Markodban | Befejezett

Markodban - 8.

Remegő kézzel vettem ki a zsebemből a telefonomat, hogy megnézzem ki, és miért keres.

Shou: Sziaa😊 Miújsáág?

Ohh...már csak ez hiányzott. Na jó, jobb mintha Kuro lett volna az.

Én: Szia. Éppen fagyoskodok.
Shou: Tekerd fel a fűtést😁 ja és takarózz be😜
Én: Egy parkban ülök, de azért köszi😂
Shou: Naneee😳 Én is... Te melyikben?

Oh a francba veled. Egy környéken lakunk de én sosem akartam találkozni. Nem tudjuk hogy hogy néz ki a másik. Fasza mi? Megadtam neki a park nevét majd vártam, hogy mit ír.

Shou: Ooh 😓 majdneem...
Én: haha ^^"

Huhh...Hál' Isten.

Shou: Ja nem!!😳 Várjál... mi van rajtad?

Nincs kedvem most a perverz kérdésekhez... hagyjál már lógva.

Én: Kabát, cipő...
Shou: Na ne csinááld!!😰Lehet, hogy pont melletted állok😳
Shou: adj rendes leírást magadról!!
Én: kabátban vagyok, farmerben, egy padon ülök, festett szőke hajjal, és nyomkodom a telefonom.

Ez a srác...komolyan..

Én: Na??
Shou: UUUU ASSZEM LÁTLAAK!!!😍

Ha ez hátulról nekem ugrik, én pofán baszom.
Félénken néztem körbe, majd észre vettem, ahogy egy vörös hajú srác fut felém. Ismerősnek tűnt. Bár azt nem tudtam, hogy honnan is pontosan.
Hirtelen megállt előttem lihegve és mosolyogva. Bolondgombát evett vagy mi?
Várjunk... ez az a srác...nee... Meredten bámultam a szemébe, majd mikor újra rendesen vette a levegőt, megszólalt.

-Én vagyok aaz!! -mosolygott egy hatalmasat. De...ez...

-Várj... nem te volták az, akivel találkoztam a fekete cicánál is? Aki a dobozban volt! -vakargattam a fejem és reméltem hogy nem tévedek. Bár lehet jobb lenne......

-Ooh!! Most, hogy modnod! De!! -még nagyobb mosolyra húzta a szályát. És csillogó szemekkel nézett rám. Kezdtem egy kicsit kellemetlenül érezni magam.

-Csak ülj le. -mutattam a padra, és a temérdek sok helyre mellettem. Lassan le is ült, én meg sóhajtottam .
Ki hitte volna hogy ilyen hiperaktív...

-Ésss ...hogy-hogy itt vagy?-rebegtette szempilláit.

-Hosszú történet.-sójatottam. Ezzel azt akartam mondani, hogy "nem a te dolgod"... remélem felfogta.
Ez után be sem állt a szája, mindenféléről kérdezgetett, többek között a cicámról is, én pedig unottan válaszolgattam.

Kb. 2 óra múlva nagy nehezen feltápászkodtam a padról, és nyújtózkodtam egyet.

-Nem vagy éhes?- kérdeztem, mire ő is felpattant.

-De!! Eszünk együtt? -válaszolt azonnal felpörögve.

-persze, na gyere...-indultam el egy kajálda felé.

Beültünk, nem volt nagy tömeg, így pont kellemes volt a légkör. Mindketten rendeltünk, közben ramdom hülyeségekről beszélgettünk, ami agyilag és igazából fizikailag is eléggé lefárasztott. Hát... ez a srác.......
Mikor mindketten elfogyasztottuk megrendelt ételünket, (amit amúgy én fizettem...) kiléptünk a kajálda elé az utcára. Sétálgattunk, de kezdtünk kifogyni a témákból.

Egyszer csak a vöröske megragadta a csuklómat, és behúzott egy szűkebb és sötétebb kis mellék utcába. Kíváncsian vártam, hogy mit fog mondani, miközben a szemébe néztem.
Körül nézett, és egy kicsit el is pirult...mintha valami titkot akarna elmondani nekem...

-F-figyelj...-kezdte elpirulva. -én igazából... Hogy is mondjam...-vakargatta meg egy kicsit tartkóját, miközben egyre jobban pirult, és a földet nézegette.

Nem igazán értettem, hogy mit akar...

-Megpróbálhatnánk... i-izéé...-makogta, én meg még mindig nem értettem őt pontosan.
-én... kedvellek...-suttogta el a végét, miközben felljebb hajolt hozzám, a kezeimbe kapaszkodva. Ajkaink majdnem összeértek, mikor a szemem sarkából megláttam egy ismerős alakot, aki pont minket bámult...