Markodban | Befejezett

Markodban - 19.

KENMA SZEMSZÖGE

Reggel zsibbadt karral ébredtem. Mikor meg akartam mozdítani, nem sikerült. Ekkor kaptam pánikrohamot.
Kinyitottam a szemem és rájöttem hogy semmi baja a karomnak zon kívül hogy ez a nagy dög rajta fekszik.

-KUROOO-nyafogtam. -SZÁÁÁLJ MÁR LE A KEZEMRŐL!

Semmi. Aludt mint a bunda. Óóóó hogy az a..

Fél kézzel próbáotam meg arrébb gurítani, hogy végre mozgathassam a karomat. Fél óra szenvedés után végre sikerült kihúznim Kuro dereka alól.

A következő percben a párna alatt szólalt meg a telefonom.

Bejövő hívás

A nevet meg sem nézve vettem fel a telefont.

-Hálló? -Szóltam bele.

-Szia Ken!!-szóllalt meg a hang a vonalban, amit azonnal felismertem.

-Mit szeretnél? -tértem a lényegre.

-Nincs kedved elugrani valahova? -mondta a vöröske a telefonba.

-Ma? -gondolkoztam el.

-Igen! Mondjuuuk mehetnénk sétálni.. Vagy óóh óóh tudom! Ehetnénk valamit.. Vagy ese- kezdett el ötletlni, de félbeszakítottam.

-Két óra múlva a szokásos helyen - zártam le. - Majd ott eldöntjük hogy mit csináljunk

-Rendbeeen! - Örvendezett.

Leraktam a telefont majd felültem az ágyban.
Óh. Szóval nem otthon vagyok. Rendben..

HINATA SZEMSZÖGE

Mosolyogva tettem le a telefont a komódra az ágy mellett.
Még egyet nyújtózkodtam majd adtam egy puszit Shin fejére aki még nagyban durmolt. Felkeltem az ágyból majd az alsómat kezdtem el keresni a földön amit még este Shin leszedett rólam..
Miután megtaláltam a földön fel is vettem majd a többi ruhámat is. Írtam egy üzenetet Shinnek hogy elmentem, amit a komódon hagytam, miután a telefonomat eltettem.

A nekem adott pótkulcsot a zsebem mélyére süllyesztettem miután kiléptem a lakásból, és megindultam a park felé, el nem tüntethető mosollyal az arcomon.

Mikor megérkeztem a parkhoz, vidáman álldigáltam az egyik padnál. Hol balra néztem, hol jobbra. Lelkesen vártma Kent, hogy egy kicsit mesélhessek neki.. Mivel olyan sok dolog történt velem mióta utoljára beszéltünk.. Mondjuk ez a dolog Shinnel! Igaz is! Be kell mutatnom őket egymásnak. Biztos kedvelnék egymást Kennel!!

-KEEEN~! -kiáltottam, majd a nyakába ugrottam a megérkezett személynek. Aki láthatóan nem örült az ilyen látványos szeretet löketnek.. Ezért pár per múlva elengedtem.

-Hova menjünk? -Kérdezte.

-Háááát.. Van egy jó kis hely a közelben, ahol nsgyon finom a palacsinta..-nyaltam végig a szám szélén.

Nem is kellett több rábeszélés, el is indultunk.

-Hé, Shou..-szólt hozzám a mellettem sétáló, ki eddig meg sem szólalt nagyon.

-Igen? -Mosolyogtam.

-Áh semmi. -Legyintett, mire kicsit elszontyolodtam.-Mesélj valamit.

-Jó hogy mondod.. Képzeld.. Találtam magamnak valakit.. Még igen friss ez az egész de cégre érzem hogy fontos vagyok valakinek! -Mosolyogtam.- a neve Shin, és biztos meg szeretne téged ismerni!!

Valami furcsa grimasz ült az arcára amit nem értettem..

-Nem szükséges..-szűrte ki a fogai közül.

-Ééértem én! -álltam meg az utca közepén. -Szégyelnős vagy!

-Hogyne.. -Vágott unott fejet.

-Tudtam. -Vigyorodtam el, majd megéreztem a friss palacsinta illatát a levegőben. -Megérkeztünk!!

Oda sétáltunk a kisebb bódéhoz, majd vettünk két-két palacsintát, amivel leültünk egy padra és enni kezdtünk.

-És mi van veled és Kuroval? -Mosolyogtam teleszájjal.

-Mi lenne.. Megvagyunk.-jött a gyors válasz.

-Együtt vagytok már? -Kérdeztem. -Csináltátok már?! -Pirultam bele saját kérdésembe, mire Ken félrenyelt és elkezdett köhögni.

Hupsz..

Próbáltam ütögetni a a hátát, hogy jobban legyen, ami használt is..egy idő után.

Megcsörrent a telefonom, amit rögtön felvettem, hiszen Shin hívott.

-Igen~? -Mosolyogtam bele a telefonba.

-Hol vagy?!-jött a morcos kérdés.

Nem nézte meg az üzenetemet?

-Kint a városban.. De hagytam neked üzenetet hogy elmentem!

-Még nem keltem ki az ágyból.. -Mondta ásítva. -Kivel vagy?

-Kennel~ -Mosolyogtam mégjobban.

-KENNEL?? -üvöltött. Auh a füleem..

-Igen, miért? -Kérdeztem. Nem értetten hogy min kapta fel a vizet most így hirtelen..

-Kuro ott van?

-Kuro? -Kérdeztem vissza.

- Igen, a büdös életbe: KURO! OTT VAN?! -rikácsolt megint.

-Nincs.

-Akkor ma este ne gyere át. -Mondta, és ezzel lecsapta a telefont.