Markodban | Befejezett

Markodban - 11.

KURO SZEMSZÖGE

Nem használnám ki az alkalmat, hogy az ágyamon fekszik horkolva... áá dehogy.
Végig simítottam selymes arcán majd nagyot nyelve fölé magasodtam.
Lassan és egyenletesen vette a levegőt. Mint egy kis békés nyuszi. Ajkai résnyire kinyíltak, ezzel csábítóan hívogattak magukhoz. Lassan hajoltam oda a rám váró ajkakhoz, de mielőtt hozzájuk érhettem volna, telefonom csörgése zavart meg. Max hangerővel ordított kint a konyhaasztalon. Kirohantam hozzá, és idegesen nyomtam ki. Egy ilyen pillanatot elrontani... Ha akarná sem magyarázhatná ki magát belőle!
Sértődött képpel levágódtam a kanapéra, amin kis idővel ez előtt, még ketten ücsörögtünk. Asszem ma itt alszok.

Reggel nyűgösen ébredtem. Hiányzott a puha ágy.. Mellesleg elaludtam a nyakam. Fasza.
Nyögdécselve keltem fel, majd egy nagyot nyújtózkodtam.
Ken már felébredt? Áá... nem fogom felkelteni.
Ezzel odatrappoltam a konyhába, még mindig fájdalmas, szenvedő arccal. Csináltam magamnak egy kávét, remélve hogy ez majd jobb kedvre derít. Leültem az asztalhoz és úgy kortyolgattam lassan a már-már hülögető folyadékot.

Megint elkezdett csörögni, a még mindig az asztalon hagyott telefonom. Ezúttal fel is vettem és morgós hangon szóltam bele, akárki is van a vonal másik végén... Mert nem olvastam el a nevet.

-Mivan...? -mordultam bele a kagylóba.

-Neked is jó reggelt. -jött a válasz, mire kikerekedtek a szemeim.

-Mi a frászt akarsz még, Shin?! Megbeszéltük, világosan megmondtam hogy semmid sem maradt itt.

-De igen. És vissza akarom kapni. És vissza is fogom. -felelte most eléggé nyugodt hangon.

-Mégis mi?!-akadtam ki teljesen, most már sokadjára.

-Te. -jött az egyszerű, frappáns és rövid válasz, bennem meg megállt az ütő. Legszívesebben a fejéhez vàgtam volna, hogy miatta szakítottunk, ő csalt meg fűvel-fával. De nem tettem.
Csak elegánsan rácsaptam a telefont. TUDJA KIVEL BASZAKODJON!!?

Idegesen ültem az egyik széken, az ujjaimmal az asztalon dobolva. Értelmes tevékenységem végrehajtásában egy csoszogó hang szakított félbe, így tekintetem rászegeződött a most ébredt fiúra aki helyet foglalt mellettem. Kócos, elaludt haja össze-vissza állt, ruhája megtekeredett rajta, szemeit pedig csak félig nyitotta ki. Ahogy így végignéztem rajta, majdnem felkuncogtam.
-Tejet kéreehhk- mondta, a végébe beleásítva. Ezen vidultam egyet, haját mégjobban összeborzolva álltam fel.
Kivettem a hűtőből a tejet, kicsit megmelegítettem majd kitöltöttem egy bögrébe a most ébredt kis álmoskának.

-Jut eszembe.. -kezdtem- Mikortól van sulid? Lassan vége a szünetnek, nem?

Csak egy álmos, értetlen pillantást kaptam válaszul. Jó, szóval korán van még ehhez. Semmi baj.
Megrezzent Ken telefonja a zsebében, amit nehézkesen vett elő, majd pötyögni kezdett.

-Ki az? -tettem fel a kérdést, ám válasz az nem jött. Csak remélni mertem hogy nem az a vöröske már megint. Az ő érdekében mondom. Meg nem fogom fizetni a gipszét sem.
Eltelt még pár perc mikor letette végre azt az idegesítő telefont. Újra rezgett, mire mostmár rutinosabban lapta elő. Engem meg már nagyban evett az ideg.

A délelőtt további része azzal telt, hogy Ken nyomogatta a telefonját, én meg uralkodtam magamon, hogy ne vágjam le a földre.
Lassan felmerült az ebéd kérdése, mikor már delet ütött az óra. Úgy döntöttünk, hogy egy pizzázóba megyünk el. Ki is néztünk magunknak egy elvileg jó helyet. Azt viszont nem mondták, hogy csordultig lesz emberrel. Így inkább bementünk egy gyros-t megenni a városba.
Délután a város utcáit koptattuk, a mellettem trappoló kezében majdnem mindig a telefonja volt. Már kezdtem megszokni.

Sötétedéskor úgy döntöttem, hogy haza kísérem Kent. Elkezdtünk sétálni mostmár az ő háza felé.
Nem kis idő után meg is érkeztünk. Megálltunk a bejárati ajtó előtt. Felnézett rám, mintha csak várna valamit. Erre én rögtön lejjebb hajoltam, és ajkaimat lágyan övéire tapasztottam. Nem durvult el a csók, tényleg csak ilyen "búcsú csók" jellegű volt.
Mosolyogva néztem ahogy bezárja maga után az ajtót.
Egy sóhaj után pedig elindultam haza.

A második lépésnél tartottam, mikor megszólalt a telefonom. Le kéne halkítanom, a végén még megbüntetnek zajongásért.
Elővettem a telefonomat, majd elolvastam a kijelzőn világító nevet. Már megint ez a Shin...