Teljesen lesokkol a válasz.Lefehéredek. Sam a semmibe bámulva vezeti az Impalát ami csak úgy suhan az országúton. Dean szomorú, látom rajta ahogy magában régi emlékekkel küzd. Végül megszólalok.
-Figyelj,sajnálom. Részvétem. Nem erre számítottam.-
Dean arca megenyhül.
-18 éve volt, hogy tűz ütött ki a lakásunkban. Sammy nagyon kicsi volt még.Apa a kezembe adta Samet. Kifutottam a házból az öcsémmel,később apa is kijutott.Anyánk bent égett.-
Sam folytatja.
- Apa akkor kezdett el lényekre vadászni,amikor anyát látta meghalni. Azóta folyton úton van.-
Dean bólogat.
-Többnyire olcsó motelekben éljük az életünket.-
A két testvérre meredek.
-Ez borzalmas.-
El sem tudom képzelni milyen lehet így élni.
-Anya mindig azt mondta, hogy az angyalok vigyáznak ránk.-
mondja Dean.
-Hol voltak akkor azok a híres angyalok?-
Sam megszólal.
-Dean,szerintem ennyi bőven elég lesz mára Hannah-nak a családunkról.-
A beszélgetésünk után néma csendben hallgatjuk a rádiót,amiből klasszikus rock zene szól.Néhány dal kezdeténél a két testvér összemosolyog. Aztán hirtelen Sam leállítja a kocsit.
-Ebben a házban látták utoljára a szellemet,amiért apa ideküldött minket.-
mondja Sam. Rácsodálkozok a házra az erdő közepén. Sűrű borostyán nőtte be a falakat, az ajtót beszőtték a pókok. Teljesen sötét van, csak az utcai lámpák világítanak halványan. Sam felnyitja az Impala csomagtartóját. Fegyverek. Mindenhol. Egy szimbólumot veszek észre a csomagtartó tetején, de nem akarom tudni mit jelent. Dean elmondja a ház történetét.
- Lakott itt évekkel ezelőtt egy fiatal házaspár. A férfi egy nap sokat ivott és csúnyán megverte a feleségét. Később kiderült,hogy a nő terhes volt, de elvetélt a férje bántalmazása miatt. Felkötötte magát valamelyik fára
-mutat körbe-
Múlt héten kezdődtek a furcsa halálok a környéken, a holttesteket a fákra kötve találták meg. Sam már elindult a temetőbe, besózza és elégeti a testét.Többet már senkinek nem fog ártani.Most bemegyek, ha akarsz velem jöhetsz. Ha nem, akkor soha nem fogod elhinni ezt az egészet.-
Felém nyújtja a kezét. Félve megfogom, a házhoz vezet. Másik kezében egy vasdarabot és egy zacskó sót tart. Belépünk a házba, az ajtó nyikorog, egyre erősebben szorítom Dean kezét. Rám nevet.
-Most félsz?-
Nevetve rázom meg a fejem, pedig ha ő nem lenne itt sikítva rohannék ki ebből a rohadt házból. A hideg futkos a hátamon.
-Miért kell a só?-
kérdezem.
-Távol tartja a szellemeket. Nem tudják átlépni a sókört, és a vas nagyon nagy hatással van rájuk.Ugyan nem öli meg őket, de egy időre eltűnnek-.
A házban félhomály van, a földön széttépett papírok, törött tányérok. Dean egy sókört rajzol körém,telefonját a kezembe adja. -Maradj a közepén.-
mondja. Épp időben fejezi be a sókört, az egyik szobából hangos csörömpölést hallunk. Dean rám néz, tekintete megnyugtat.Valamilyen okból megbízok benne. Egy pillanat az egész,és egy nő Dean háta mögé kerül. Véres, egykor hófehér menyasszonyi ruha van rajta,fehér,véres kesztyű, nyakán kötélnyom.Tökéletes sminkje elfolyt,tekintete eszelős, de szomorú. Deannek támad.
Egy kézmozdulattal csapja a falnak,Dean felpattan a padlóról, egyenesen a nő felé tart.
A telefon csörögni kezd a kezemben. A nő elindul felém, földbe gyökerezett lábbal állok a sókör közepén.A képernyőn Sam nevét látom. Dean meglegyinti a vasat a kezében és a nő eltűnik. Felveszem a telefont,Sam beszélni kezd
-Kiástam a testet, most rádobom a gyufát.-
abban a pillanatban a nő újra megjelenik, a teste égni kezd, majd elporlad,csak égett szagot hagy maga után.
(Nem a bloghoz tartozik,de a legboldogabb szülinapot Jensen Acklesnek! Tökéletesen alakítja Dean szerepét és reméljük,hogy még nagyon sokáig❤)
