-Uramisten!-
felkiáltok, nem tudok megmozdulni. Mi történt? Az a fiú megölt valakit. A szemem láttára halt meg egy ártatlan ember. Az egyik fiú felém indul, mire feleszmélek és futni kezdek. Utánam kiált
-Állj meg! Megmagyarázom!-
Elesek. Rohadt magassarkú! Próbálok felállni, de a lábam remeg és a fiú utolér. Felém hajol és felsegít.
-Figyelj, megmagyarázom.-
Van valami a szemében ami miatt meghallgatom. Idő közben ideér a magasabb fiú is. Elővesz egy kis kártyát a zsebéből FBI felirattal, de a másik rászól.
-Tedd el Sammy, mindent látott. Ezt nem tudjuk kimagyarázni a kamu FBI jelvényekkel.-
Elkerekedett szemekkel nézek rájuk. Mi a franc folyik itt? Végre hozzám is beszélnek.
-Dean vagyok. Dean Winchester. Ő itt az öcsém, Sam.-
Mutat a magasabb fiúra.
-Vadászok vagyunk. Az ott nem ember volt, hanem egy démon. Alkukötő. Sok ember halt már meg a szemétláda miatt.
-Hannah Morgan vagyok.-
Ennyit tudok kibökni. Azt sem tudom hol vagyok. Démonok? Na persze.
-És ezt el kéne, hogy higgyem? -kérdezem. Dean válaszol.
-Bebizonyíthatjuk. Épp vadásztunk, de összetalálkoztunk ezzel. Volt, nincs.Ha akarod, gyere velünk és biztosítalak arról, hogy nem egyszerű embert ölt meg Sam. -
Gondolkozom... A félelem és kíváncsiság veszekszik a gondolataimban. A kíváncsiság győz.
-Várjatok, mindjárt visszajövök.-
Elsétálok a bálterem irányába. Próbálom visszafogni magam, de mire a két testvér látótávolságon kívülre kerül, futni kezdek. Berobbanok az ajtón, megpillantom a barátaimat. Megmondom nekik, hogy elmegyek, de ők nagy szemekkel néznek rám. Pontosabban a ruhámat nézik. Az álomruhámból egy nagy barna sárfolt lett az esésem után.
- Minden oké?-
kérdezik.
- Igen, persze. De haza kell mennem. Sziasztok! - Megfordulok és kirohanok az ajtón. A két testvér mosolyogva méreget.
- Félsz?-
Kérdezi Dean a tökéletes mosolyával. Megrázom a fejem. A gyomrom kavarog, a lábaim remegnek. Ha 15 perce valaki azt mondja, hogy két vadidegennel megyek vadászni, hogy bebizonyítsák, hogy vannak dolgok amikről nem is tudok, kiröhögöm. Most viszont Dean kocsija felé igyekszem.
Dean büszkén simítja meg az Impala motorháztetejét. Sam elkapja a kulcsokat.
- Most én vezetek. -
Jelenti ki. Dean morcosan néz rá. -Bocsi Baby, de Sam túlságosan ragaszkodik hozzád.-
Sam felhorkant.
-Nem én neveztem el Baby-nek. -
Dean vigyázva zárja be a kocsi ajtaját, lehuppan mellém a hátsó ülésre.
- Van kérdésed? Kölyök koromban mindig Bobby nyakán lógtam és tippeket kértem a szörnyek kinyírásához. Te elég csendben bírod a dolgot.- Gondolkodtam. Mit kérdezhetnék? Pár perce azt sem hittem, hogy léteznek szörnyek. Szóval a lehető legegyszerűbb dolgot kérdezem.
-Ki az a Bobby?- Deant meglepi a kérdés.
- Bobby is vadász. Apánk nem foglalkozott velünk túl sokat, mondhatni Bobby nevelt fel minket. -
mondja. Erre nem számítottam. Milyen lehet apa nélkül felnőni?
- Anyukátok biztos sokat bajlódott veletek. -
Mondom mosolyogva. Dean arcáról lefagy a mosoly.
- Anyánk meghalt, mikor Sammy 6 hónapos volt. Azóta csak mi maradtunk egymásnak. -
