A hercegnő és a rockherceg ♥️ hemmings •Befejezett•

23.

       

*3 hét az esküvőig*

//Nina//

- Álljunk meg egy pillanatra! – fújom ki a levegőt a tüdőmből.

Az esküvő egyre közelebb, rám pedig egyre gyorsabban szaladnak fel a kilók. Az elmúlt két hétben öt kilót híztam, emiatt naponta lefutok, egy-két kilométert.

Ahogyan ez a mai nap is megtörtént.

Eddig minden nap bírtam, egyszer sem álltam meg. Most pedig, először. Az oldalam borzalmasan beszúrt, a hasam pedig a szokottabbnál is jobban fájt.

Mi a fene bajom lehet?

Biztos valami, hülye influenza. Más nem lehet. Lassan elbotorkálok a legközelebbi fához, a bal kezemet ráraktam, így vettem egyre gyorsabban a levegőt. A hasam egy hatalmasat kordult, a mai menüim, pedig a földön végezték. Remek, most már hányok is!

Erőt vettem magamon, és a kastély felé indultam vissza. Most már gyalog. Lassan lépkedtem, éreztem, ha futnék, a tegnapi ételeim is a földön végeznék. Így hát, csak sétáltam.

**

Egy óra alatt megjártam a kis sétámat vissza fele, így most már nyugodtan ülhetek a szobámban.

Az első célpontom a fürdő volt, a hányás ízét még most is érzem a számban. Sehogy nem akart elmúlni. Boldogan emeltem el a poharat a számtól, hisz elkezdett múlni a borzalmas szag.

Bár a hatalmas mosoly az arcomon egyből eltorzult, amikor a torkomban ismét megéreztem az ismerős, mégis borzalmas ízt. A fejem egyből a wc-hez kaptam, így most nem a földre taccsoltam ki.

Sokáig hezitáltam mi legyen, menjek, öltözzek fel, majd járjam a kastélyt? Vagy esetleg inkább bújjak bele a pizsamámba, vele együtt pedig a meleg ágyba.

Végül az utóbbit választottam, nem éreztem azt, hogy jól vagyok a folyosók végig járkálására. Így hát megrohamoztam a zuhanyzómat, megnyitottam a forró vizet, lekaptam magamról az edzős ruháimat, és így álltam be a víz alá.

A törülközőt levettem a zuhany kabin széléről, magamra tekertem, majd a szobámban lévő hatalmas gardróbból kivettem a pizsim, gyorsan felvettem.

Jobbnak láttam, ha most azonnal lefekszem.

//Luke//

- Luke, mindenki tudja, hogy titkolsz valamit, egy jó ideje a rajongóktól... De senkinek sem vagy hajlandó elmondani – motyogja a rádiós a mikrofonba. – Miért van ez?

- Sokáig emésztett a dolog – dőlök a mikrofonhoz. – Több mint egy hónapig.

- És, erről megtudhatunk valamit? Mi, esetleg ki áll a hátérben?

- Egy lány – sóhajtok fel.

- Esetleg a rajongók feltehetnek egy pár kérdést?

A srácokra nézek, akik bólintanak, majd én is így teszek.

- Persze.

- Sziasztok, fiúk! Madison vagyok – halljuk meg a vonal túlsó végén a csilingelő, boldog hangot.

- Szia Madison! – köszöntjük a fiúkkal.

- Nagyon örülök, hogy beszélhetek veletek, egyetlen egy kérdésem lenne. Az elmúlt két hónapban nem sok életjelet adtatok magatokról... Merre jártatok?

- Túl sok volt a stressz – felel Calum. – Mindenkinek, éreztük, hogy kell egy kis kikapcsolódás...

- Most pedig nagy erővel dolgozunk nektek az új albumon! – ordít bele Mike a mikrofonba.

- Te idióta! – vágja fejbe Ashton. – Szegény lány még megsüketül.

