-Megfertőzték? - kérdezem, és eszembe jut az éjszaka közepén írt jegyzetem a vámpírokról. - Meg fog halni?
- Ez annál sokkal rosszabb. Hannah, ha nem csinálunk valamit át fog változni!-kiabálja, és erősebben szorítja a kormányt.
-Nyugodj meg, Dean- nézek rá könyörgően, de ő feszülten bámulja az utat.
-Nem nyugszom meg! Ha átváltozik meg kell ölnöm! Meg kell ölnöm a saját öcsémet.
-Minden rendben lesz.-mondom. A szavak hirtelen csúsznak ki a számon, és még én sem hiszem el őket. Nem, nem lesz minden rendben. De nem hagyhatom, hogy Dean már megint magát tartsa felelősnek ezért az egészért. Nem tehet róla. Nem érdemli meg, hogy mindenért ő legyen a hibás.
-Na persze- nevet keserűen.-Az én családomban mindig minden rendben van.
-Talán Bobby tud valami megoldást- mondom bizakodva, mire Dean szeme felcsillan, de nem szólal meg. Hosszú percekig mindketten csendben ülünk egymás mellett, Dean néha a visszapillantóból hátra néz az öccsére.Sam még mindig mozdulatlanul fekszik elterülve a hátsó ülésen. Én a mellettünk elhaladó tájat nézem a kocsi ablakából és gondolkozom. Mi van, ha meg kell ölnünk? Mi van, ha ő öl meg minket? Gondolataimat mozgolódás zaja zavarja meg. Sam ébredezik. Megdörzsöli a szemeit, majd lassan, nagyon lassan kinyitja őket. Megpróbál felülni, elég gyengének tűnik. Sam, a nagy, és erős Sam Winchester most itt fekszik a kocsim hátsó ülésén. Hogy jutottunk el idáig?
-Sammy, ne mozogj! Meglátogatjuk Bobbyt.- mondja Dean.
- Kibírom, jól vagyok. - Sam makacs, épp mint a bátyja.Ez talán valami családi vonás.
-Nem vagy jól Sam, pihenned kell! Ne erőlködj.
-Fel tudok ülni. Nem fáj.
-Tényleg? - néz rá elképedve Dean, mire Sam bólogat.
-Mi történt? - kérdezi Sam nagyokat pislogva
-Nem emlékszel semmire?-kérdezem
-Csak az maradt meg bennem, ahogy besétáltunk a raktárba a fészek miatt, a többi homályos. Hannah, te hogy kerülsz ide? Miért vagyok véres?
- Az nem fontos, miért vagyok itt. Sam a vámpír meg... - Dean félbeszakítja a mondatomat
-Megtaláltam a vámpírt, és megöltem az egész fészket. De te ráestél egy ablakra, az vágott így össze. - hazudik. Nem akarja megmondani az öccsének az igazat, de előbb utóbb úgy is kiderül. A szememet forgatom, de nem szólalok meg, hagyom, hadd tegye a dolgát. Bobby házáig csendben utazunk.
Dean leparkol az ismerős ház előtt, kikapja a kocsikulcsot és a hátsó ajtóhoz siet, hogy segítsen kiszállni öccsének. Sam egyedül is könnyen feláll, eltűnk a korábbi sápadtság az arcáról, szeme is különösen ragyog az élettől. Aztán Sam kiszáll, nagyokat pislog a nyári napsugarakba, kezét arca elé kapja és lábait kapkodva igyekszik a vadász háza felé. Deannel furcsán nézünk rá, de követjük. Dean kinyitja előttem az ajtót, mire mosolyogva megsimogatom borostás arcát és egy puszit nyomok rá.
Bobbyt nem lepi meg az érkezésünk, de azért kérdőn néz ránk.
-Mi járatban erre?-kérdezi Bobby
-Segítened kell. Samet megfertőzte egy vámpír.-mondja Dean
-HOGY MI VAN? - kiabál Sam. -és ezt nekem mikor akartátok elmondani? Én miért csak most tudom meg?
-Nyugi öcsi. Azért nem mondtam el, mert túl sok volt a fegyver a kocsiban. Kárt tehettél volna magadban.
- Meg kell ölnöd, Dean. Tudod, hogy nem bírnám tiszta vámpírként. Az mindig rosszul végződik.
-Nem.- vágja rá Dean egyszerűen és Bobbyhoz fordul. - Segíts, kérlek. Nem hagyhatjuk, hogy átváltozzon. Nem fogom megölni az öcsémet!
-A francba, fiúk! Most mit csináljak veletek?- mormolja az öreg az orra alatt, majd a telefonhoz megy és tárcsázni kezd.
-Halló, Ellen?... Hallassz?... Igen, én vagyok...Segítség kéne...FONTOS!... Oké,oké. Mit tudsz a vámpír méregről? Van gyógymód rá?... Nem, nem engem fertőztek meg.
..Samet...Aha... Igen... -gyorsan lejegyzetel valamit majd elköszön és lerakja a telefont.
-Azt hiszem van egy gyógymód. De nem biztos, hogy hatásos.-jelenti ki Bobby.
