Markodban | Befejezett

Markodban - 6.

Ezen a reggelen különös módón nem arra keltem hogy a nap meg akar gyilkolni azzal, hogy belesüt a szemembe. A mellettem fekvő békésen alvó személy szuszogására ébredtem.
Lassan kinyitottam a szemem, de gyorsan vissza is csuktam.
Ez csak valami hülye álom lehet. Semmi több.
Másodszorra is kinyitottam a szemem. Azt nem tudom hogy hogyan kerültem a karjaiba...de biztos jó párna vagyok. Homlokomat neki támaszottam mellkasa és nyaka közötti felületnek miközben ő rajtam pihentette karjait. Valamiért olyan nyugtató volt hallani a szívdobogását... lélegzését...

Na jó, állj. Ez az egész csak egy félre értés volt! Letepert egy részeg állat, az minden. Ártatlan vagyok!! Éppen erőt vettem volna magamon, hogy ki tudjak kelni az ágyból, de nem volt hozzá se erőm se kedvem. Nem önszántamból fekszem ám it...! Csak nem akarom felkelteni... jesszus kezdek olyan lenni mint a bátyám.

Szép lassan felültem majd magamra emeltem a tekintetem. Uramisten... Könyökömet térdemre támasztottam és az arcomat beletemettem tenyereimbe. Mi lesz ha Kuro felébred...? Várjunk csak...részeg volt, lehet semmire sem fog emlékezni... Egy biztos, nem ülhetek itt egyszál semmiben. Felpattantam és magamra rángattam egy boxert, egyik kényelmesebb farmerom társaságában. Kikutattam még egy fehér pólót, majd kiosontam a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe és elszörnyülködtem amint megláttam a meggyötört arcomat. Katasztrófa...

Sóhajtottam majd beálltam a hálóm ajtajába, onnan néztem a nyugodtan alvó fiút. Nincs ötletem, hogy most mit csináljak.. Azt hiszem, megvárom amíg felkel. Becsoszogtam a konyhába ahol meglepetésemre a hűtő előtt egy nyivákoló cicust találtam. Már el is felejtettem, hogy itt van...fúú de kedves vagyok.

Kinyitottam a hűtőt és kivettem a tejet, amit aztán kiöntöttem a cicának egy kisebb tálba. Feltételeztem éhes volt. Mosolyogva néztem a lefetyelő cicát, amikor meghallottam egy ismerős hangot a konyha ajtajából.

- Jó reggelt~-ásította el a mondata végét az ajtófélfához támaszkodó Kuro. Fekete haja kócosan lógott bele a szemébe, álmos ám mégis aranyos szemeivel hunyorogva mért végig. Egy szál alsóban feszített, a reggeli nap sugarai pedig megvilágították kidolgozott felsőtestét.

-'Reggelt...-mondtam és éreztem ahogy megremeg a hangom. Nem tudtam a szemébe nézni, ezért inkább a csempét nézegettem mellette. Nagyon helyes kis csempe.

-A tegnappal kapcsolatban- kezdte, de én közbevágtam.

-Hát, igen...én sem emlékszem már rá olyan jól- nevettem fel kínosan és erőltetetten. Ekkor közelebb lépett hozzám amire kirázott a hideg, és a szívem hevesen kezdett el kalimpálni.

-Mindenre emlékszem.

Francba.

-H-háát... izéé... megértelek, meg semmi gond, mert tudom hogy részeg voltál- dadogtam még mindig félre nézve.
Éreztem magamon ahogy végigmér, leginkább az arcomat. Ezért próbáltam nem kimutatni érzelmeimet.
Megragadta az államat, mire én kénytelen voltam a szemébe nézni.

-Díjaznám, ha a szemembe néznél mikor beszélünk. -én csak nyeltem egyet, és pislogás nélkül meredten szemeibe, amik enyhén idegesnek látszódtak. Én nem félek tőle...

-E-elnézést..-makogtam. Húha ettől a magabiztosságtól mindjárt dobok egy hátast...

Arca megenyhült és hirtelen magához ölelt mire én elpirultam. Próbáltam arrébb lépni, de ő szorosan tartott. De mégis megnyugtató volt egy kicsit...azt hiszem...

- Egyébként amit akkor csináltam... az nem csak játszadozás volt. -magabiztosan nézett a szemembe és elengedett öleléséből, én meg csak értetlenül bámultam. Mivan? Nehogy már azt akarja ezzel mondani, hogy komolyan gondolja a dolgokat velem... ezen nevetnem kellett. Halkan elnevettem magam, mire csak egy szúrós tekintetet kaptam.
-Most meg mi olyan vicces?!- vágta hozzám idegesen.

-Ne haragudj, de nem tudlak komolyan venni ezen a téren...-töröltem le a könnyeimet amik nevetés közben odaültek szemem sarkára.

Erre megragadta a csuklómat és mélyen a szemembe nézett, mire az én szívem csak kihagyott egy ütemet és dermedten bámultam a szemébe. Na most mi lesz...? Megragadta államat és hevesen csókolni kezdte ajkaimat. Nem adtam meg neki magam, végig próbáltam őt ellökni. Ugyan már!! Egy ilyen pasas hogy gondolhatna bármit is komolyan egy magamfajtával...??
Végül sikerült ellöknöm magamtól.

-Ne...-lihegtem mert éppen levegő hiányában voltam már- ne játszadozz itt velem!!- emeltem fel a hangom a mondat végére.
Még pár másodpercig meglepődötten bámult rám, majd mint akit vérig sértettek száguldott be a hálóba.

//Folytassam vagy fejezzem be?//