- Ugyan, én is ilyen vagyok, amikor meghallom a számaitokat – nevet fel. – Köszönöm a válaszotokat.

- Szia Madison! – köszönünk el tőle, majd új lányt kapcsolnak be.

- Sziasztok, srácok! – most egy ember helyett, sok, sok hangot hallunk meg.

- Uramisten! Mi van nálatok? Pizsiparty? – kérdezi Mikey. – Én nem hívtatok meg?

- Sajnáljuk Mikey, de nem tudtunk elérni – nevetnek fel csoportosan.

- Ugyan hányan vagytok? – nevetek fel én is.

- Öten. – válaszolja az egyik lány.

- És mi a kérdésetek?

- Mindenki kérdezhet?

- Persze – felelek a kérdésre.

Az első négy lány a többiekhez kérdezett, amiket halkan, mosolyogva hallgattam végig. Majd az utolsó hozzám szögezte a kérdést.

- Szia, Luke! Clem vagyok, és a kérdésem hozzád menne.

- Hallgatlak Clem!

- Az előbb beszéltél egy lányról... Mindenki szeretné, ha többet tudnánk róla. Nem szeretné egyetlen 5SOS rajongó, sem ha rossz kezekbe kerülnél!

- Ugyan, azt senki se szeretné – nevetek fel. – Mesélhetek róla... Persze, ha bele férünk az időbe.

- Csak nyugodtan – biccent Tom, a rádiós krapek.

- Hát, akkor senki nem tart minket fel. Nevet nem szeretnék mondani, hisz én nem kérdeztem meg róla, hogy szeretne-e a médiában szerepelni – vakarom meg a tarkóm. – Ha nem tévedek három, két hónapja ismertem meg. Egyedi volt, sőt soha nem látni ilyen lányt naponta, sehol. Már azzal megragadott, hogy nem ismert minket, így nem csak a hírnévért akart valamit. Igazából, se az emberek, se az idő nem akarta, hogy mi együtt legyünk, sok mindenki nem akarta azt, hogy jól érezzük magunkat. De valahogy megoldottuk... A végén teljesen elcsesztem, megérdemlem, hogy nem keres, én se keresném magamat azok után. De, ennek vége... szerintem próbálunk mindketten túllépni, ami nekem nem sikerül, észre is vettétek már egy jó páran – nevetek fel. – De, ezektől függetlenül, nem fogom elfelejteni, ahogy remélem ő se engem.

- Szerintünk, ne hagyd annyiban. Biztos különleges lány lehet – mondták a telefonba.

- Az is lányok, az is.

- Köszönjük mindenkinek, hogy ma velünk tartott. Én Tom voltam, és velem tartott a 5 Seconds of Summer! (termék megjelenítés :'D fiúk, várom a kárpótlást a hirdetésért :D ) Köszönöm srácok! – fejezi be az adást, így a fények is kialszanak, mi meg lassacskán felállunk a székekből.

Sikerült újra emlékeztetnem magam Rá... Ha így haladok, soha nem fogom elfelejteni...

//Nina//

- De, ezektől függetlenül, nem fogom elfelejteni, ahogy remélem ő se engem.

- Hallod, még mindig szeret téged! – nyomja a telefont a fejembe Candice.

- És?! Attól függetlenül nekem ott van Alex – húzom magamra a takarót. – Akivel hamarosan házasok leszünk.

- Attól függetlenül még mindig szeretitek egymást.

- Ahogyan szeretlek téged is, őt is szeretem... Barátok voltunk – felelem.

- Többek voltatok, mint barátok, ha itt lenne, még most is többek lennétek – húzódik fel mellém.

- Higgy amit...

A mondatomat nem tudtam befejezni, a hányás megint ott éktelenkedett a torkomon. A takarót egyből levágtam magamról, és a fürdőbe rohantam, majd kiadtam magamból a felesleget.

- Nina, mégis mi a jó ég bajod van? – kap a szája elé Candice.

- Csak egy influenza, csak egy influenza...