázza meg a fejét. – Gondolom anyád semmit nem mondott, miért mentünk el.

- Nem, nem is mondott róla semmit. Csak az esküvővel foglalkozott, amit a mai nap tönkre tettem – törlöm le az arcomon végig folyó könnycseppet. 

- Az a lényeg, hogy mostantól minden rendben lesz – simít végig a kezemen.

***

A falu minden lakója a lefújt esküvőről beszél. Aki nem volt ott, az már a szomszédtól tudja, esetleg az újonnan megjelent újságból. Anyát az eset óta nem láttam, ahogy senki mást sem. Luke a falu szélén talált egy házat, amiben ellehetünk egy pár napig, míg teljesen lecseng a téma.

Valami ösztön folyamán, már teljesen tudom, hogy Luke az apja a gyereknek, és nem Alex. Semmi igaz tény nincs erről, de egy anyai ösztön ezt sugallja nekem.

Az anyámat rettentően megutáltam. Elküldte őket, tudta, hogy szeretem az egyiket... Ezért is kellett eltüntetni őket a felszínről. Nehogy véletlenül ne menjek hozzá Alex-hoz. De a terve a mai nappal együtt befuccsolt.

//Candice//

Az esküvő helyszínén a Nina anyja hatalmas felfordulást rendezett. A tortát felborította, az összes vendég sietve távozott a helyszínről. Calumék egy hatalmas kiosztást kaptam, még késsel is meg lettek fenyegetve.

Soha nem néztem volna ezt ki Nina anyjából. Régen kedves volt, cukorkát kaptam tőle. Néha a saját anyámként pillantottam rá. De ez teljesen megváltozott. Ahogyan Nina is utálhatja, én is ezt csinálom.

- Happy End-et akartam a történetüknek – suttogja mellettem Calum. – Ehelyett, egy idegbeteg nyanyát kaptam.

- Ne is figyelj rá, van egy hátsó ajtó, ott ki tudnunk menni.

- Menjünk – szólal meg Ashton, majd mind hárman követtek engem.

A kastélyban kötöttünk ki. Elfoglalták a régi szobájukat. Egyedül Calum jött át hozzám. Hiányzott az, hogy magam előtt lássam, hogy megfogjam a kezét.

A teljes fiú hiányzott nekem.

//Nina//

Sietve mentem vissza a kastélyba. Egyszer és mindenkorra tisztázni akartam mindent. A tárgyaló terembe mentem, régen naphosszakat töltöttem el itt, most már semennyit.

Az ajtót nagy lobbal nyitottam ki, tudtam, hogy emberek százai lesznek bent.

- Férjhez megyek!